Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

406 A Nemzetgyűlés 247. ülése 1921 váltság által elvontuk a tőkét ; megtörténketik az, hogy amikor progresszióval túlságosan sújtom a nagyüzemű tulajdonost és amikor ugyanazt a progressziót nem alkalmazom a bankokra, ezeknél a bankoknál bizonyos pénzfölösleg

? ezzel szemben pedig a nagyüzemnél bizonyos hitelszükséglet jelentkezik. Mert legyünk tisztában azzal, hogy mindenki addig, ameddig csak valamit értékesíthet, vagy kölcsön kaphat, vagy valami módon rendezni tudja a dolgát, in natura nem fog az ő földjéből vagy üzeméből semmit sem leadni. Ez a pénzszükség egyik oldalról és a nagybankok pénzbősége másik oldalról olyan kapcsolatot létesíthet a hitelre szoruló nagybirtok és a nagybank között, amelynek következménye lesz a kisebb birtokok hitelszükségletének korlátozása. Nagyon jól ismerem ezeket a dolgokat. Hosszú harcot vívtunk még altruista intézetekkel, igy a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetével is, hogy 300 koronára csökkentse le a kihitelezés minimumát, miután a kisemberek számára kért kölcsönök egyáltalában nem jövedelmezők, mert hiszen egy százezerkoronás kölcsönnél épen annyi irásmunka, dolog, baj van, mint azzal a pár százkoronás kölcsönnel. Épen ezért előfordulhat, hegy amikor jót akarck kisbirtc kostársaimmal, végeredményben megakasztom boldogulásukat a hitel terén. Ugyanígy v?gyünk az értékesítésnél is. Ha a nagybankoknak megfelelő tőkeerő áll rendelkezésükre, viszont tőkeszükséget idéztem elő a gazdáknál. Ök a nyersanyagok és élelmiszerek beszerzés ér él egészen máskép tudnak fellépni a kistermelővel szemben és az bizonyos mértékig kénytelen nekik deferáki. Nézzük meg azért elsősorban, hegy aránylagosan terheli -.e a va gyón váltsa g az összes terme- ; lési ágakat vagy sem. A másik fontos szempont az, hegy, ha kivetjük ezt a va gyón váltsa got, olyan időben és olyan mértékben vessük ki, hegy általa a termelést lehetetlenné ne tegyük, őszintén meg kell mondanom, hegy a mai időt az ingatlan vagyonváltsagának behajtására korántsem tartom olyan alkalmatosnak, mint amilyen alkalmatos lett volna arra a múlt év decembere vagy ez év januárja vagy februárja. Rupert Rezső: A bottörvény helyett ezt kellett volna idehozni. Czettler Jenő : Egészen igaza van a képvi&elő urnák. Ugy áll a dolog, hegy a devalváció nagyon külör böző hatást gyakorolt a külön böző társadalmiosztályé kra. A háború alatt bekövetkezett pénzelértéktelenedés teljesen töi kretette a fix jövedelmekből élőket, a kis megtakaritsáckból, a kisugynevezett járadékokból élőket, de nem kisebb terheket rótt a mezőgazdasa'gra sem. Az első napokban ekekviráltak a szekereket, lovakat, sőt volt rá eset, hegy háromszor egymásután elrekvirálták ugyanattól a gazdától és mikor uj igát szerzett, azt is elvitték. Plósz István : Mii den esztendőben. Czettler Jenő: Azután akárhány jótékonysági vagy kényszerakció volt, ez mind a gazdák rováévi aug. hó 11-én, csütörtökön. sara történt. Ha egyszer kiszámitanók azt, hogy az árak maximálása és a rekvirálás következtében az a gazda egy-egy hold föld után mit fizetett be a háború és forradalmak alatt, akkor azt hiszem, hegy a vagy on váltságnak három-négyszeresét már lefizette, (ügy van Ijobbfelől.) leadta már a vagyonváltságot a háború alatt, a kereskedelem pedig nem adta le. Amikor a kisgazda a múlt év végén bizonyos kis pénzekhez hozzájutott az állatértékesités következtében, ezt is hamar elvesztette. T. i. a pénznek naponta történő elértéktelenedése következtében senki sem bizott a pénzben s a kisgazda is a forgótőkét állatokba fektette. A gyors valutajavitás, a takarmányszükség tavasszal olyan katasztrofális állatárakat eredményezett, hogy ennek következtében azok a bizonyos milliárdok, amelyeket rejtetten vagy nyíltan mindig emlegetnek, valahányszor a gazdaosztály megterheléséről van szó, már régen nincsenek a gazdánál, hanem olyan kezekbeö vannak, amelyek eléggé jól értenek ii gó és forgó tőkéjük elhelyezéséhez. Ezért tartom most alkalmatlannak a vagyonváltság behajtását. Nyéki József : Mégis azt mondják, hogy mindig tele a ládafia ! Czettler Jenő: Sőt ezt egyáltalában aggályosnak tartom. Siükségesnek gondolnám, hegy jöjjünk egyszer tisztába a mezőgazdaság helyzetével részletesen, necsak hallomásból, necsak pletykákból — hegy ugy mordjam — hanem tudjuk meg, hegy mije is van annak a mezőgazdaságnak, vagy mije nincs. Az értékelésnél is láttam olyan fantasztikumokat, hegy az embernek az esze megáll. Komoly emberek 25—30 métermázsa búzára taksálták egy hold föld értékét Magyarországon. (Mozgás a jobboldalon.) Tessék ezt kiszámítani ! Hiszen minden falusi ember tudja, hogy csak a holdban van ilyen érték. Búzában nem lehet ma értékösszehasonlitást csinálni, amikor termelési költsége legalább háromnégyszerese annak, ami békében volt, s nem lehet a. békebeli búzaárat, amikor a búza termelése 80 krajcáros istránggal, 70 koronás ekével és 300 koronás pár lóval történt, összehasonlítani a mostani árakkal, amikor az igának megpatkolása többe kerül, mint azelőtt az egész fogat. Ilyen dolgokkal ártunk a mezőgazdaságnak is, de ártunk önmagunknak is. A külföldi államok nagyon bölcsen számítottak azzal, hogy az entente-nak van egy jóvátételi bizottsága is s nem vettek fel magas értékeket azért, hogy a publikumot ámítsák azzal, hogy csak 10 vagy 15%-ot, vagy maximum 20%-ot fizet. Mert az illetőre nézve nagyon mindegy, hogy milyen jegeimen fizet, csak az összeg a lényeges. Ha én békebeli értékben veszem azt a földet, s annak 60 vagy 80%-át fizetem be, (Ugy van ! jobbfdől.) vagy pedig most felbecsülöm a 25—30 métermászás alapon és csak 10 vagy 15%-ot ve-