Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

402 A Nemzetgyűlés 247, ülése 1921. évi aug. hó 11-én, csütörtökön. Termelés nélkül minduntalan csak a külső behozatalra támaszkodhatunk. T. Nemzetgyűlés! Nagyon sok tennivaló van itt. Ha tudjuk is azt, hogy nyersanyag hijjával vagyunk, a kormánynak kötelessége, hogy az ipari termelést rá kényszerítse a munkára. Két okból. Rá kell kényszeríteni azért, hogy munkát adjon, vállalja a rizikót, ne sajnálja a tőkéjét, amelyet a hábouban szerzett... Czettler Jenő: Helyes! Szabó Bafázs : . . . hiszen eléggé megerősödött és ha valamit leenged abból a háborús jövedelemből, ezt megteheti a haza hasznára, üdvére. Ha az az ipari termelés nem akar dolgozni, akkor rá kell kényszeríteni. Láttuk, hogy a háború alatt mi történt. Amikor egy malom nem jól dolgozott, az állam egyszerűen elvette tulajdonosától és odaadta valakinek haszonbérbe. Ugyanezeket a dolgokat keli megcsinálnunk nekünk is, ha jó utón nem megy, erőszakkal, mert az állam érdeke mindennél előbbrevaló és nincs az az eszköz, amelytől vissza kellene riadnunk akkor, ha azzal országunkat előbbre vihetjük. Legyen a kormány erős. En bizom a népben. Az a mi népünk minden áldozatot magára fog vállalni azért, hogy ezt az országot ebből a súlyos helyzetből kimentse. De ez a nép, amely odakint dolgozik és fárad, nézi ennek a Nemzetgyűlésnek a munkáját is és rajtunk keresztül ítéli meg a világban való helyzetét. Ha itt csendes, békés munkát lát, akkor bizalma erősödik, de ha itt viharokat tapasztal, akkor bizalmatlansága nő velünk szemben. T. Nemzetgyűlés! Nekünk, akik az ország vezetői vagyunk, nekünk kell legelőször a helyes útra térnünk és példát kell mutatnunk a becsületes, a viharok nélkül való, csendes együttmunkálkodással arra, hogy hogyan kell ilyen szerencsétlen körülmények között egy ilyen nyomorékká tett ország népének magát viselnie. A kormányt megnyugtathatom afelől, hogy a magyar nemzet áldozatkészségébe vetett hitünk még sohasem csalt meg bennünket s nem fog megcsalni ezután sem. Egyéb javaslataimat a részletes vita folyamán fogom annak idején megtenni, a pénzügyminister ur szives támogatását kérve. Abban a reménységben, hogy itt uj idők és uj emberek fognak eljönni, akik ezt a hazát támogatni fogják ebben a munkában, abban a reménységben, hogy talán megihleti lelkünket a szerencsétlenség és több lelkierővel fogunk munkálkodni ez ország talpraállásán és javán, ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobbóldalon. Szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Czettler Jenő! Czettler Jenő: Tisztelt Nemzetgyűlés! Az előttünk fekvő javaslat vizsgálata kétféleképen lehetséges. Yagy ugy, hogy belemegyünk a részletekbe ; vizsgáljuk az értékelési alapot, az értékelési kulcsot, a szolgáltatásokat hasonlítjuk más gazdasági ágaktól követelt szolgáltatásokhoz, vagy pedig • nagy általánosságban bíráljuk a pónzügyminister urnák a pénzügyi kibontakozásra vonatkozó tervezetét. Azt hiszem, a részletes bírálatot a pénzügyi és földmivelésügyi egyesitett bizottság túlontúl is elvégezte, hiszen nincs még egy javaslat, kivéve a földbirtokreformot, amelyet a Nemzetgyűlés tagjai ennyi kitartással, ennyi bölcsességgel és hozzáértéssel bíráltak volna meg. Altalánosságban óhajtok tehát hozzászólni az előttünk fekvő javaslathoz, annál is inkább, mert a Házban egyik képviselőtársunk, Rassay Károly ur egyenesen felelőssé tette az ország hozzáértő szakembereit azért, mert a pónzügyminister ur pénzügyi politikáját nem világították meg ugy a nemzet előtt, hogy a nemzet ezzel a tervezettel szemben érdemleges kritikát gyakorolhatott volna. Rassay képviselő ur egyenesen azokat a szakértőket teszi felelőssé, akik hallgattak, amidőn a pénzügy minister ur terveit előadta, a bekövetkezendő bajokért, illetve a már bekövetkezett valutaromlásért. Erre az aposztrofálásra kell, hogy feleljek. Először is a felelősséget csakis a Nemzetgyűlés viselheti, s nem a Nemzetgyűlésen kivül álló szakemberek. Amidőn a pónzügyminister ur itt programmját előadta, általános helyeslésnek örvendett ez a programm és ő vázlataiban ismertette a terheket is, amelyeket az országnak viselnie kell. Utólagos rekriminációnak tehát helye nincs. Viszont azonban bátorkodom a Nemzetgyűlés figyelmét felhívni egyik régebbi beszédemre, amelyet december hó folyamán tartottam, s amelyben szórói-szóra a következőket mondottam (olvassa) : »Nem várunk egyes, bármily és energikus férfinak munkájától sem eredményt, mert csakis az összes becsületes, jóindulatú hazafiak összeműködése változtathatja meg ennek a nemzetnek szomorú sorsát.« Érdemben is utaltam arra, hogy a pénzügyi javaslatok terén addig bizonyos mértékben tartózkodni kell, míg a jóvátételi bizottság a számlát nem prezentálta nekünk. Ugyancsak a valuta kurzusára vonatkozóan a következőket mondottam (olvassa) : »En nem ábrándozom arról, hogy a mi koronánk rövid időn belül eléri a békeállapot aranykoronájának vásárló értékét. En nagyon meg volnék elégedve azzal, ha a stabilizáció akármilyen kis kurzuson is, de már megvolna. Enélkül hasztalan dolgozom én ki akármiféle kitűnő terveket a tisztviselőkérdés és a középosztály kérdésének orvoslására.« Ugyancsak később egy helyen ezt mondtam (olvassa) : »Előre megmondom, hogy a valuta javításának egyetlenegy reális alapja a gazdasági élet reorganizálása és intenzivebb fejlesztése, a többi, mint mesterséges fogás, nem biztos. A gazdasági életnek, a hazai gazdasági viszonyoknak