Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-247
A Nemzetgyűlés 247. ülése 19.21. fejlesztése adja meg valutánk javitásának egyedüli reális eszközét.« Még egy passzust bátorkodom felolvasni. (Olvassa) : »Nem lehet célunk az adóforrások tönkretétele, azokat fejlesztenünk kell, bogy szolgáltatásuk megfelelő lehessen.« Ezekből láthatja a t. Nemzetgyűlés, hogyannak idején el volt mondva az a bizonyos figyelmeztetés, ... (Zaj jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek. Czettler Jenő : .. . bár természetesen nem olyan modorban, mint ahogy azt esetleg mélyen tisztelt képviselőtársam kivánatosnak tartotta volna. De hogy miért nem gyakoroltuk és gyakoroltam ezt a hangot a pénzügyminister úrral szemben, ezt bátorkodom néhány szóval megmagyarázni. Egy kis kitérést kell tennem az általános politikai helyzetre, egy kis kitérést, amely felvilágosítást nyújt a mi csoportunk, a párttá nem alakult disszidensek magatartására vonatkozólag is, amelyet bent a Nemzetgyűlésen és még inkább kint a sajtóban és a nagyközönség körében sokszor olyan ingadozónak találtak. A dolog ugy volt, hogy kaptunk mi elég ajánlatot arra nézve, hogy ennyi meg ennyi ministeri tárcát és államtitkári állást kapunk, ha valamelyik párttal társulunk, de mi nem ugy fogtuk fel a Nemzetgyűlés feladatát, mint az országgyűlését. Az országgyűlésen lehetnek pártcsoportosulások, lehetnek párttaktikák, felvonulások, interpellációk, de a Nemzetgyűlést, ezt a rendkivüli intézményt rettenetes krízis hozta létre, amelybe a magyar nemzet önhibáján kivül jutott, mert egyszerre alkotmányjogi, gazdasági és szociális krízissel kellett megbirkóznia, három olyan súlyos betegséggel, amelyek közül egyetlen egy is elégséges lett volna arra, hogy a nemzeti államot és a nemzetcsaládnak megélhetését bizonytalanná tegye. Amikor ilyen bajok leküzdésére kellett összeszedni a legjobb erőnket, a mi meggyőződésünk szerint bármilyen előnyös is pái-ttaktikai szempontból akármilyen ellenzéki akció, vagy akármilyen párturalmi akció, a nemzet szempontjából ez végveszedelmet jelenthet. Igen nagy baj volt, hogy már a jelölések megállapításánál sem gondoltunk arra, hogy minden kiváló szakértőt idehozzunk a magyar nemzet betegágyához. Nemcsak arra lett volna szükségünk, hogy a bajoknak szószólói legyenek, hanem elsősorban arra, hogy orvosok legyenek itt, hogy ne kelljen mindig importálni egy-egy szaktekintélyt, vagy ne kelljen egy-egy pártnak, avagy vacsorázó asztaltársaságnak prezentálni azokat, akik hivatva volnának itt gazdasági, vagy más hatalmas, nagyarányú reformokat javasolni. Amikor a választások lefolytak, a bejutott szakértők száma elégségesnek nem bizonyult, igy ha egyetlen párt vette volna át az uralmat, megfeleződtek volna meg ezek a szakerők is és még növekedett volna az az eredendő hiba, amelyben a Nemzetgyűlés leledzett. ' évi aug. hó 11-én, csütörtökön. 403 Beszéljünk őszintén : eddig alig tudtunk a pénzügyi és a külügyi, a két legfontosabb ministeri tárca betöltésénél szakembereket szerezni, mindig kénytelenek voltunk a Nemzetgyűlésen kivül keresni az illetőket. Pedig gazdasági szempontból is szükség lett volna mindkettőre. A monarchia összeomlása után elvesztettük külföldi összeköttetéseinket. Egészen bizonyos, hogy az a titkos diplomácia, amelyről nagyon sok rosszat hallottunk, amikor a mi pénzembereink a külföldi pénzügyi körökkel tárgyaltak, mégis mindig meg tudta teremteni az Összeköttetést, biztosítani tudta azt az előkészítő munkát, amelyet — sajnos — mi most nélkülözünk és rá vagyunk utalva mindenféle külföldi kalandorokra és fezőrökre, mert nem tudjuk az előkészítő diplomáciai munkákat e gy* e gy kölcsönhöz, egy-egy gazdasági akcióhoz biztosítani. Szijj Bálint: Mert mások a gazdasági viszonyok ! Czettler Jenő: De éneikül nem megy aztán a gazdasági rekonstrukció. Pedig erre szükség van, mert a régi gazdasági rendszerünk összeomlott. Még az úgynevezett merkantilista gazdasági rendszerben, Mária-Terézia és József alatt rakták le az Osztrák-Magyar monarchia gazdasági alapjait. Ez azon épült fel, hogy az osztrák, speciálisan a cseh tartomány iparos, Magyarország pedig agrárius, gabonatermelő. Természetes dolog, hogy bizonyos mértékig kellemetlen volt ugy az osztrákokra, mint ránk nézve ez a megalapozás. Mi nem tudtunk magyar ipart fejleszteni, az osztrákok nem tudtak olcsó gabonához jutni, ha nálunk drága volt a gabona. Az ellenségeskedések ezért állandóak voltak és ezért volt kénytelen — hogy a magyar iparnak bizonyos védelmet teremtsen — a magyar kormány áttérni az államszocializmus rendszerére, amely államszociálistarendszer szubvenciókkal, szállítási kedvezményekkel, kÖzszállitásokkal istápolta a magyar ipart. Természetes dolog, hogy sokáig egyetlenegy gazdasági ágra szorítva nem maradhat egy ilyen szocialistikus rendszer. így fejlődött azután a mi kormányrendszerünk oda, hogy a ministerek nem foglalkoztak, mint a külföldön, kizárólag csak adminisztrációval, hanem gazdasági dolgokkal is, kegyeket osztogathattak, egyeseket, vállalatokat felemelhettek, másokat tönkretehettek. Ez aztán a kormány hatalmának olyan koncentrikus erőt adott, hogy ezzel szemben a gazdasági kezdeményezés, a társadalmi erők érvényesülése lassankint helyet adott az instanciázásoknak, deputációzásoknak stb. z Mi elsősorban ennek a lehetetlen helyzetnek és a monarchia összeomlása következtében összeomlott magyar államszocialisztikus rendszernek konzekvenciáit és maradványait akartuk eltüntetni, amikor a kormányhatalomnak bizonyos pártabszolutizmuson felépülő rendszerével szemben egy egységes pártot akartunk létre5r
