Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

A Nemzetgyűlés 246. ülése 1921. pénzügyigazgatás! közegek ellen hangulatot csináljak. Drozdy Győző: Rossz az egész adóközigazgatás. SzÜCS Dezső : Nem célja felszólalásomnak az sem, hogy valami népszerűséget keressek. Nem szeretném, ha valaki felszólalásomat olyan kommentárral kisérné, mintha az amúgy is gyenge lábon álló adómorált akarnám még súlyosabb betegségbe dönteni. En törvényhozói kötelességem teljesítésének tudatában kizárólag csak azokra az aránytalanságokra, igazságtalanságokra és súlyos sérelmekre akarok rámutatni, amelyek a jelzett adók kivetésével kapcsolatban a pápai járás gazdatársadalmát nem elszigetelten itt-ott, hanem csaknem egészében érintették, amelyek felkavarják a lelkek nyugalmát, veszélyeztetik a társadalmi békét és súlyos akadályai az ország konszolidációját előmozdító nyugodt, békés munkának. Nem állítom azt, hogy az aránytalanságok, az igazságtalanságok a jelzett adók kivetésével kapcsolatban talán tudatos rosszakarat következményei volnának, de az bizonyos, hogy az adókivetést végző pén zügyigazgatási közegeknek munkája azt mutatja, hogy nem ismerték, legalább is nem kellőleg ismerték a viszonyokat, a körülményeket, nem kaptak helyes információkat. T. Nemzetgyűlés ! Én jól ismerem ez adók kivetésének módozatait. Nagyon jól tudom, hogy a gazdák az adó kivetése végett nekik küldött vallomási iveket nem tudják kitölteni. Orbók Attila: Kevés olyan zseni van, aki Id tudja azt tölteni ! SzÜCS Dezső : Ha pedig ki is töltik, hibásan töltik ki, mert nem ismerik azokat a szempontokat, amelyek az egyes rovatok kitöltésénél irányadók. (Igaz ! ügy van !) De más oldalról a jegyzők, a pénzügyigazgatósági közegek, azután az adófelszólamlási bizottságok adókivetési munkálataiban nincs meg az egységes, összevágó, irányító alap, amely az egyesek adójának alapos mérlegelésénél kiinduló pontul szolgálhatna. A főpanasz a pápai járás területén, mint másutt is, az, hogy az adókirovás nem egyforma igazsággal érint minden egyes személyt és azért az adókivetés sokszor túlmegy a teherbiróképesség határán. Ez a körülmény izgalomban tartja a járás gazdaközönségét és július elején tartott népes gyűlésünk kívánságait egy küldöttség tolmácsolta az igen t. pénzügy minister ur előtt, aki kegyes volt egyes esetekre a revíziót elrendelni s nekem pozitív tudomásom van arról, hogy a felhozott panaszok valóknak is bizonyultak. A pápai járás területén az adókivetési sérelmek sokaságával állunk szemben. A sérelmek lényegét egypár példával illusztrálva említem csak fel, de hangsúlyozom azt, hogy az adókivetési sérelmeknek egész tömege van a járás területén, és ezeket, mintáz összesség bajait, orvosolni kell. A sérelmeket abból a memorandumból olvasom fel, amelynek az eredetije a pápai járás gazdaközönsége nevében a pápavidéki gazdák szövetévi augusztus hó 10-én, szerdán. 391 sége által a pénzügyminister úrhoz megküldetett A memorandumnak a sérelmekre vonatkozó része a következőképen szól (olvassa) : »Az 1918. évi adókivetés az 1920. évi vagyoni állapotok alapján történt. Ezen eljárásnak helytelensége már önmagától is kézenfekvő, de az utóbbi évek rendkívüli viszonyainak ismerete ezen eljárás ellen minden bírálatot jogosan kihív. Hiszen közismert, hogy pénzünk értékének folytonos változása stb, a gazdaközönséget arra kényszeritette, hogy a pénznél biztosabbnak látszó vagyontárgyait megtartsa, illetőleg pénzét ilyenekbe fektesse be és igy az utóbbi évek során a gazdasági felszerelés látható növekedése következett be. Ezen folyamat azonban főképen az 1918. év után következett be és lehet mondani, hogy tetőpontját az 1920. évben érte el. Ennélfogva tehát megengedhetetlen, hogy ezen 1920-as állapotokat már az 1918. évre is adó alá vonják, mert ezáltal az adófizető 1918-ban nem létezett vagyontárgyak utáni adófizetéssel sujtatik. E E helytelen eljárás hozza maga után azon még kirívóbb eseteket, midőn olyanok, akik az 1918. év után, tehát 1920-ban, vagy 1919-ben kezdtek mezőgazdasági üzemet folytatni, már az 1918-ik évre is adózás alá vonattak, ezen későbbi években megkezdett üzemük után. E tekintetben két példára hivatkozunk. Borsos Elek takácsi kisgazda 1918-ban fronton volt, 1919 decemberében nősült s igy 1920. év elején kezdett önállóan gazdálkodni — s ennek dacára már az 1918. évre adó alá vonták. Krisztin kovich Dénes ós István dákai lakosok, földbérlők, 1918. év végén menekültek BácsBcdrog vármegyéből és 1919 februárban vették ki Dákán bérletüket s ennek dacára a haszonbérleti alapon már 1918. évre adó alá vonattak. A további sérelem az, hogy a mezőgazdasági üzem hozama ugy 1918., mint 1919. évre nagyon magas kulcs alapján és — mondhatjuk — önkényesen állapíttatott meg, e tekintetben a legnagyobb kilengések adódnak, igy a földek hozama tekintetében kat. holdanként 300—3000 koronáig. Már pedig, ha az 1918. évi árakat és az 1918év viszonyait nézzük, továbbá tekintetbe vesszük azt, hogy az őszi forradalom mit jelentett a gazdaságoknál, amikor a burgonya, a répa kiszedetlen, a kukorica töretlen maradt stb., és a földek őszi művelése sok helyen megakadt, akkor az 1918. évre nem lehet a mai számokhoz szokott szemmel a tiszta jövedelmet megállapítani, hanem az a tényleges viszonyok alapján határozható csak meg. Miután 1918. évben a búza maximális ára 60 korona körül mozgott s az állatárak az 1920-as árak egyhatod-egytized részeit képezték, egy katasztrális hold jövedelmét 5—50 mázsáig megállapítani oly irreális számítás, mely bővebb cáfolatra nem szorul. A katasztrális holdankénti jövedelem ezen alaposságnélküli megállapítása vonja azt is magával, hogy oly személyek, akik birtokukat haszon.