Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

392 A Nemzetgyűlés 246. ülése 1921 bérbe adták, oly magas adóval sújtattak, amely több, mint a bérösszeg, tékát az adó nagyobb, mint az adóalap. A katasztrális holdankénti jövedelem aránytalanságára Csaplár Antal pápasalamoni plébánost hozzuk fel például, bár e tekintetben felesleges lenne ez, mert szinte a helyes megállapításra kellene példát keresnünk, de az nincs. Törzsök István pápai lakos 36.400 négyszögöl saját és 11.000 négyszögöl bérelt föld után majd 18.000 korona adót fizet. Horváth Krisztina takácsii lakos földjeit bérbe adta s bár e földekből eredő jövedelem, nyers bevétel a hadinyereségadó minimális alapját sem ütötte meg, 37.176 korona adót fizet a két évre. Kollár Lajos molnár egyjáratu vizimalma után, amely az év nagy részében üzemképtelen, 103.815 korona adót fizet a két évre. Egy további sérelem főként a kisgazdákat éri. A háború után hazatértek legnagyobb része állatállományát felfrissíteni, feljavítani igyekezett, amit a dolog természetéből kifolyólag csak többszöri próbálkozás utján ért el. Már most minden egyes járlatátirás mint nyereséget hajtó üzlet rovatik meg adóval, sőt olyanok, akik az év folyamán többször cseréltek állatot, már mint »állatkereskedést űzők« külön nagy adó alá vonattak.« Orbók Attila: S még azt mondják, hogy nincsenek atrocitások a vidéken. SzÜCS Dezső (tovább olvassa) ; »Azt hisszük, nem kell azt bővebben tárgyalni, hogy nem minden adásvétel zárul nyereséggel s nem minden járlatátirás üzlet, — pl. a kényszervágás — de emellett ezen 1918/19. éveknél fel kell hivni a figyelmet arra, hogy egy esetleges élénk állatcsereberét a háború utáni különleges állapotok tettek indokolttá : a háborúból visszatérő mezőgazdák újbóli munkábalépése, a távollétük alatt elhanyagolt gazdaságok rendbehozása. Példaként e tekintetben Fodor Károly dákai lakos, kisgazdára hivatkozunk, akit állatkereskedelem címén stb. 100.000 koronával adóztattak meg. A sérelmek fokozását képezi a hadinyereségadó pótlékolása. Az adózók legnagyobb része 1917. évre hadinyereségadót nem fizetett s az 1917. évi jövedelmét az 1918. és 1919. évi jövedelmekkel összehasonlítva, ez utóbbi évekre több jövedelmet nem látott fenforogni s így hadinyereség adó-vallomást nem adott be. Már mostan a földhozam, állathozam s a mezőgazdasági egyéb üzemek hozamának az adókivető közegek által egyoldalulag történt tulmagas és a valósággal ellenkező megállapítása folytán járásunkban úgyszólván majd minden 10—15 holdas és ennél nagyobb gazda hadinyereségadót fizető alannyá vált s igy adóvallomás hiányában rá a hadinyereségadó a magas büntetési pótlékokkal eg3^etemben rovatott ki. Már pedig azért senkit sem vélünk büntethetőííek, hogy a mezőgazdasághoz mitsem értő tisztviselők önkényes megállapításait előre nem tudta. J évi augusztus hó 10-én, szerdán. A hadinyereségadóval való megrovást sérelmesnek tartjuk a fronton és a hadifogságban levőkre, akik távol a mezőgazdasági üzemektől szenvedtek s most mégis »hadinyereségadót« fizetnek, így Szabadhegyi Elemér nagydéni lakos 1918-ban jött m.eg a hadifogságból s mégis 60.000 korona hadinyereségadót fizet ! Szabóky Jenő: Nem fizet, csak ennyi van kivetve rá ! SzÜCS Dezső: De ha végrehajtják, akkor fizet ! (Olvassa) : »Az adókivetés terén tapasztalt visszásságok egy további sora az, midőn az adatok könnyelműen, sok esetben lelkiismeretlenül Írattak össze. Visszatérő, folyton megismétlődő jelenség az, hogy adóalapul a valóságnál nagyobb földterület vétetik fel. Megismétlődő jelensé g az is, hogy egyenlő adóalappal birok más és más adókkal rovattak meg. Ezen esetekre röviden Császár Ferenc dákai lakos példáját hozzuk fel, mert itt arra akarunk rámutatni, hogy az adókivetés ezen pongyola eszközlése nemcsak az egyes adóalanyokat, hanem az államkincstár érdekeit is sérti. Mindezen előterjesztett adatok alapján véleményünk szerint kétségbevonhatatlan, hogy a pápai járás területén az 1918/19. évi adófizetés helytelen alapon, a jövedelmek irreális felszámitásával s meg nem. bizható adatgyűjtések alapján történt s igy a legnagyobb mértékben igazságtalanul vettetett ki«. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Talán felesleges hangsúlyoznom., hogy ennek a megtépett országnak gazdaközönsége s igy a pápai járás közönsége is teljes tudatában van azoknak a súlyos vagyoni kötelezettségeknek, amelyeket az ország talpraállitása érdekében viselni kell. De ha a gazdatársadalom, mint a legreálisabb adóalany, kész meghozni minden áldozatot, akkor joggal kívánhatja meg azt is, hogy az adófizetés alkalmával őt ért igazságtalanságok és aránytalanságok mint súlyos sérelmek orvosoltassanak, illetőleg megszüntettessenek. Ezért nagyon kérem áz igen tisztelt pénzügyminister urat, hogy az ország nyugalma, a társadalmi béke, de különösen a még ezután következő teher nagy erőfeszítéssel járó békés elviselése érdekében a gazdatársadalom jogos panaszainak és sérelmeinek orvoslása elől ne zárkózzék el. Méltóztassék elhinni, hogy az arányos, igazságos teherviselés érvényesülése megacélozza a gazdatársadalom erejét és még inkább sarkalni fogja arra, hogy szorgalmas munkájának gyümölcséből mind több és több áldozatot hozzon ennek a szerencsétlen országnak és gyászban járó nemzetnek javára. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Én meg vagyok arról győződve, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur a Pápavidéki Q-azdák Szövetségének a pápai járás gazdaközönsége nevében hozzá felterjesztett, július 30-án kelt 300/1921. számú, majd augusztus 6-án kelt 309/1921. számú memorandumaiban lefektetett jogos kívánságokat és alapos panaszokat gondos mérlegelés tárgyává teszi és a sérel-