Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

A Nemzetgyűlés 246. ülése 1921. RakOvSZky István: Hatalmas protektoruk lehetett a minis teriumban Î Ugron Gábor : A múltban is láttuk már, hogy olyan cégek, amelyek soha a világon bakancsgyártással nem foglalkoztak, megbízásokat kaptak bakán csgyártásra. Megbízásokat kaptak vaskereskedők, bőrkereskedők, kaptak hatalmas mennyiségekre pénzintézetek, továbbá társadalmi egyesületek, — elnökkel, titkárral, de tagok nélkül — melyek tisztán erre a célra alakultak meg és azután természetesen a piacon bőségesen lehetett látni megrendelőleveleket, melyeket ezek továbbitani iparkodtak és rendesen továbbítottak is. A pénzügyőrség bakancsszállitásának egy részét pl. egy nyugalmazott postaigazgató kapta meg, a csendőrség részére szállitandó tizenkétezer pár bakancs szállítását pedig a postalovak egyik szállítója. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Nem most ! Ugron Gábor : Nem most I Azzal vezettem be mondatomat, hogy a múltban is voltak ilyen esetek, hegy ilyen cégeknek adtak bakán csszállitást. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Ez elég hiba volt ! Ugron Gábor : Minden esetre hiba volt, de mi volt az oka, hogy ez történt ? Az, hogy nem irtak ki versenytárgyalásokat, hogy kéz alatt adták ki a szállításokat ezeknek az uraknak, akik soha bakáncskészitéssel nem foglalkoztak. Ugyanaz történt, ami most is, hogy nem tartják be a közszállitási szabályrendeletet, nem hirdetnek versenytárgyalást, nem a legjobb, legolcsóbb és legmegbízhatóbb cég érvényesül a közszállitásoknál. Ereky Károly : Ez a kivételes hatalom ! Ugron Gábor : Az is teljesen kétségtelen, — a minister ur igazat fog nekem adni — hogy minden egyes szükséglet beszerzésénél igen későn írták ki az ajánlati felhívást. Pálfy Dániel képviselőtársam is konstatálta, hogy ők is egy héttel ezelőtt kapták meg a felszólítást. Természetes, hogy csak egy ilyen monstre nagy cég mint a WoJ, ner-cég képes arra, hegy megfelelő pályázattal lépten föl röviddel a pályázat kiírása után, de kisebb emberek, főleg a kisiparosok teljesen el vannak ettől zárva, ha a szervezkedésre és megfelelő elkészítésére idő nem áll rendelkezésére. A Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete, amely szintén kell hogy gondoskodjék, természetesen állami pénzen, a tisztviselők cipőszükségletéről, a magyar államnak pénzén egy nagy osztrák gyárat telepitett most ide be és Ausztriából hozott a közelmúltban 250.000 pár cipőt be Magyarországba, rontva ezzel a valutát és lehetetlenné téve azt, hogy itt, a magyar gyáripar a maga fellendüléséhez jusson. Amikor itt vannak magyar gyárak és itt van 70.000 magyar kisiparos, akkor bűinek tartom, hogy 250.000 pár cipőt a tisztviselők részére állami pénzen külföldről hozzanak be. Behozták pedig azért, ezt mert állítólag megint az utolsó pillanatban vették évi augusztus hő 10-én, szerdán. 389 észre, hogy nekik erre szükségük van s akkor az egyik napról a másikra a magyar ipar természetesen nem tudta nekik ezt a 250.000 pár cipőt szállítani. Azok a gyárak, amelyek Magyarországon ezzel foglalkoznak — ezt kell, hogy tudja a minist:! ur — a legnagyobb nehézségekkel küzdenek, munkásaikat nap-nap után el kell hogy bocsássák, a másik oldalról pedig azt kell látniok, hogy egy bőrgyáros cég az állami szállítások 63%-át vagy még nagyobb részét megkapja. Ilyen körülmények között természetes, hogy azokban jogos elkeseredés támad, mert azt látják, hogy előnyt nyújtanak másoknak velük szemben s igy ők sem a magyar ipar érdekében, sem saját érdekükben dolgozni nem tudnak. T. Nemzetgyűlés ! De nemscak ez az a kérdés, amelyet ma én szóvá akartam tenni, hanem egyszersmind szóvá óhajtottam tenni azt a kérdést is, hogy mi volt az oka annak, hogy ezt a 250.000 pár cipőt a köztisztviselők számára a közelmúltban Ausztriából hozták be, még pedig olyan minőségben, hogy közülök 10.000 pár cipőt vissza kellett dobni, mert megállapították azt, hogy több alkatrész bőr helyett papirosból készült. Ugyanez az ausztriai cipőgyári koncert küldött ide egyik magyar leányvállalatának is nemrég 5.000 pár cipőt, amelyet azután itt az utolsó darabig mind át kellett megfelelően dolgoztatni, mert csupa papirrész volt a bőrrészek helyett. A Human ic cipő-tröszt, amellyel azután a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete Összeállott, ezzel együtt és az állam részesedésével bérbe vették a magyar kincstárnak egy igen szép épületét, a kelenföldi kaszámyaépiiletet, még pedig árlejtés nélkül 25 esztendőre ingyen. (Felkiáltások balfelől : Ingyen !) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : De fel kellett építeni ök ! Ugron Gábor: Amikor ebben az irányban panaszkodtak, a minister ur azt mondotta, hogy, az uj cég, illetve ez a cég, amely ugy alakult meg, hogy abban a Humanic 20 millióval, a magyar állam 20 millióval és azt hiszem, a Magyar Bank 20 millióval, összesen tehát 60 millióval koronával vesz részt, hogy ez a cég kötelezte magát arra, hogy ezt a gyárat felépiti, rendbehozza s ez belekerül 40 milliójába. En állom és állítom — és kérem a minister urat, méltóztassék ezt vizsgálat tárgyává tenni — hozzáértő emberek kijelentése alapján, hogy 10 és egynéhány millió koronánál többe az a befektetés, amelyet ők ott kötelesek teljesíteni, a mai árak mellett sem igen fog kerülni. Kérem tehát, hogy ha ez igy van, hogy ők 40 millió korona beépítésére vannak kötelezve s ezzel szemben megkapják 25 esztendőre ingyen azt a kincstári épületet, történjék gondoskodás arról, hogy ez a 40 millió korona tényleg be is építtessék, mert ismétlem, információm szerint ez a gyár ennek az összegnek egyharmadával is berendezhető. Ugyancsak ez a cipőgyári tröszt, a Humanic, a maga 20 millió korona hozzájárulását abban a