Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

À Nemzetgyűlés 246..'illése 1921. vezetik az egész javaslaton. A javaslat 18. §-ának 4. pontja ugyanis azt mondja, hogy nem esik va­gyonváltság alá az egynegyed katasztrális hold­nál (négyszáz négyszögölnél) kisebb terület, ka a tulajdonosnak váltságköteles más ingatlana nincs. Csakhogy nagyon kevés olyan ember van, akinek ka van egy kis szőlőeskéje, akkor ne legyen háza. Hiszen minden ember először házat szerez és azután szőlőt. En tehát ezt a négyszáz négy­szögöl szőlőt ugy szeretném mentesíteni, hogy ez mentes, akár van más ingatlana az illetőnek, akár nincs. Hiszen ebből ugy sem lesz valami nagy haszna a kincstárnak, azon a négyszáz négyszög­ölön nem is lehetséges valami nagy hasznot hajtó termelés, mert hiszen az épen csak a tulajdonos és családja részére szükséges pár hektó borocskát termi. En tehát nagyon kérem a t. pénzügyminis­ter urat, hogy méltóztassék ilyen értelemben némi engedékenységet tanusitani. Az erdőterületek vagyonváltságánál megnyug­tató az, hogy a minister ur bizottságot fog kikül­deni, amely hivatva lesz megállapítani az erdő­területek értékét és igy azok majd a törvényben lefektetett százalék szerint fogják fizetni a vagyon­váltságot. Én teljesen megbízom a Mküldendő bizottságban, azonban kérem a minister arat, méltóztassék egy kérdésnél vigyázni, mert ha meg­nézzük, mennyire vannak hivatalosan felvéve ezek az erdőterületek, nevetséges értékeket lá­tunk. Egészen szembeötlő, hogy tulajdonosaik — kerteléssel vagy nem kerteléssel — ki akarnak bújni a teherviselés alól. Tudjuk, hogy 1600—4000 koronás erdőterületek nem léteznek, a hivatalos becsélesek mégis ennyit mutatnak ki. Szükséges tehát az erdőterületek tisztességes felbecslése Hadd fizesse meg mindenki az országban a való­ságos becsérték után azt, ami az ország érdeké­nek megfelel. Emiitettem már, hogy a kitermelt erdőterü­leteknél a kataszteri tiszta jövedelem megállapí­tása nem fogja fedni azt a szükséges mennyisé­get, amelyet joggal vár el az ország. Én egy hatá­rozati javaslatot terjesztek elő, hogy a kitermelt erdőterületeknek, amelyek nem lesznek vissza­állítva, amelyek kitermelése nem ilyen kötelezett­séggel lett megengedve, kataszteri jövedelme a következőképen állapittassék meg (Olvassa) : »A Nemzetgyűlés kimondja, hogy mindazok után az erdőterületek után, amelyek 1914 július 28-a óta termeltettek ki, visszaállitási kötelezett­ség nélkül, ha ezen területek szántóföldnek hasz­náltatnak, a 4. §-ban lefektetett kataszteri tiszta jövedelem 20 koronában állapittassék meg.» Bátérek a vagyonváltság fizetésének módo­zataira. Emiitettem, hogy hivatalos helyről itt is, nyilt színen, kint az országban mindenütt azt mondtuk, hogy azok a hitelek, amelyeket az állam a polgároktól akár hadikölcsönkötvényben, akár a pénzlebélyegzés alkalmával igénybe vett, be lesznek tudva a vagy on váltságba. En végtelenül szerencsétlen dolognak tartanám, ha azért, mert ez az Ígéret nem tartatik meg, az állampolgárok­évi augusztus hó 10-én, szerdán. 383 nak az állammal szemben való bizalma dőlne meg. Lesz nekünk az adófizető polgárokra máskor is szükségünk. És épen azért nem szabad bennük azt a látszatot keltenünk, hogy mi félrevezetjük őket. Akkor azt Ígértük, hogy ezek az összegek a vagyonváltságba be lesznek tudva és most ide állunk és látjuk, hogy milyen mennyiségben lett ez betudva. A magyar parasztság ugyanis nem bízik a lutriban, neki nem kell lutri, hanem az kell, hogy a tőle elvett összegeket betudják a va­gyonváltságba. Ha sorsjegyeket adunk ki, én nem tudom — a pénzügyminister ur jobban tudja — hogy milyen veszteség hárulna az államra, ha ezt az adósságot lefizetné. Először tudnunk kell, hogy mennyi szükséges, hogy eleget tegyünk a kint lévő adósság kamatfizetési kötelezettségének. Ha ezt az adósságot le fogja törleszteni és általában tu­dunk kifelé eleget tenni kötelezettségünknek, akkor erősítsük meg az állampolgárokban az állam vezetői iránti hitet. Ernszt Sándor : Nem volt mondva soha S Kerekes Mihály: Nagyon sokszor volt mondva! Ernszt Sándor : Nem ! Soha ! Kerekes Mihály : Kérem, tessék megkérdezni Korányi volt pénzügyminister urat, ő majd jobban fogja tudni. Én nem vitatkozom, de határozottan emlékszem, hogy ministeri székből volt kinyilat­koztatva. T. Nemzetgyűlés ! Én kérem a minister urat arra, hogy mégis ezzel a kérdéssel foglalkozzék valamilyen formában. Nem tudom, hogy milyen terhet jelent az állam szempontjából, ha ezt be­váltja, de ha nem váltja be, akkor gondoskodjék arról, hogy a vagyonváltság egy része a termelő­munka megindítására fordittassek. Meg vagyok róla győződve, hogy ha azok a külföldi államok, amelyek nekünk hitelt nyújtottak, látják, hogy ebben az országban vagyonváltságból eredő mil­liárdok a termelőmunka megindítására fordít­tatnak és a termelőmunka valóban megindul és a nép alsóbb rétegeinek megélhetése biztosítva lesz, akkor szívesen fognak várni. T. Nemzetgyűlés ! Nagyon jól tudjuk azt is, hogy a pénz leb élvezésén él nem a nagytőke tulaj­donosai voltak azok, akik a pénzlebélyegezésre a pénzt adták és nem a bankok bankóit bélyegezték le, hanem a faluét. Én nem állítom azt, hogy mes­terségesen hirdették és hitették el a faluval azt, hogy csak a kék pénz jó, hogy ne adjanak árut másért, azonban bizonyos, hogy mégis az történt, hogy mikor eljött a pénzlebélyegzés ideje, csak a kék pénzt bélyegezték le. Ha lebélyegeztek volna Magyarországon mindenféle pénzt, akkor bele­tudtunk volna nyugodni abba, hogy a falu pénzé­nek egy bizonyos százalékát elveszítette. Bele tud­tak volna nyugodni abba is, hogy a szegény nép elveszítse egy bizonyos százalékát a pénzének. De abba nem tudtunk belenyugodni, hogy csak a tulipános ládából szedték ki a pénzt, mert hiszen Budapesten nem volt pénz sem az egyeseknél, sem a bankoknál és megint csak azok a szegény emberek izzadják ki a pénzügyminister milliárd-

Next

/
Thumbnails
Contents