Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

374 A Nemzetgyűlés 246. ülése 1921. nak kétszeres kötelességünk, bogy ezt a javaslatot a legmesszebbmenő körültekintéssel, tárgyilagossággal és megfontolással emeljük törvényre. Én a magam részéről előre bejelentem, bogy a részletes tárgyalásnál két-három szakasznál alaposan megindokolt módosítást fogok tenni, különösen az 57. §-boz, azonban a most benyújtott, javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. T. Nemzetgyűlés! Mi, a földmivelőtársadalom kisgazda képviselői érthető izgalommal vártuk ezt a javaslatot. Habár a pénzügyminister ur többször kijelentette, bogy a földbirtokot nem fogja súlyosabban megterhelni, mint az ipart, kereskedelmet és banktőkét, ne vegye rossz néven, bogy mi ezt súlyosabbnak találjuk és hogy a leglajikusabb, legprimitívebb kisgazda képviselő is felcsapott pénzügyi szaktudósnak. Mi védekezésünkkel nem a saját nyakunkról akartuk és akarjuk elhárítani a kötelet, hanem a legféltőbb gonddal arra törekszünk, hogy elhárittassék az a lehetőség, hogy ebből a kis csonka országból nagy gazdasági temető legyen. Itt nem az a fontos, hogy a pénzügyminister ur engedékenysége vagy hajthatatlansága mit hoz magával, hanem az, hogy mit bir el az ország teherbíró képessége. (Igaz! TJgy van!. jobb felől) Én nem csinálok belőle titkot és nem röstellem bevallani, hogy nekem ez p, javaslat már több álmatlan éjszakát okozott. Én leültem és nyugodtan megpróbáltam kiszámítani, hogy mennyi egy közepes kategóriájú birtok évi bevétele. Ebből kivontam a kockázatot, elemi és más csapásokat, amilyenek mezőgazdaságunkat léptennyomon sújtják és, sajnos, most is fenyegetik. És amikor összeállítottam, hogy ez a bizonyos kategóriájú mezőgazdaság milyen lesz, ha leadja a vagyon váltságot, a felszerelési váltságot, a szőlőváltságot, a szőlőfelszerelési váltságot, az erdőváit.ságot, a hadiválságot, a földadó tízszeresét, a bortermelési adót, a hadinyereségadót, 1917-től a vagyonadót, a jövedelmi pótadót, a házadót, az összes vármegyei s községi pótadót, egyházi adót, a fegyveradót és az egyéb mindenféle megterhelést, akkor bizony i nagyon szomorú képet .nyertem. Szilágyi Lajos : Osszeroskodnak az adóalanyok. Lovász János : Én nem akarom untatni a t. Nemzetgyűlést avval, hogy ennek a bizonyos kategóriájú mezőgazdaságnak fizetnie kell a kondást, a csordást, a gulyást, a csikóst, hegypásztort, erdőkerülőt, a baktert, a papot, a tanitót, a kovácsot, a kerékgyártót és mindenféle iparost, (Igaz! TJgy van! Derültség.) de mikor a végösszeget magam előtt láttam, az bizony sokat tett ki, és eszembe jutott, hogy mikor egy községet felhőszakadás következtében árvíz borított el, mindenki igyekezett menteni azt, ami még menthető volt, de volt olyan is, aki azt mondta: »Milyen boldog vagyok, mert évi augusztus hó 10-én, szerdán. semmim sincsen !« Én tehát attól félek, hogy majd ezeknek az utóbbiaknak, a parton állóknak a kategóriáját szaporítjuk. (TJgy van balfelöl.) Azon kell tehát igyekeznünk, nehogy a teherviselési kötelezettség nagyobb legyen a teherbiróképességnél. Ezért pedig a t. pénzügyminister ur és a t. Nemzetgyűlés Isten és ember előtt erkölcsileg felelős. (Igaz! TJgy van!) Ha már ezzel a javaslattal kapcsolatosan felszólaltam, méltóztassanak megengedni, hogy csak 2—3 percre igénybe vegyem becses türelmüket és rámutassak olyan dolgokra, amelyek itten történtek, amelyeket mi valódi kisgazdák nemcsak, hogy nem helyeslünk, de lelkünk egész belháborodásával elitélünk. Mert nem az fáj nekünk, hogy a javaslatban foglalt kulcsot még most is túlmagasnak találjuk. Tudjuk, hogy e terheket viselnünk kell. Nem is az fáj, hogy vannak, akik bennünket védekezésünkért érdekpolitikával vádolnak, hiszen egy alaptalan váddal több vagy kevesebb, az nem számit, azt kibírjuk, hanem az bánt bennünket, hogy vannak olyan — bocsánat a kifejezésért, de nem tudom magamat másképen kifejezni — mukisgazdák, akik sokkal ortodoxabb kisgazdák akarnak lenni, mint a valódi kisgazdák,... (TJgy van ! TJgy van ! Taps.) Henczer István: Ez neked szól, Szilágyi! (Zaj.) Meskó Zoltán : Szilágyira céloz ! Szilágyi Lajos: Saját pártjára. Kerekes Mihály: Biztosan Meskóra céloz! (Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Nektek szól ez, akárhogy találgatjátok!) Lovász János : . . . akik akaratunk ellenére mindenáron minket akarnak boldogítani (Elénk derültség jobbfelöl.) és a közgazdasági érdekeket ugy gondolják megvédeni, mint a július 21-iki ülésen tették itt, amikor nyíltan a szemünkbe vágták, hogy a kisgazdapárt térdenállva, összekulcsolt kezekkel könyörög a kormánynak. (Igaz ! TJgy van! Zaj jobbfelöl) Meskó Zoltán : Lám, hogy mégis odaszól, Kerekes ur! (Derültség.) Lovász János: Hát mi nagyon köszönjük ezt az udvarias bókot, azzal a megjegyzéssel, hogy bármennyire nehezünkre esik is ezeknek a terheknek a viselése, a vagyonváltság megfizetése, legyenek nyugodtak ezek a minket boldogítani akarók, mert hiszen ők ugy sem fizetnek. (Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Azért beszélnek olyan könnyen!) Es bármennyire nem vagyunk is kíváncsi természetűek, azt mégis szeretnénk tudni, hogy miért épen a kisgazdapárttal van egyeseknek mindig bajuk, mintha mi volnánk itt a legfontosabb tényezők, mintha mi kormányoznánk. Yagy talán újra azt a .dudát szeretnék fújni, amit a választások alatt fújtak, hogy mi, kisgazdák lesülyesztjük ennek a parlamentnek nívóját? Ha ez volna a cél, ugy én egész nyugodt lélekkel a közvéleményre bízom ennek elbírálását. (Igazi Ugy