Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

A Nemzetgyűlés 246. ülése 1921. amint azt külföldi példákból is látjuk. Sajnos, ilyen értékmérővel más vagyonoknál nem rendelkezünk; a valuta ingadozása ellen itt a rövidebb batáridő nyújt védelmet, amely alatt nem tételezhető fel olyan valutaingadozás, emelkedés vagy csökkenés, amely a kivetett vagyonváltságra nézve nagyobb értékeltolódást jelentene. Ennek a buzaértéknek azonban nagyobb jelentősége épen a mezőgazdasági ingatlannál van, hol a vagyonváltságnak lerovása hosszabb időhöz, három illetőleg tizenöt esztendőhöz van kötve, amely idő alatt a pénz értékében nagyobb változások is történhetnek. Ennek a törvényjavaslatnak szükségességét súlyos pénzügyi helyzetünk indokolja. Nem is, mint a törvényjavaslat tulaj don képeni célja, de mint annak elválaszthatatlan részét, amelynek jelentőségét nem tudnám a törvényjavaslat pénzügyi jelentősége mögé helyezni, kell hogy megemlítsem a törvényjavaslat 57. §-át, amely akként intézkedik, hogy bár a vagyonváltság fizetési módozatait fakultative állapítja meg, mégis amennyiben az olyan földbirtokot terhel, amelyből az 1920. évi XXXVI. tcikk értelmében az állam részéről megváltásnak van helye, a pénzügyminister az országos földbirtokrendező- bíróság határozata értelmében arra kötelezheti a földbirtokost, hogy vagyonváltságát akár egészében is földrészletátengedésével rójja le. Sőt továbbmenőleg, ha ez az eset nem is forog fenn, a házhelyek részére igénybe vehető bármely földbirtok, amely vagyonváltság lerovására szolgál. Nem lehet feladatom, hogy a földbirtokreformtörvényt és a házhelytörvényt ez alkalommal méltassam és azt hiszem, hogy ebben a Nemzetgyűlésben nincs is szükség. Sok panasz hangzott el a tekintetben, hogy a kormáynak nincs meg a szándéka, jobban mondva a tehetsége ahhoz, hogy ezen törvényjavaslatokat végrehajtsa. Szilágyi Lajos: Engedi, hogy elgáncsolják! Róbert Emil előadó: Távol áll tőlem ez az inszinuáció és én mindig a legnagyobb mértékben honoráltam azokat a technikai nehézségeket, amelyek ezen törvényjavaslatok végrehajtásának útjában állottak. A törvényjavaslatnak ez az intézkedése a legnagyobb nehézségeket hárítja el az útból és ha nem segíti is e két törvényjavaslatot a végleges és teljes megoldás felé, mindenesetre jelentős lépéssel viszi azt előre ; a pénzügyminister ur ezzel az intézkedésével ezt a törvényjavaslatot közvetlenül is a nemzeti újjászületés, a nemzeti megerősödés szolgálatába állítja és megkönnyíti azokat a terheket, amelyeket nehéz helyzetében az állam kénytelen polgárainak vállára áthárítani. A törvényjavaslatnak többi intézkedéseivel az előadói jelentés részletesen foglalkozik; azok ismertetésével szükségtelennek tartom a Nemzetgyűlés szives figyelmét tovább is igénybe venni. Még csak arra akarok rámutatni, hogy ennek a törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalása alkalévi augusztus hó 10-én, szerdán. 373 mával nemcsak a vélemények kicserélésére, hanem az indokolt észrevételek megtételére is kellő alkalom nyílott és merem állítani, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak a bizottságnak, hanem a pénzügyi kormánynak az érdekeltségnek, a pártoknak paktumszerű megállapodását tartalmazza és oly módon van megszerkesztve, hogy a lehető legkevésbbé sérti ugy a magán, mint az államgazdaság érdekeit. A kormány evvel a javaslattal a minimumát kéri annak, amire az államélet biztosítására feltétlenül szüksége van. Ennek a legalsó határnak elismerése kell, hogy a tárgyalások alapját képezze, amint ezt már hangsúlyoztam. Ezen a határon tul menni a pénzügyi eredmény veszélyeztetése nélkül nem lehet és minthogy ennek a legalsóbb határnak elismerése nélkül nem tudunk olyan fejlődési alapot teremteni, amelyre a mindnyájunk lelkében élő egész Magyarországot felépíthetjük, kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék e törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Elénk helyeslés ) Elnök : Beniczky Ödön képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Beniczky Ödön: T. Nemzetgyűlés! A Ház tegnapi ülésén a nagy lármában nem hallottam a Rakovszky-féle mentelmi ügyben a kisebbségi előadó ur beszédjét. A mai lapokban olvasom, hogy Csukás Endre képviselő ur a kisebbségi vélemény előadója, . . . Meskó Zoltán: A nemzet dolgozni akar! Elég volt! Beniczky Ödön : ... a többek közt a következőket mondotta (olvassa) : »Prónay alezredes ur kijelentette a mentelmi bizottság előtt a következőket: Amikor mi Szegedről kiindultunk, akkor mi a bőrünket tettük kockára és most az támad bennünket hátba, aki annak idején kiadta a rendeletet és utasítást, hogy megbüntessük azokat, akik a haza ellen dolgoztak és ugyanaz a volt minister, aki a rendeletet kiadta, ugyanazokért támad meg bennünket, amiket akkor cselekedtünk. Ezért kívánom, hogy a vizsgálat ne legyen egyoldalú,« stb. T. Nemzetgyűlés! Amikor én belügyminister voltam, Prónay Pál és zászlóalja soha én alám nem tartozott. Én neki soha semmi tekintetben semmiféle rendeletet, utasítást nem adtam, nem adhattam. Prónay Pál ur ezen kijelentését amelyben avval védekezik, hogy én adtam neki az ismert atrocitásokra utasításokat, a magam részéről szemenszedett valótlanságnak jelentem ki. (Mozgás jobb felöl.) Elnök: Ki következik szólásra? Forgács Miklós jegyző : Lovász János ! Lovász János: T. Nemzetgyűlés! Midőn porba tiport hazánk létalapját, a földet erősen érintő ez a törvényjavaslat fekszik előttünk, mindnyájunk kötelessége, de nekünk, kisgazdák-