Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-246
3f2 .4 Nemzetgyűlés 246. ülése 1921. váltságra vonatkozó többi törvényjavaslatok, a pénzügy minister urnák expozéjában kifejtett pénzügyi koncepciója alapján áll, mely meghatározta a vagyonváltság célját, a vagyonváltság mértékét, a kivetési eljárás módozatait, amenynyiben eme vonatkozásban törvényjavaslatról szó eshetik, csak az lehet vitás, vájjon ez a törvényjavaslat mennyiben felel meg azon intencióknak, amelyeket a pénzügyminister ur expozéjában ezzel kapcsolatban kifejtett. Bár az ingatlan vagyonváltság a tárgyi adózáshoz áll legközelebb, amelyre vonatkozólag az egységes alapú adó képzés elmélete fejlődött ki, mégis a pénzügyminister ur expozéjában és az első számú vagyonváltság-törvényben kifejezésre jutó prejudiceumoktól eltekintve, a bizottság ebben a törvényjavaslatban bizonyos fokozatosságot állapított meg. Az az elmélet ugyanis, amely szerint a tárgyi adózással ellentétben van a progresszió, azzal, hogy a törvényjavaslat a létminimumot elismeri, elveszítette minden jelentőségét, és semmi akadálya sem volt annak, hogy a nagyobb vagyonok fokozott teherviselőképességében rejlő szociális igazság ebben a törvényjavaslatban is érvényesüljön. Egyébiránt tárgyalásunk folyamán nem is annyira a progresszió ellen, mint az egyoldalú progresszió ellen volt kifogás, amennyiben az eredeti törvényjavaslat szerint a progresszió csak a földbirtokkal kapcsolatos vagyonváltságnál érvényesült és miután az együttes bizottság elfogadta progressziónak az egész vonalon való érvényesítését... Gaal Gaszton : Nem az egész vonalon ! Szilágyi Lajos: Ugy van! Róbert Emil előadó : . . . ez a vitaanyag önként kikapcsolódhatik a vagyonváltság vitából. A bizottság tárgyalásai folyamán aggályok merültek fel a tekintetben is, hogy egyrészről az ingó vagyon állítólagos eltitkolhatóságára való tekintettel — értve ez alatt a részvénytársaságok állítólagos latens tartalékait, amelyek a feltételezés szerint a részvények árfolyamértékében nem nyernének kifejezést — ezzel szemben azokra a kényszerszolgáltatásokra való tekintettel, amelyeket a mezőgazdasági ingatlan a háború folyamán teljesített, indokolt-e mindkét vagy onkategóriát paritásos 15, illetve 20°/o-ig terjedő vagyonváltsággal megterhelni. Kétségbevonhatatlan, hogy ennek az indokolásnak van valami reális alapja, azonban miután ezek a szolgáltatások és ezek a veszteségek annyira határozatlanok és ugy az egyik, mint a másik vagyonkategória, ugy az ingó, mint az ingatlan vagyon egyformán hivatkozhatik rájuk, ennek a rekompenzációnak és jóvátételeknek beszámítása a váltságkulcson teljesen meddő kísérlet volna. Épen olyan meddő volna a vita afelett, hogy a vagyonváltság címén befolyó jövedelmek milyen célra fordíttassanak. Erre vonatkozólag egyrészt már a törvény általánosságban intézévi augusztus hó 10-én, szerdán. kedik, konkrét hovaforditásuk iránt pedig a parlament más alkalommal fog dönteni. Ezeken a megfontolásokon belül a legnehezebb problémát a mezőgazdasági ingatlan értékének, produktivitásának, tehát teherviselőképességének megállapítása s ezzel kapcsolatban helyes osztókulcs felállítása képezte. Rendkívül nehéz és felelősségteljes volt ez a probléma azért, mert a közgazdasági egyensúly biztosítására irányuló törekvés mellett figyelemmel kellett lenni a mezőgazdasági ingatlan nemzetvédelmi és nemzetfentartó szempontból fundamentális hivatására, másrészről pedig ezeknek a törekvéseknek határt szabott a vagyonváltságnak az a minimális mértéke, amelyet a pénzügyminister expozéjában megjelölt és első számul javaslatában megvalósított, illetve megvalósítani kivánt. Súlyos volt a feladat abból a szempontból is, mert hiányzott az a relative megbízható értékmérő, amelynek alapján különösen a mezősági ingatlan értéke felbecsülhető lett volna. Az áralakulás tényezői között nagymérvű eltolódások mutatkoznak, amelyeknek következtében a termeivény az értékmérő szerepére megszűnt; a búza értékéből a föld értékére következtetni egyáltalán nem volt lehetséges. A bizottság minden irányban megnyilvánuló körültekintéssel, minden közérdekű követelmény beható mérlegelésével jutott azon elhatározásokra, melyek a módositott szövegben, amely a bizottság szövegezésében most a parlament elé került, kifejezésre jutott. A mezőgazdasági ingatlanváltság tételeinek megállapítása a kataszteri tiszta jövedelem és a földbirtok nagysága, tehát e két tényező kombinációja alapján összeállított fokozatosság szerint történik, a fizetés pedig a mezőgazdasági érdekeltségek indokolt és az állam pénzügyi érdekeivel ellentétben nem álló, illetve azzal összeegyeztethető kérelmére, búzában történik. Ez a két tényező, a földbirtok nagyságával kombinált kataszteri tiszta jövedelem, valamint a buza-értékalap a vagyonváltságnak a többi vagyonúkkal szemben, de relatíve megbízható értékalapot szolgáltat és egyúttal a vagyonváltság fizetését a valuta ingadozásától teljesen függetlenítette. A kataszteri tiszta jövedelem, bár annak megbízhatósága ellen a kivetési eljárás alkalmával közreműködő közegek különböző felfogása, megbízhatósága, tájékozottsága folytán a múltban kifogások merülhettek fel, az 1909. évi kataszteri revíziók alkalmával történt korrekciók után megfelelő és elég reális alapot képez a mezőgazdasági ingatlan értékének megállapítására. A buzaértékfizetés pedig a lehető legszerencsésebben küszöböli ki a valuta ingadozását a vagyonváltság fizetéséből és igy szerencsésen hidalja át azokat a más tekintetben leküzdhetetlen nehézségeket, amelyek a vagyonváltság egész intézményét illuzóriussá tehetik,
