Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-245

A Nemzetgyűlés 245. időse 1921. kereseti és a fizetési lehetőségekre!. Ezen fordul meg az ország sorsa. Csak igen röviden akarok rámutatni erre a kérdésre ; az idő előrehaladottsága miatt nem akarok hosszasabban beszélni ezekről a témákról. De meg kell jegyeznem azt is, — hiszen ezt ma már mindenki tudja Magyarországon — bogy mi olyan szerencsétlen helyzetben vagyunk, hogy azok az államok, amelyek elrabolták tőlünk Magyarország részeit, visszaüldözik hozzánk épen azokat, akik a fizetésből élnek ; tömegesen, ezrével jönnek hozzánk. A magyar államnak legnehezebb jövendő problémája annak a kérdésnek megoldása, hogy az összeszorított kis Magyarország hogy birja eltartani azokat, akik fizetésből élnek. Én ennél nehezebb feladatot nem ismerek a jövő szempontjából, mert a helyzet az, hogy a kis Magyarországon — magukban a ministeriumokban is — nagyrészben a tisztviselők felével el lehetne végezni a munkát. (Igaz! TJgy van!) A tisztviselőket el kellene bocsátani, de hova bocsássuk őket ? Ha egy osztályt össze akarok olvasztani a másikkal a ministeriumban, ott áll a tilalomfa : hova teszem a tisztviselőket, nem dobhatom oda őket az Ínségnek. Ereky Károly: Ez a legnehezebb probléma a világon. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ez a legnehezebb problémák egyike. Itt van a másik nehéz kérdés is. Haller t. képviselőtársam említette a szabadforgalmat, hogy talán a szabadforgalom az oka annak, hogy a kenyér ilyen drága. Ereky Károly: A szárazság! Szabó István (nagyatádi) föl dmivelés ügyi minister : Itt épen odajutok, amit mondani akarok s ezzel be is fejezem a szavaimat. (Halljuk! Halljuk! jobbfelól.) A gazdatársadalom a háború alatt és a háború után is — ezt senki sem vonhatja kétségbe — a rekvirálások révén egyoldalulag fizette a terheket az ellátatlanok segítésére. (Ugy van! jobb felől.) Ezt így nem lehet tovább folytatni. Én mindenre hajlandó vagyok, mindenbe hajlandó vagyok belemenni, a mi módot ad arra, hogy a szegényeken segítsünk, nem bánom, akármilyen adót is vetnek ki, de mindenkire vessék ki, ne csak a gazdaközönségre. Drozdy GyŐZŐ : Progresszív adót kívánunk. Szabó István (nagijatádi) földmivelésügyi minister : De kénytelen vagyok kijelenteni, hogy dacára annak, hogy érzem a helyzet súlyát, — be is bizonyítottam már, hogy, van bennem érzék, segíteni a szegényeken, még erős eszközökkel is — de a helyzet mérlegelése s a megfontolása után is leghatározottabban ki kell jelentenem a magam és — azt hiszem — pártom nevében is, bogy gondoskodjunk eszközökről, módokról, ahhoz azonban nem járulhatunk hozzá, hogy visszatérjünk maximálás és rekvirálás módszerére. Magyarországnak az egyetlen alapja amiből még feltámadhatunk, a föld és a földmivelés. (Egy hang a jobboldalon: Csak dolgozni kell!) Egyáltalán nem szándéévi augusztus hó 9-én, kedden. 363 kom lekicsinyelni az ipart, kereskedelmet és a tudományos pályákat, mert ezek nélkül egyáltalán nem lehet elképzelni az állami és társadalmi életet. De ha Magyarországon a föld nem termeli ki azt, amivel tartozunk, sem az ipar, sem a kereskedelem azt kihozni nem tudja. Ereky Károly: Ez a fundamentum. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Magyarországon a földmivelést elő keli segíteni, hogy minél többet termeljen. Itt van Oroszország példája. Ne tessék hinni, hogy az oroszországi Ínségnek egyesegyedül csak a rossz időjárás az oka. Éveken keresztül a folytonos rekvirálás, erőszakos elvétel arra szorította az orosz földmivelő népet — nem egy év alatt, hanem hosszú évek alatt —• hogy nem vet többet, mint amennyi saját magának kell. . . Ereky Károly : Még azt sem, mert elveszik tőle. Szabó István (nagyatádi) ... és akkor, ha jön egy olyan rossz esztendő, mint az idei, annak sem elegendő a termés, aki bevetette a földet és igy megvan az ínség. Hazafiságot lehet és kell is követelni mindenkitől, a gazdatársadalomtól is, de mindennek van határa. A gazdatársadalom ma is hoz áldozatokat, mert ne mondja senki, hogy a gazdatársadalom nem hoz áldozatot, Bocsánatot kérek, minden korona, amelyet inkamerálásra teszünk, a lisztkivitelre, a gazdatársadalomnak adója. (Ugy van ! jobbfelól.) Engem talán épen a gazdatársadalom támadhatna meg abból a szempontból, hogy nem igyekszem a gazdatársadalmat arról az oldalról védeni, hogyha valami kivinni valónk van. engedjük azt inkamerálási dij nélkül, hogy jobban fizessék meg a gazdának. De mindig figyelembe veszem az ország pénzügyi helyzetét és akkor, amikor mi a szabad forgalmat követeltük, akkor is •— tessék visszaemlékezni — elsősorban a belföldre követeltük. Nem az volt a szándékunk, hogy teljesen szabadjára engedjük a kivitelt, hogy a világparitási árakon adhassa el a gazda a gabonát. Akkor nem ennyi volna a gabona ára Magyarországon. Mikor a gazdatársadalom is belenyugszik abba és a földmivelésügyi ministeriumnak sem az a célja, hogy a gabona árát mindinkább felemelje, mikor belenyugszik, hogy szabad forgalom csak a belföldön van és a- kivitel csak az igen magas inkamerálási dijak mellett lehetséges, — ha gabonát kiviszünk, ezrekben kell fizetni az inkamerálási dijat — akkor nem mondhatja azt a fogyasztó közönség, hogy itt egyoldalii gazdapolitika folyik ; nem mondhatja, mert a gazdatársadalom mindig külön, nagyon súlyosan adózik az ellátatlanok ellátásáért. (Igaz ! Ugy van !) Nekünk a mezőgazdaságot csak ugy lehet fejlesztenünk, hogy legalább országunk belterületén a szabad forgalmat e tekintetben fentartjuk. Én meg vagyok győződve, hogy a legnagyobb katasztrófa következnék be, ha valakinek eszébe jutna, akár a kormánynak, akár a Nemzetgyülés46*