Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-245

362 A Nemzetgyűlés 246. ülése 7921, jelenleg is mutatkozik, a másik azok a visszaélések, amelyeket kartelek, részvénytársaságok, spekulánsok stb. elkövetnek a köznek rovására és végre harmadik okul íelemliti a valuta romlását. Én teljesen osztom az ő felfogását, hogy a jelen időben, amikor igazán mindnyájunknak arra van szükségünk, hogy aki teheti, erejének végső megfeszítésével dolgozzék és lehetőleg keveset fogyasszon és keveset költsön, elérkezett az ideje annak, hogy figyelmeztessük vagyonosabb néposztályainkat arra, hogy ez a nemzet nem bir meg olyan luxust, amilyent sokan kifejtenek, (Ugy van!) Jusson eszébe ezeknek az embereknek az, hogy minden tőke, és minden krajcár, amelyet fogyasztásra és nem arra fordítanak, hogy ebben az országban a termelést megtermékenyítsék, a termelést fokozzák, hogy befektetéseket eszközöljenek, a szegény emberek szájából vonja el a kenyeret haszontalan célokra, (ügy van! jobbfelől.) Nem kivánok bővebben foglalkozni azokkal a visszaélésekkel, amelyekre t. képviselőtársam rámutatott és amelyekkel a kormányzat hivatásánál fogva foglalkoznia kell. De rámutatok a harmadik okra, amely meggyőződésem szerint a drágulásnak egyik főoka. Ez valutánk momentán visszaesése. Mi abban a meggyőződésben élünk, hogy momentán jelenségről van szó, olyan incidensről, amely a pénzügyminister urnák jól kigondolt és jól kifejtett terveit időlegesen megbolygathatja, de e terveknek végleges végrehajtását be nem szüntetheti. Mi abban a meggyőződésben élünk, hogy azok az indokok, amelyeket a pénzügyminister maga sorolt fel, mint a valuta romlásának főokait, tényleg annak a romlásnak az okai. (ügy van !) Abban a meggyőződésben élünk, hogy ezek az okok nem fognak hosszú ideig működni. De ha ebben a meggyőződésünkben mégis csalatkoznánk és a valutánk tovább romlana vagy ez a romlás hosszabb ideig tartana, akkor a kormánynak igenis, kötelessége azokkal a jelenségekkel, amelyek a valuta romlásának következményei, komolyan és behatóan foglalkozni. (Helyeslés.) Mindannyian tudjuk, hogy a valuta romlásának következménye a drágulás, a drágulás következménye pedig ama néposztályok életstandardjának ujabb visszafejlődése, amelyek ezen életstandard alá ma már nem sülyedhetnek tovább. Huszár Károly: Tisztviselők, munkások ! Gr. Bethlen István ministerelnök : Ebben az esetben a kormánynak behatóan kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel és már most elő kell készülni arra, hogyha a valutaromlás hosszasabb ideig tartana, ne találja készületlenül ezt az országot és a kormányt. (Hely élés.) Én tehát a magam részéről kilátásba helyezhetem a t. képviselőtársamnak azt, hogy a kormány, az érdekelt gazdasági tárcák, elsősorban a pénzügyminister ur, a földmivelésügyi minister ur és a kereskedelemügyi minister ur, az általa felvetett kérdésekkel már legközelebb foglalkozni fognak és amennyiben a évi augusztus hó 9-éni kedden, remédium. tényleg sürgőssé válik, mindent el fogunk követni, hogy azok a szomorú jelenségek,amelyekre a t. barátom rámutatott, be ne következhessenek. Addig is azonban méltóztassék ezen ideiglenes válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök : A földmivelésügyi minister urat illeti a szó. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A magam részéről teljesen egyetértek ugyan az interpelláló képviselőtársammal is s a ministerelnök ur válaszával is, mégis kötelességemnek tartom, hogy egy kijelentést tegyek és ezt igen röviden megindokoljam. Azt hiszem, nem igen lehet az én igénytelen személyemet megvádolni azzal, hogy a mikor olyan helyzetben voltam, mint közélelmezési minister, nem tettem meg mindent, hogy kenyeret juttassak azoknak, akiknek nincs kenyerük. (Igaz ! ügy van !) Nekem, mint kisgazdának, jutott az a szerep, hogy a gazdatársadalmat le kellett rekvirálnom, még pedig az eszközök legnagyobb szigoruságával, azért, hogy kenyér legyen, mert nem volt kenyér. Nem tudtunk eleget adni, de valamit mégis csak tudtunk adni, hogy megélhessenek az emberek. Akkor az volt a helyzet, hogy három kiló húsz deka kenyérlisztet tudtunk adni egy hónapra egy ellátatlannak. Többet nem tudtunk adni, de valahogy mégis csak megéltünk, nyomorúsággal, ácsorgással. A szegények ácsorogtak a kenyeresboltok előtt, de együtt dolgoztunk, és épen Haller István képviselőtársam is, aki minister volt, tudja, hogy hogyan állnak ezek a dolgok s hogy milyen munkát kell a kormánynak kifejtenie. A kormánynak mindig az volt a főtörekvése,hogy ezeket a lehetetlen állapotokat megszüntesse és javitsa. A helyzet fokozatosan javult is. Az utóbbi időkben is javult a helyzet, mert az elmúlt esztendőben már ki tudtuk adni az egész fejkvótát az ellátatlanoknak. Már most, mi a helyzet ma? Ma kenyér van^ Annyi kenyerünk termett, hogy Magyarországon senki sem mondhatja, hogy nincs kenyér. Huszár Károly : De nem tudják a tisztviselők és munkások megfizetni. (Mozgás, Halljuk! Halljuk !) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister \ Nekünk az előző években azzal kellett kínlódnunk, hogy nincs kenyér. Ma ezzel nem kell kínlódnunk, mert kenyér van. Most kérdés, hogy hogyan jut hozzá az, aki fogyasztja. (Halljuk ! Halljuk !) Ez kereseti kérdés és pén zkérdés, (Igaz ! ügy van !) nem pedig kenyérkérdés, mert hiszen kenyér van. Ha mi a munkásoknak, a szegény embereknek, a nem termelőknek tudnánk munkaalkalmat nyújtani, (ügy van! Taps jobbfelől.) hogy tisztességesen kereshessen, akkor nem volna kenyérkérdés Magyarországon, meTt kenyér van. Aki keres, az meg is tudja venni. Ha mi a tisztviselőket ugy tudnánk fizetni, hogy abból nekik mindenre kerüljön, akkor meg tudnák szerezni a kenyeret is. A dolognak tehát itt van a gyökere, nem a lisztnél és a búzánál, hanem a