Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-245

340 A Nemzetgyűlés 245. ülése Î921 vagy kisebb tekintetek teljes félretételével, tisztán csak a nagy célnak magának, a Nemzetgyűlés tekintélyének és méltóságán ak szem előtt tartásával méltóztassék az esetet elbirálni. T. Nemzetgyűlés ! Azt mordom, hegy példátlanul áll az a sérelem, amely itt ma a Nemzetgyűlés előtt tárgyaltatni fcg. Mentelmi sérelmek ennek a Nemzetgyűlésnek az életében tulon-tul gyakran fordultak elő. A Nemzetgyűlés ideje alatt a mentelmi bizottság olyan munkát végzett, amennyit a régi parlamenti életben évek, sőt ciklusok alatt sem végeztek. Eddig azonban csak a Nemzetgyűlés egyes tagjairól volt szó, eddig csak a Nemzetgyűlés •egyes tagjai ellen intézett jogosulatlan támadásokat birált el a mentelmi bizottság, mig most a mentelmi sértés már ennek a teremnek szentségét sem óvta meg és ma már ott tartunk, hogy akadtak olyanok, akik nem a Nemzetgyűlés egyes tagját, hanem a Nemzetgyűlés elnökén keresztül magának a nemzet képviseletének méltóságát sértették meg. Berki Gyula : Akár a honvédelmi párt. Az is utánozta. Szilágyi Lajos: Nem lehet összehasonlítani! Az más lapra tartozik ! Rupert Rezső: Magyar ember nem kifogásolhatja. (Zaj. Elnök csenget.) Berki Gyula: Én kifogásolom. Ugron Gábor: Csak a formája helytelen. Somogyi István előadd : T. Nemzetgyűlés ! Ha keressük azokat a forrásokat, amelyek ezeket a mentelmi sérelmeket nem sporadikus jelenségekké, hanem valóságos, általános és nap-nap után megújuló esetekké tették, akkor megtaláljuk részben a két forradalom lélekdurvitó hatásában, részben pedig egy régebbi érának, egy harmincéves liberális korszaknak minden tekintélyt megölő, semmit a világon nem kímélő, lelkeket gyilkol« és az egyéni ambíciókat, egyéni önérzeteket . . . Kerekes Mihály: Akkor nem mertek politizálni a tisztek ! Somogyi István előadó: .. .túlontúl értékelő hatásában. Teljesen igaza van a t. közbeszóló képviselő urnák abban, hegy akkor a tisztek nem mertek politizálni. Ez a folyamat nem is akkor kezdődött és robbant ki, hanem az egy miazma volt, egy betegség, amely ma kulminál és nem kiméi senkit és semmit, nem kíméli magának a nemzetnek képviseletét, magának a nemzetnek választott törvényhozó testületét sem. Nagyon gyakori, nemcsak ezen esettel kapcsolatban, hanem másként is ma az a jelenség nálunk, hogy egyes emberek vagy testületek olyan jogokat vindikálnak magukrak, amilyeneket nem lehet rendes körülmények között maguknak vindikálni. Látjuk napról-napra, hogy akadnak emberek, testületek, melyek valósággal kisajátítják XIV, Lajosnak azt a hires mondását : az állam én vagyok, s azt hiszik, hogy .. . Huszár Elemér: Kamarilla! Somogyi István effiado : ... hogy nincs semmi - néven nevezendő -bírálatnak helye, semmi néven nevezendő testületnek kebelében, még annak a évi augusztus hó 9-én, kedden. testületnek a kebelében sem, amely a népképvise leti rendszer alapján, a nemzet szuverenitásának a nemzet akarata alapján egyedüli és törvényes kifejezője, t. i. a Nemzetgyűlés kebelében. Mondottam már, hogy amióta a Nemzetgyűlés összeült, azóta a mentelmi ügyek egész légiója támadt, azóta — méltóztassék megfigyelni ezt a folyamatot — egymás hegyén-hátán és mindig jobban és jobban s erősebben és erősebben támadták meg a Nemzetgyűlés egyes tagjainak mentelmi jogát. Ma azonban már odáig jutott a dolog, hogy* nem egyes tagok mentelmi joga ellen, hanem magának a Nemzetgyűlésnek mentelmi joga, méltósága ellen történt támadás. Amint az előadói jelentés hangoztatja is, s amint a mentelmi bizottság álláspontja is Volt, nem szándékozom itt a mentelmi jog történetével, fejlődésével, annak hatásával, annak nagyságával foglalkozni, és annak terjedelmét itt, a Nemzetgyűlés előtt tárgyalni. Egyre azonban vagyok bátor a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni, amit fejtegetéseim, folyamán nem tudok elmulasztani, nevezetesen arra, hogy az a mentelmi jog nem az egyes embernek, a törvényhozás egyes tagjainak joga, hanem hogy a mentelmi jog szerves része, magának a nemzet szuverenitásának, magának a népfelségnek, s aki ezt megsérti, megsérti magát a minden jog forrását adó nemzetet. Nekünk nem' jog a mentelmi jog, hanem kötelesség, nevezetesen kötelesség olyan irányban, hogy mi azt épen olyan féltékenyen kezeljük és őrizzük meg, mint amilyen féltekenyen őrizték meg elődeink, s mint amilyen tisztán és makulátlanul kell azt átadnunk utódaink számára is, Szilágyi Lajos : Kellene. Somogyi István előadó : A történetet méltóztatnak ismerni. Nem fogom a t. Nemzetgyűlést untatni azzal, hogy ismét előhozzam és per longum et latum tárgyaljam, hogy a mentelmi jog megsértése miben á]] annak a levélnek kapcsán, amelyet a Ház elnöke itt, a Nemzetgyűlésen felolvasott és amelynek kapcsán a mentelmi bizottság az ő ismert határozatát meghozta. Azt hiszem, nincs és nem lehet vita a Nemzetgyűlésen arra nézve, hogy a mentelmi joga a Nemzetgyűlésnek és a Ház elnökének feltétlenül megsértetett, megsértetett pedig ügy, mint ahogy, amint mondtam, a magyar parlament történetében soha meg nem sértették a Nemeztgyülés, illetve [a törvényhozó testület jogát. Mert az, hogy a mentelmi jogot valaki megsérti, különfélekép bírálható a sértő személy szempontjából. Ha egy vulgáris, állásáéban olyannak ismert egyén sérti meg a mentelmi jogot, akinél a fizikai lehetőség nincs kizárva annak, hogy amennyiben a sértésben tovább akar menni és amennyiben a nem tűröm és nem tűrhetjük szavakon túl tettekben is akar valamilyen módon akaratának érvényt szerezni, és nem lehet vita közöttünk arra nézve, hogy ezt meg is teheti, akkor itt van a mentelmi jog megsértésének eklatáns példája, itt van a mentelmi jog megsértéséinek alapja, hogy oly személytől ered, aki közhiede-