Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-244
334 A Nemzetgyűlés 244. ülése 1921, ség, amely a távolban levó igazán érző ember lelkét áthatja, ebben az esetben meg fogják találni az utat és a módot, hogy ebbe az országba visszatérhessenek. Egyszersmind gondoskodni kellett arról is, hogy a mi büntetőtörvénykönyvünk szerint beálló elévülés megszakittassék, vagyis ha az illető akár a szovjet kívánságára, akár egyébként ebből az országból kimegy, ebben az esetben az ő büntetésének végrehajtása felfüggesztetik s addig szünetel az elévülés, amíg vissza nem tér, mikor pedig visszatér, akkor a büntetés rajta végrehajtható lesz. Erre a törvényre különösen szükség volt Bánffy Miklós külügyminister ur legutóbb tett kijelentése folytán, amellyel Huszár Károly t. képviselőtársunk interpellációjára válaszolt, s amelyben jelezte, hogy Rigában 1921 július 28-án egyezmény jött létre arra nézve, hogy a mi hadifoglyaink még ebben az esztendőben mindnyájan visszatérhessenek Magyarországba. A szovjetkormány azonban kikötötte azt, hogy 400 egyént nekünk ki kell bocsátanunk, át kell neki engednünk. Ezek névszerint ugyan nincsenek még megjelölve . . . Szilágyi Lajos : Nagyon érdekes névsor lesz ! KÓSZÓ István előadó : ... de biztos tudatában vagyunk annak, hogy ennek keretébe a már elitéltek, vagy a még eljárás alatt lévő azon egyének tartoznak, akik a szovjetkormány törekvéseinek megfelelő gondolkodásmóddal bírnak, akik nem tudnak beleilleszkedni a mi magyar nemzeti gondolkodásunk körébe, ennélfogva ezeket iparkodik megmenteni a szovjet kormány. Szükség van tehát feltétlenül arra, hogy a közel jövőben mindjárt a kormány rendelkezésére álljon egy olyan törvény, amelynek alapján az elitélteket és a bűnvádi eljárás alatt álló egyéneket, ha azok a négyszázas névsorban meg lesznek jelölve, ebből az országból kibocsáthassa. Tagadhatatlanul fáj az, hogy ezzel a törvénynyel bizonyos jogokat adunk fel a magunk részéló], semmi sem lehet azonban most drága azért, hegy polgártársainkat, gyermekeinket, fiainkat, elfVgott honfitársainkat megkaphassuk. Fájdalom, áru tárgya lett az ember ebben a világégésben, ebben a háborúban, s ezzel a követelménnyel, ezzel a helyzettel számolnunk kell. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Usetty Ferenc : Fogadjuk el, ne szóljon hozzá senki ! Elnök : Szólásra következik 1 Birtha József jegyző : Rassay Károly ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Az előttünk f kvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául ugy a magam, mint barátaim nevében elfogadom. Kétségkívül igen súlyos jogi elveket vagyunk kénytelenek keresztültörni, amikor ezt a tarvényjavaslatot mint törvényt beillesszük a (l.rpus Juris-ba. Mégis el kell fogadnunk azon kényszerű okok hatása alatt, amelyek elől kitérni nem lehet. Ez olyan kérdés, amelyet senki pártét?« augusztus hó 5-én, pénteken. kérdéssé nem tehet sem most itt e Házban, sem egykor kinn az országban kortescélokra nem használhat fel. (Ugy van ! Ugy van !) Csak azért szólalok fel, hogy mikor ezt a javaslatot ilyen keserű kényszerűség hatása alatt elfogadjuk, felhívjam az igen t. igazságügyminister ur figyelmét arra a kirivó ellentétre, amely feltétlenül be fog következni, amikor ebben a javaslatban foglalt rendelkezések gyakorlati realizálása megtörténik. Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy itt a proletárdiktatúra bűneiért a legnagyobb felelősséggel tartozó bűnösök fognak az igazságszolgáltatás keze alól kikerülni és elmenekülni. Mert hiszen végeredményben nem száműzetésről van itt szó, ezzel talán jogi érzékünket akarjuk kissé megnyugtatni, végeredményben arról van szó; hogy amnesztiát szereztek maguknak külső erők felhasználásával azok az emberek, akik méltó büntetésüket kellene hogy elvegyék. De mikor azt látjuk, hogy kénytelenek * vagyunk ezen okok előtt meghajolni és lehetővé tenni ezeknek az embereknek a menekülést, legyen szabad felhívnom a minister ur figyelmét azokra a szerencsétlen, egyszerű műveltségű, megtévesztett emberekre, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy ilyen módon szabaduljanak meg az igazságszolgáltatás büntető keze alól. (Igaz! Ugy van !) Nagyon kérem a minister urat, legyen olyan szives és hasson oda, hogy az amnesztiarendeletet minél tökéletesebben, minél nagyobb megértéssel és minél fagyobb szeretettel hajtsák végre. (Helyeslés.) Ne forduljon elő az, hogy vannak emberek, akiket szabadlábra helyeznek az első felterjesztés alapján, és azután a ministeriumnak más felfogása miatt vagy továbbmenőleg nem honorálva a kegyelmezés iránti javaslatot, újra el legyenek zárva a világtól. Ne forduljon e-lő az, hogy ilyen emberek hónapokig vannak a társadalomba visszahelyezve, ott igyekeznek elhelyezkedni, azonban a Damoklesz kardja, hogy megadják-e nekik a kegyelmet, vagy nem, mindig ott függ a fejük felett s ezért nem tudnak igazán elhelyezést találni. Kérem a minister urat, hogy ugy érdemben, mint a kegyelmezés technikai részében minél több szeretetet és megértést vigyen be az ügyek elintézésébe. Ugy érzem, hogy ezzel tartozunk igazságérzetünknek is, hogyha kényszerű hatások alatt egyfelől a nagy bűnösöket kénytelenek vagyunk a büntetés elől elmenekülni hagyni, akkor másfelől a kisebb bűnösöknek, a megtévesztette knek, vagy azoknak, akik talán nem is olyan nagy bűnösök, de elitéltettek az igazságszolgáltatás első ; kiforratlan stádiumában, mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy oly életviszonyok felett kellett Ítélni a bíróságnak, amelyek rendkívüliek voltak és így a különböző bíróságok felfogásában is igen nagy eltérések mutatkoztak, mondom, azoknak, akik emiatt még ma is szenvednek, azoknak amit lehet, azt a könnyítést, megértést szintén adjuk meg. Ezzel a kéréssel fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés.)
