Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-242

292 A Nemzetgyűlés 242. ülése 1921, Rassay Károly :... ilyen esetben, t. Nemzetgyűlés, nem tudom, hogy az igen t. igazságügyminister ur konstrukciója szerint kié lesz a vagyon? Mert ha igaz az az álláspont, hogy a hitbizományi vagyonhoz ugy, ahogy ő azt tegnap kifejezte, a hitbizományi birtokosnak semmi köze, akkor egy feloldási eset következtében, amint visszamenőleg az elmúlt években is, ahogyan tudja a miniszter ur, számos eset volt, pl. a Festetich, Karátsonyi-féle eset stb., akkor a hitbizományi vagyon felett osztozkodni kellene a meglévő családnak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Már pedig ilyesmi sohasem történt, osztozkodás sohasem következett be a hitbizományi vagyon felett, hanem az utolsó hitbizományi birtokos korlátlan birtokosává lett a hitbizományi vagyonnak, nagyon természetesen, mert a helyes konstrukció szerint ő a hitbizományi vagyonnak tulajdonosa volt, csak bizonyos tulajdonjogi korlátozással terhelve; ha e korlátokat megszüntetik, akkor ő a vagyonnak kizárólagos tulajdonosává lett. Ezt nem azért mondottam el, mint hogyha feltótlenül le akarnám szegezni, hogy nekem van igazam a minister úrral szemben, hanem azért mondottam el, mert a javaslat egész tévedése ebből folyik. Mert ha egyszer elfogadom azt az álláspontot, mint ahogy el kell fogadnom ugy elméleti, mint gyakorlati indokok alapján, hogy a hitbizományi birtokos a hitbizományi vagyon tulajdonosa, abból az következik, hogy ha a tulajdonjogi korlát megszűnik, akkor ő tőle ezt az egész vagyont el is vehetem, afelett rendelkezhetem és nem állithatok a családot illető ideális jogigényre nézve bizonyos kivételeket. T. Nemzetgyűlés! A hitbizományi intézmény Magyarországon tulajdonképen egy idegen intézmény. Azt hiszem, hogy ezt 1700-ban rendszeresítette egy törvényünk. Azt azonban nem mondhatnám, hogy az a gondolat, amely a hitbizomány intézményben le van fektetve, egyúttal ismeretlen lenne a magyar jogban. A hitbizományi intézménnyel teljesen egyenértékű intézmény volt Magyarországon az ősiség intézménye ; ugyanaz a gondolat, hogy a családi vagyon megtartassék, tehát korlátok állíttassanak fel élők közötti rendelkezésre és korlátok állíttassanak fel a halál esetére való rendelkezésre, ugyanez a gondolat érvényesült az ősiség intézményénél az úgynevezett ősi fekvőjószágra, az ősi vagyonra nézve. T. Nemzetgyűlés! Ha ezt az intézményt feltalálom a régi magyar jogban és viszont feltalálom ott a hűtlenség esetére szóló rendelkezéseket is, akkor mindenesetre igen érdekes konzekvenciát vonhatok le arra nézve, hogy vájjon a régi magyar jog miképen rendelkezett hasonló körülmények között hasonló életviszonyok szabályozásánál. (Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Az igen t. igazságügyminister ur ugyanis arra hivatkozott, hogy az ő jogi érzésével és engedje meg nekem ezt a kitérést, hogy örömei augusztus hó 3-án, szerdán. mel konstatáljam, hogy a jogi érzéke immár tulfinomodik a mozirendelet óta, (Derültség a szélsébaloldalon. Mozgás), nem egyeztethető össze, hogy olyat vehessen el valakitő], ami nem az övé. Hát erre a jogérzékre nézve legyen szabad nekem kitérnem a régi magyar jognak az ősiség intézményével kapcsolatosan hasonló esetekben való rendelkezésére. T. Nemzetgyűlés! Amint az igen t. minister ur meg fogja erősíteni, egészen visszamenőleg, azt hiszem: 1351-ig, Nagy Lajos dekrétumáig, nem volt az ősiség intézménye Magyarországon meghonosítva. Akkor az ősi vagyon intézménye törvényesítve lett. Fel lett állítva ugyebár az a szabály, hogy az ősi vagyon felett sem az élők között, sem halál esetére a vagyonnak tulajdonosa nem rendelkezhetett másképen, mint ahogy az az adományos levélben meg volt szabva. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vagyis miről volt ott szó? Egy hitbizomány volt, amely azonban létét a királyi adománylevélben birta, amely egyúttal meghatározta ezeket a tulajdonjogi korlátokat. A magyar ősi jogforrása a Werbőczy Hármas Könyve az, amely világosan megjelöli e kérdésben a jogi álláspontot, amikor az LVIII. címében azt mondja, hogy (olvassa): »Az ilyen vagyonról sem élők között, sem halál esetére korlátlanul nem rendelkezhetett a tulajdonos, hanem ezt át kellett örökitenié az ő adomány-levelében megjelölt örököseinek.« Tisztára a hitbizomány jellegével bir; nem lehetett sem megterhelnie, sem elidegenitenie, sem tetszése szerint átörökítenie — szemben a maga szerzeményi vagyonával. Már most, t. Nemzetgyűlés, mit csinált a magyar jog akkor, hogy ha ilyen birtoknak, ilyen óriási javadalomnak tulajdonosa a minister ur felfogása szerint csak haszonélvezője, mert el nem idegenithette, át nem örökíthette, csak az adományievélben meghatározott címen, és meg sem terhelhette, mit csinált a magyar magánjog, iniképen rendelkezhetett, hogy ha egy ilyen egyén a hűtlenség vétkébe esett? A régi magyar jog megkülönböztette az úgynevezett hűtlenség vétkét és a főbenjáró Ítélettel megállapított vétkeket ; a hűtlenség vétke esetében másként rendelkezett az úgynevezett főbenjáró Ítélettel megállapított vétkek esetében. Nem akarok arra kitérni, hogy mi volt a kettő között végeredményben a különbség; elég, ha jelzem, hogy a főbenjáró Ítéletek magánhatalmaskodások megbüntetésében nyertek alkalmazást. Ugron Gábor : Jó lenne ma egy ilyen ! Rassay Károly : Mig a hűtlenség esetei ugy, mint azok Werbőczyben fel vannak sorolva, a súlyosabb bűncselekményeket ölelték fel, amelyeknek legelsője volt a felségsértés, — azután következik felsorolva, azt hiszem, tizennyolc vagy tizenkilenc esetben, a többi bűncselekmény, amelyek az úgynevezett hűtlenség : a crimen infidelitatis fogalma alá esnek. T. Nemzetgyűlés! "Werbőczy nek idevonat-