Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-242
A Nemzetgyűlés 242. ülése 1921. kozó rendelkezéséből, bocsássa meg a t. minister ur, hogy kitérek erre a dologra, de annyira egyformának találom az ősiség intézményét a hitbizomány gondolatával, hogy teljes analógia van a kettő között, le kell vonni a szükséges konzekvenciákat. A hütlenségi vétek esetében a régi magyar törvények akként rendelkeztek, hogy az ilyen egyén elveszti mind a fejét, mind az örökségét, azaz minden fekvő jószágát és birtokjogát örökre, és ezekből a fekvő jószágokból és birtokjogokból az ilyen hüteJen, vagyis hűtlenséggel beszennyezett, meggyalázott és elmarasztalt embert megillető osztály, még hogyha feje esnék is, t. i. ha ő maga ki esik is, fiaira, vagy nemzetségi atyafiaira soha többé vissza nem száll. Nyilvánvalóan az ő korlátozott tulajdonjogát a régi magyar magánjog ilyen esetben tekintet nélkül a leszármazóira, de tekintet nélkül oldalági örököseire is egyszersmindenkorra elvette épen azért, mert a hűtlenség vétkét ezzel kívánta büntetni. Szembeállítja maga Werbőczy, de szembe van állítva az összes törvényeinkben a kisebb jelentőségű bűncselekményeknél, az úgynevezett főbenjáró ítéletnél, ahol nem veszíti el a vagyont csak a saját személyére nézve, de ugy gyermekei, mint oldalági örökösei megöröklik a vagyont. E tekintetben, hogy »nemzetségi atyafiaira soha át nem száll«, vagyis hogy tőle elkoboztatik, hogy e tekintetben se legyen semmiféle kétség, legyen szabad felolvasnom a latin szövegét is ennek a megjelölésnek, amely azt mondja, hogy »in fratres eorum generationális«, tehát nyilvánvalólag az ő nemzetségbeli testvéreiről is beszél. Ezt mind csak azért mondottam el, hogy az igen t. igazságügyminister ur jogérzékét megnyugtassam, ha hasonló körülmények között, hasonló bűncselekmények esetében ide állna ilyen javaslattal, amely az államra hagyná átszállani azt a bizonyos vagyont, amely egy hazaárulónak birtokában volt; kétségtelenül korlátozott tulajdonjoggal, de mégis csak az ő birtokában. Ep oly korlátozott tulajdonjoggal ismétlem, mint a régi magyar jog szerinti ősi vagyont T. Nemzetgyűlés! Legyen szabad még egy körülményre felhívnom a t. igazságügyminister ur figyelmét, amit őszintén megvallva, ebben a törvényjavaslatban nem értettem meg, az erőltetett konstrukció miatt. Az igazságügyminister ur ugyanis azt mondja, hogy a hitbizomány birtokosa nem tulajdonosa a vagyonnak, hanem csak haszonélvezője ; de ezzel nem elégedett meg a minister ur, hanem tovább ment, és a várományosra nézve is rendelkezett. Egy hitbizományi várományos, és ezt is alá fogja nekem irni az igen t. minister ur, nemcsak a közvetlen várományos, tehát nemcsak a hitbizományi birtokosnak gyermeke, az az elsőszülött, hanem mind az az élő lény, vagy nem élő lény, akiknek a megnyílás esetében erre a hitbizományra évi 'lugvsztus hő 3-án, szerűim. 293 nézve joguk van, átháramlási, birtoklási, szerintem hitbizományi tulajdonosi joguk van. Gaal Gaszton: Csak az élőnek! Ugron Gábor: A születendőnek is. Rassay Károly: Bocsánatot kérek, hogy mennyire nem az élő, mutatja, hogy az ismeretlen várományosok részére is kirendelnek ügygondnokot, és a még születendő várományosok részére is ki szoktak rendelni ügygondnokot mindenkor, amikor a hitbizomány állaga felett kivan a birőság dönteni. Gaal Gaszton : De nem akkor, amikor a hazaárulás bűnében van az apa, a leendő apa. Ugron Gábor: Most nem arról beszélünk! Rassay Károly: Igen t Gaal képviselőtársamat megnyugtathatom; ez irreleváns; ráhelyezkedem erre az álláspontra, hogy várományos alatt csak az élők értendők. De vegyük azt az esetet, hogy egy apának 4—5 gyermeke van, ezeknek további leszármazóik vannak, akik mind várományosok, és ha ezt aláírja a t. képviselő ur, akkor legyen szives megmondani, miként képzeli el ennek a törvényjavaslatnak megszavazása esetén, hogy a várományosi jog valamiképen a kincstár számára'megváltható legyen? Azt mondja ugyanis ennek a törvényjavaslatnak 2. §-a (Olvassa) : »Ha hitbizomány birtoklása, vagy várományozási joga az átszállás tárgya, ez a jog az államot a felelős személy és az ő ágán hitbizományi utódlásra jogosult akár már élő, akár ezután születendő leszármazói életének tartamára illeti meg. Az államnak azonban az ő szabad választása szerint joga van a rászállott birtoklási és várományosi jog helyett egyszersmindenkorra szóló váltságképen a felelős személy birtokában volt hitbizomány állagának egy részét a hitbizományi köteléktől teljesen mentesen természetben tulajdonul bármikor átvenni, meg is váltani, ez a rész azonban 50°/o-nál kevesebb nem lehet. T. Nemzetgyűlés! Valamiképen el tudom képzelni ezt a gondolatot a gyakorlatban akkor, ha itt oly várományosnak felelősségéről van szó, aki közvetlenül várományosa a hitbizományi ingatlannak, hitbizományi vagyonnak ; de hátha egy olyan személy, olyan várományos fog hazaárulást elkövetni, aki csak ötödik vagy hatodik ízben jutna a hitbizományi vagyon élvezetébe, mi fog akkor történni? Hogy gondolja az igen t. igazságügyminister ur, ha mondjuk hazaárulást követ el a hitbizomány jelenlegi tulajdonosa, birtokosa, testvérének fia? Akkor talán oda fog állni az állam és azt fogja mondani, hogy a testvér fiának, mint várományosnak, feleiőssége alapján a te hitbizományodból ki fogok rántani egy bizonyos részt és meg fogom váltani? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Csodálom, hogy jogász létére igy méltóztatik azt értelmezni? Rassay Károly : T. minister ur, nem értelmezhetem másképen, mint ahogy ide a törvény-
