Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-240
266 A Nemzetgyűlés 240. ülése 1921. évi július hó 30-('m } szombaton. szándékkal jár valahol, az nem fogja bejelenteni hogy később ismét eljön. Tisztán ezt akartam erre vonatkozólag megjegyezni. Ami Ugron Gábor képviselő ur megjegyzését illeti, csak anniyt akarok mondani, hogy ismétlem azt, hogy ő a beszédében azt a kifejezést használta, hogy Beniczky lakását effektive megszállták. Egy szóval sem mondtam, hogy ő valótlant mondott, csak konstatálom, hogy ez nem fedi a tényt és valót, mert ez a lakás effektive megszállva nem volt, (Helyeslés jobb felől.) Ugron Gábor: Rendben van! Elnök : Beniczky Ödön képviselő ur személyes kérdésben kért szót. A szó őt megilleti. Beniczky Ödön: Egész röviden csak azt a megjegyzést óhajtom tenni, h^gy a belügyminister ur beállítása szerint itt tulaj donképen párbajsegédek látogatásáról van szó. Ezzel szemben konstatálom, hogy az ilyen ügyekben nem szokás revolverrel és hármasban megjelenni, hanem rendszerint csak két személy szokott megjelenni. (Felkiáltások half elől : Most ez a divat.!) Lehet, hogy most ez a divat. (Zaj.) » MeskÓ Zoltán: Kerekes tudja I Kerekes Mihály : Meskó, mint a közszabadságok védője ! Belügyi államtitkár voltál ! Szilágyi Lajos : Folytonos kormánypárti felkmálkozás ! (Zaj.) Elnök: Következnek az interpellációk. Soron van ? Gerencsér István jegyző: Cserti József! Cserti József: T. Nemzetgyűlés ! A kormány 1920. évi november hó 28-án rendeletet adott ki, amelyben a fegyvertartási engedélyeket szabályozza. Ennek a rendeletnek helyesen kettős célja volt. Elsősorban megszigorította azt, hogy kik tarthassanak lőfegyvereket, revolvereket, nevezetesen hegy csak megbizható egyéneknek a kezébe legyen szabad fegyvert adni. Nagyon helyes, nagyon bölcs és okos intézkedés. (Fotytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Ilyen zajban a képviselő ur nem beszélhet. Kérem méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Cserti József: A másik célja ennek a rendeletnek az volt, hogy azokat a fegyvereket, amelyek a kommunista forradalom alatt gazdát cseréltek, előkutassa. Ez szintén nagyon helyes, nagyon bölcs intézkedés. De különösen helyes és okos intézkedés a rendeletnek az a része, amely meghatározza azt, hogy kik kaphatnak fegyvereket. Nevezetesen a rendelet kimondja, hogy elsősorban fegyvertartási és viselési engedély nem adható annak, aki legalább 10 év óta nem magyar állampolgár. Azután kimondja a rendelet, hogy fegyvertartisi és fegyverviselési engedélyt kaphat az a teljes korú, 18. életévét betöltött kiskorú, akinek törvényes képviselője az e paragrafusban felsorolt kellékeknek megfelel és a kiskorúért a felelősséget magára vállalja. Ez is rendben van. Harmadszor csak az kaphat fegyvertartási és viselési engedélyt, aki fedhetlen előéletű és a hazafiasság szempontjából nem esik, vagy nem eshetik kifogás alá. Ez a legbölcsebb intézkedése volt a rendeletnek. Ugyancsak bölcs a rendeletnek az az intézkedése is, amely szerint nem szabad fegyvertartási és viselési engedélyt adni annak, aki olyan testi vagy elmebeli fogyatkozásban szenved, amely őt lőfegyver kezelésére megbízhatatlanná tenné. Azonban a rendeletnek következő szakasza kimondja a következőket (olvassa) : »Megtagadhatja az illetékes rendőrhatóság az engedély megadását e kellékek meglét ele esetében is, ha a fegyvertartást, viselést vagy vásárlást a kérelmező személyénél vagy foglalkozásánál fogva indokolatlannak tartja, vagy ha a kérelmező személyét a kért engedély szempontjából nem tartja eléggé megbízhatónak.« A rendeletnek utolsó bekezdése azt mondja, hogy (olvassa) : »Akinek fegyvertartási, viselési, vagy vásárlási engedélye nincs, vadászjegyet nem kaphat, sem vadászterületet nem bérelhet.» Nem azokért emelek szót, akik nem érdemlik meg a fegyverviselési és tartási engedélyeket, akik a kommünben, a Károlyi-forradalomban bármilyen kis mértékben résztvettek és büntetve voltak, mert ezeknek helyesen nem volna szabad a fegyverviselési engedélyt megadni. Azonban ez az egy bekezdés, amelyet felolvastam, módot nyújt arra, hogy csak az kapjon fegyvertartási engedélyt, csak az vadászhasson, akit a szolgabiró ur, vagy az alispán ur esetleg jónak lát a foglalkozásánál fogva. Ez annak a jognak, amelyben részesülni kellene minden magyar embernek, esetleges megsértésére vezethet. Ne csak akkor gyakoroljuk a jogokat, ha teherviselésről van szó. Ha adót rovunk le, akkor nem, kérdezzük meg, hogy jónak látja-e az illetőt az az adókivető bizottság, hanem, rárójjuk az adót. Ha a polgárokra rárój juk az adót, akkor adjuk meg a jogokat is egyformán. Ezen rendelkezés folytán előállt az a helyzet is, hogy olyanoknak, akik már 10—-20 éve vadásznak és fegyverviselési engedélyük volt és vadászterületet béreltek ki, a szolgabiró ur ezen rendelkezés alapján egyszerűen megtagadta a fegyverviselési engedély kiadását, minek folytán ezek elesnek a vadászati jegy kiváltásának lehetőségétől is. Sziráki Pál : Mezőőrök sem kapnak ! Cserti JÓZSef: A szolgabíró urak olyan értesítéseket küldenek ki, amelyekben az illetőket, akiknek vadászterületük van, egyszerűen arról értesitik, hogy (olvassa) : »Vadászjegyre igénye nincs és kérésének teljesítését megtagadtam. Határozatom megfellebbezhető az alispánhoz.« Az összes indok tehát az, hogy : »megtagadtam«. Most jön az alispáni intézkedés, amely ugy szól, hogy (olvassa) : »A főszolgabíró urnák határozatát helybenhagyom és indokolását elfogadom.« A határozat indokolása tehát semmi más nem volt, mint az, hogy : »megtagadom*. Az alispán pedig rendeletében azt mondja, hogy helybenhagyja azokat az indokokat. Tehát semmi az egész. Nagyon sok személy, akinek vadászterülete van, elesett ily módon a fegyverviselési engedélytől, I épen azért, mert ez a rendelkezés módot nyújt
