Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-240

A Nemzetgyűlés 240. ülése 1921. iák a lakását! Zaj a bal- és szélsőbaloldalon,) és mielőn távozni akartak, előbb letekintettek az utcára és konstatálták, hogy ott ismét három tiszt olvasott újságot. Ugron Gábor : Tehát én vagyok az, aki valótlanságot mondott ? ! Beniczky Ödön : Figyelmeztetésükre én is letekintettem és a három tiszt közül felismertem egy fehérnadrágosat, akit már az előző este is láttam lakásom körül. (Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Csendet kérek ! Beniczky Ödön : Egyszerűen tudomásul vettem a dolgot, az urak elbúcsúztak én meg lefeküdtem. Tegnap történt azután, nekem sejtelmem sem volt arról, hogy a rendőrség házamat megfigyelés alatt tartja, ezt nem kértem és ugy tudtam, hogy a detektívek este 10 órakor bevonultak és én további intézkedést a rendőrségtől nem kértem és én voltam a legjobban meglepve, amikor este 6 órakor megjelent nálam két detektív és kérték, hogy telefonálhassanak a rendőrfőkapitánysághoz, mert már harmadszor volt itt állig fegyverben három tiszt, akik be akartak hatolni a lakásomra. Minderről tudomásom nem volt. Jelenlétemben jelentették a rendőrségnek, hogy itt voltak a tisztek. Erre felkeresett Kalmár rendőrtanácsos ur s azt mondta, hogy ez nem tarthat igy tovább, intézkedni fog és nagyon kért, hogy, mint mondta, álszeméremből ne avatkozzam bele a rendőrség intézkedéseibe, mert ők a felelősek. Nagyon kért, hogy semmi esetre se menjek el ma este lakásomról. (Zaj a jobboldalon, felkiáltások a baloldalon : Ez nem megszállás ?) Andaházy- Kasnya Béla : Az agyonütésnél kezdődik a megszállás ? Szilágyi Lajos : Ez csak objektiv beszéd, nem ? 1 (Egy hang a jobboldalon : Valóságos rémregény !) Andaházy- Kasnya Béla : Szomorú, hogy rémregény ! (Felkiáltások jobbfelől : Csak rémlátás.) Rubinek István : Az én lakásom előtt minden nap egy tucat tiszt megy el. (Zaj a bál- és a szélsőbaloldalon.) Beniczky Ödön : Megkérdeztem, hogy ez, ugyebár, a rendőrség intézkedése. Elvégre a rendőrség felelős és ha Kalmár rendőrtanácsos ur megállapitotta, hogy itt, igenis, valami intendáltatik és szándékoltatik, hát méltóztassék, ez végre nem az én dolgom, ő intézkedett. Este 9 órakor vagy mikor, hallom, ismét megjelent ez a három tiszt. A detektívek igazoltatni akarták őket, de, ugy hallom, fölrelökték őket. (Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólni. Beniczky Ödön : Nem álltak velük szóba és azt mondták, hogy privát látogatást jogosultak tenni. Hát privát látogatást mindenesetre lehet tenni, de talán mégsem az éjjeli órákban és nem fegyveresen. (Felkiáltások a jobboldalon : Rémlátás !) Megjegyzem, ne méltóztassanak félreérteni, én semmi különösebb jelentőséget az egész dolognak nem tulajdonitok. A tisztek megjelentek és NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET. évi július hó 30-án

} szombaton. 265 nálam hagytak egy levelet, illetőleg nem nálam,, hanem inasomnak adtak át egy levelet, amelyet — ha el lehet ezt mondani birósági eljárás előtt — én soha életemben nem irtam volna senkinek. Erről azonban természetesen még lesz szó ; ez idő szerint nem akarok vele foglalkozni. Ez vonatkozik azokra, amiket a belügyminister ur mondott. (Zaj. Elnök csengett.) A kereskedelemügyi minister ur kijelentésére vonatkozólag megjegyzem, hogy nagyon csodálkozom, hegy, amikor még csak ma délelőtt kérte fel Demény pcstaigazgató urat a dolog kivizsgálására . . . Ugron Gábor: Tegnap! Beniczky Ödön: Én most beszéltem Demény postaigazgató úrral és nem hiszem, hogy azóta befejezte volna már a vizsgálatot. Csodálkozom tehát, hogy még az ügy végleges lezárása előtt méltóztatott a minister urnák nyilatkozni. Tény az, hogy miért, miért nem, azt nem tudom, de én WindisehGraetz Lajos herceg és Szmrecsányi Lajos t. képviselőtársaimmal egyáltalában nem tudok telefonon beszélni és tény az, hogy az egyébként rendszerint más állomásokkal jól funkcionáló telefonom, ha nem is volt kikapcsolva, de tegnapelőtt este felmondta a szolgálatot. Hisz ezek a dolgok meg lesznek vizsgálva s épen ezért a kereskedelemügyi minister ur helyében nem állitanám azt, hogy az utcai események és a telefon között semmi kapcsolat nincs. Elnök: A belügyminister ur kivan szólni. Gr. Ráday Gedeon belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Egészen röviden legyen szabad csak azt megjegyeznem, hogy, azt hiszem, konstatálhatjuk, hogy mindaz, amit Beniczky képviselő ur elmondott, teljesen fedi azt, amit én is elmondtam. Ugron Gábor : Tehát nem én mondtam valótlant ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Ráday Gedeon belügyminister: De van beszédjének egy passzusa, ami talán érdekes és amiből következtetni lehet. . . (Zaj a jobboldalon.) Szilágyi Lajos: De máskép fognak beszélni, mikor a kisgazdapárt lesz majd az üldözött vad. Akkor érzékeny lesz. Meskó Zoltán: Te leszel az üldözött! Szilágyi Lajos : Nem lehet elbirálni az eseményeket ilyen látószögből. Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Megvilágitom a dolgot, mely igy szól . . . (Zaj és közbeszólások.) Benkő Gábor : Négyszáz évig üldözték a kisgazdákat a Habsburgok ! Ugron Gábor: Már megint a Habsburgok ! Vázsonyi Vilmos : Kikapcsolták a Habsburgok telefonját ! Gr. Ráday Gedeon (olvassa) : »A szóban forgó tisztek tényleg feljöttek a lépcsőn. Miután Beniczky inasa nekik kijelentette, hogy a kegyelmes ur nincs itthon, erre ők azt mondották, hogy a mai napon még egyszer ide fogunk jönni.« (Egy hang jobbfelől: Bemondták!) Igen, bemondták előre. Ha pedig valaki meg nem engedett céllal vagy 34