Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-239

236 A Nem zeig íj ülés 239. ülése 1921. évi július hó 29-én, péntehen. ket bevenni (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldtilon. Olvassa): »Az 1920: IV. te. 18. §-ának 5. bekezdése a következőképen módosul : A főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás mellett szeszfőzés vagy a község, illetve város, vagy a szőlő- és gyümölcstermelőkből álló alakulatok (hegyközség, közbirtokosság, vagy a termelők más szervezete, vagy alkalmi egyesülése) által üzemben tartott szeszfőzdékben felállított főzőkészülékeken vagy külön használható kisüstökön gyakorolható.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Amennyiben kielégítő volna a másik oldalról beadandó módosítás, ugy ezt vissza fogóm vonni. Elnök : Szólásra következik ? Birtha József jegyző: Henzer István! Henzer István: T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, közismert a kisüstök dolga. Tulaj donképen a kisgazdapárti képviselőtársaim programmjának annak idején egyik fő sarkalatos pontja volt a kisüst kérdése. Nagyon jól tudjuk, hogy a világháború kitörése után, midőn már fogyott a réz mindenfelé, kénytelen volt az akkori hadügyi kormány arra az elhatározásra jutni, hogy nemcsak a harangoknak, hanem, a kisüstöknek legnagyobb részét lefoglalja és elvigye. Akkor mi lett ennek a vége 1 Egynéhányat meghagytak s ebből alapították meg' a központokat. A központokat a kormány nézete szerint jónak látták, amennyiben ezáltal a pénzügyi közegek munkáit megkönnyítették volna ; azonban a kivitel, sajnos, nem vált be. Mi, akik foglalkoztunk vele, a legjobban meggyőződtünk róla. Nem akarok erre részletesen kitérni, azt hiszem, hogy kisgazdapárti képviselőtársaim jól tudják, mik voltak ennek a hibái. Tehát már a múlt évben kénytelenek voltunk a pénzügyminister urat kérni, hasson oda, hogy lehetőleg az átalányozás mellett a főzés megengedtessék. Nehogy azt képzelje a pénzügyi kormány; hogy ezzel a termelők a kincstárt be akarják csapni, azonban olyan központok voltak, hogy sok helyütt 30—40 kilométerre estek, tehát a beszállítás nem fizette ki magát, mert azt a fuvar, az ut rosszasága és a távolság megnehezítette. Ezért sok helyütt a szilvát inkább kiöntötték s igy nemcsak a termelő, de a kincstár is megkárosodott. így aztán a múlt évben a sok tárgyalás után oda lyukadt ki a dolog, hogy a pénzügyminister belement abba, hogy minden községben egy községi kisüstöt állítsanak fel. De ez sem felelt meg valóságban, mert a Tiszántúl tanyai rendszer van, ahol szanaszét feküsznek a szőlők és szanaszét laknak a polgárok, — tehát megint egy központot kellett létesíteni ; ennélfogva ez sem felelt meg a célnak. Most már az érdekeltek kérik, a távolság és a rossz utak miatt, hogy hasson oda a kormány, adassék meg a lehetőség arra, hogy több helyen állithassanak fel kisüstöket. Legutóbb a pénzügyminister ur szives volt az érdekelt feleket az országból egy szakértekezletre összeliivni a ministeriumban, ahol mindenki hozzászólhatott a kérdéshez és a szakemberek is előadták a véleményüket. Itt nagy mértékben tisztáztatott a kérdés és ha végleg nem is rendeződött, de"a megbeszélés eredménye az volt, hogy akinek eszébe jutott, csinált egy kisüstöt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha Tasnádi Kovács t. képviselőtársamnak nem is mindenben, de abban igaza van, amikor azt mondja, hogy egyesek kiuzsorázták a helyzetet és jó törkölyért nem jó, hanem rossz italokat adtak. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Tasnádi Kovács József: Ez a központi szeszfőzdékről beszéltem, ! k Henzer István: A központoknál más volt a hiba. Én három évig voltam egy központi szeszfőzdének az igazgatója és láttam a bajokat. Az volt a baj, hogy tulaj donképen az első évben mindenki behozta a törkölyt ; jó anyagot kaptak és jót is hoztak. De már a második évben ugy gondolkoztak : »Miért vigj^ek jót, mikor az is jót kap érte, aki rosszat visz ?« Az első évben 17—18 fokon állott a pálinka ereje, a második évben már 8—9 fokon, a harmadik évben már csak 5—6 fokon. Természetesen, igy jó pálinka nem lett előállítva, így tulaj donképen be kellett látnunk, hogy ez lehetetlen állapot, mert amikor a törkölyt nyersen beviszik, senki sem tudja megállapítani, csak legfeljebb hozzávetőleg, hogy melyik a jó és melyik a rossz. Aki rosszat hozott, az csak 26 koronát kapott ; mi volt tehát a vesztesége ? Ennélfogva én a jelenlegi szakasznál egy ujabb módosítást vagyok bátor beterjeszteni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Olvassa): »Az elsp bekezdés helyett a következő szöveg veendő fel : Az 1920. IV. te. 18. §-ának 5. bekezdése a következőképen módosul : »A főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás m,ellett szeszfőzés vagy a község (város), vagy szőlő- és gyümölcstermelőkből álló szabályszerűen megalakult és ilyen módon működő alakulatok (hegyközség, közbirtokosság, vagy a termelők más hasonló szervezete vagy alkalmi egyesülése) által üzemben tartott szeszfőzdékben felállított vagy erre vonatkozó külön engedély alapján az emiitett szesz főzdéken kivül használható főzőkészülékeken gya korolható.« Ezzel, azt hiszem, meg van a dolog világítva. Ereky Károly : De hogy van megvilágítva ! Kerekes Mihály : A kisüstökről egy szó sincs ! Miért szegyei beszélni a kisüstökről ? Henzer István : A módosításomban ez van : »... az emiitett szeszfőzdéken kivül használható főzőkészülékeken is gyakorolható.« Erre kap engedélyt . . . Ereky Károly : Ha kap ! Henzer István : ... a községekben, vagy az illetékes hatóságoknál ! Természetesen nem mindenki a maga eszétől, hanem a képviselőtestületek meghallgatásává

1 kap. (Ellenmondások a balés a szélsőbaloldalon.) Miután engem is és gazdatársaimat is érdekelt ez a dolog, odahatottunk, hogy ez minél job-