Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-239

220 A Nemzetgyűlés 239. üUse 191 pár percig kénytelen vagyok a t. Nemzetgyűlés figyelmét igénybe venni. Képviselőtársam kifogásolta előadói beszéde met és azt mondta, hogy túlléptem azokat a korlátokat, amelyek részemi e szükségszel üen fel vannak áüifcva. Abban a tekintetben, hogy az előadó milyen korlátok között mozoghat, lehetnek különbözők a nézetek és erre nézve nem polemizálok Gaal Gaszton képviselőtársammal. Bármilyen szük-.'e szabjuk azonban ezeket a kereteket, azt hiszem, egyáltalában nem kívánatos az, hogy az elődaót élzárjuk attól, hogy ismertesse a törvényjavaslatnak azokat a részeit, amelyekék] a pénzügyi bizottság egyáltalán nem foglalkozott. A 3. szakasszal a pénzügyi bizottság egyáltalában nem foglalkozott és a bizottságnak ezt a hallgatását képviselőtársam oda magyarázza, hogy az olyan magától értetődő, amihez egyáltalában szót sem keli fűzni. En a pénzügyi bizottság hallgatását másképen magyaráztam és ebben az álláspontomban megerősített ugy a pénzügyminister urnák, mint a t. Nemzetgyűlésnek állásfoglalása. Ezzel a kérdést részemről elintézettnek -vélem. A képviselő ur kifogásolta azt is, hogy én mint tisztviselő szólalok fel a tisztviselők érdekében Én itt sohasem tekintettem magamat tisztviselőnek, hanem választóim bizalmából a nemzet egésze képviselőjének és tisztviselői minőségem nem diszkvalifikál engem, abban a tekintetben, hogy a köztisztviselők érdekeit akkor, amikor azok közérdeket képeznek, ép ugy megvédjem, legjobb tudásom szerint, (Helyeslés.) amint soha Gaal Gaszton t. képviselőtársamtól nem vitattam el azt a jogát, hogy a gazdatársadalom érdekeit akkor és olyan módon védje meg, amikor és ahog}'an jónak látja, hogy a azok közérdeket képeznek. Nem tudom, hogy t. képviselőtársam hogyan jutott arra a megállapításra, mintha azok az atiocitások, amelyektől én emlitést tettem, a kommunizmus utáni időkből származtak volna. Hiszen én az elmúlt két esztendőből beszéltem, 1919-ről, 1920-ról, és beszédemnek egész szelleméből és egész gondolatmenetéből lehetett arra következtetni, hogy ezek az atioeitások a forradalom és a k ^mmunizmus alatt történtek. Hiszen épen azt tartom a tisztviselők legnag}?-obb érdemének, hogy ezekből a nehéz időkből olyan óriási erkölcsi tőkét tudtak megőrizni és fentartani, amellyel a konszolidáció útjára vitték az ÚÍszagot. A tekintetben pedig, hogy a tisztviselők élete deklasszifikálva volna, lehetnek különbözők a nézetek, és én nem vitatom el, hogy Gaal Gaszton t, ke pviselőtársamnak ig lehet. Minden attól függ, hogy a köztisztviselőknek milyen életstandardot gondolunk. Az én véleményem szerint minden köztisztviselő elvárhatja azt, hogy ne éhezzék, hogy ne járjon rongyosan, hogy legelsőrendü életigényelt ki tudja -elégíteni. T. képviselőtársamnak más a nézete. Nyéki József; Még krumpliból sem esznek eleget Î . évi július hó 29-én, pétiteken. Róbert Emil előadó : Ügy van ! De bátorkodom figyelmeztetni arra, hogy a köztisztviselők javadalmazásánál akármelyik ipari vagy gyári munkásnak, avagy magántisztviselőnek nagyobb a jövedelme és aránytalanul nagyobb a jövedelme a körülöttünk lévő országok bármelyik köztisztviselőjének. Bátran teszem ezt a megállapítást, mert ismerem a tisztviselői kart és tudom, hogy ebből a megállapításból nem fog fegyvert kovácsolni arra, hogy helyzetét javítsa, isme

1 vén az ország nehéz helyzetét, hanem ugyanazzal a kitartással, ugyanazzal az önfeláldozással fogja szolgálni az állami érdekeket ezután is, mint amilyennek eddig megtette. Hogy pedig erre a felszólalásra, melyet t. képviselőtársam apotheozisnak nevez, szükség volt, arról meggyőződhettünk t. képviselőtársamnak a Nemzetgyűlés általános ellenmondása közben elmondott beszédéből. (Helyeslés.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Az általános vita folyamán már kifejtettem, érveimet, ugy hogy most csupán két tiszteletteljes megjegyzésre szorítkozom. .Az egyik vonatkozik Milosevics János t. barátom felszólalására. Teljesen igaza van neki. A 3. § precedens nélküli dolog és igy is kell lenni. Mi a törvényt, mellőzni nem akarjuk, de a tisztvsielők érdekében mégis okvetlenül kellett valamit tenni, hiszen a legjobb tisztviselők elkeserednek, ha örökre elzáratik előlük az ajtó és nem. tudnak előlépni a, sajnos, igen szűk keretek között sem. Már bátor voltam említeni, hogy a tisztviselők számát össze kell zsugoritani, mert a mai létszámot az ország nem bírja, el s csak ezen latitüdön belül lehetségesek a kinevezések, de biztosítom t. barátomat, hogy sóm az nem fog megtörténni, hogy a vidéki tisztviselőket mellőznék a fővárosiak javára, sem az nem fog megtörténni, hogy bármily protekció is érvényesüljön érdemtelenek javára, valamint az sem, hogy ne vegyük tekintetbe a Gerencsér t. barátom által felemiitett azon szempontokat, hogy elsősorban a hadviseltek érdekeire legyünk tekintettel, ugy hogy t. barátom meg fog győződni arról, hogy a kinevezések, amennyire lehetséges, minél gyorsabban meg fognak történni. Másik megjegyzésem Szijj Bálint t. barátom felszólalására vonatkozik, aki fogcsikorgatva szavazza meg az indemnítást. Erre nézve megjegyzem, hogy a kisüstökre vonatkozólag a 15. §-nak egy olyan módosítását fogom elfogadni, melyet a kisgazdapárttal meg is beszéltem s amely őt teljesen ki is elégítheti ugy, hogy remélem, hogy ez a szakasz teljes megértésre fog találni. Ezek után tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, kegyeskedjék az összes beadott határozati javaslatokat mellózni, részben azért, mert szemben állunk a kormány politikájával, részben azért — s ez vonatkozik különösen Frühwirth t. barátom határozati javaslatára — bogy, bár a soroksári Dana-ágnak stb, kiépitése igen fontos ciolgok, de nem az indemnitásba valók. Tisztelettel kérem ennélfogva a t.