Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-238
A Nemzetgyűlés 2È8. ülése 1921. ezen rettenetet, megállapítása felett szó és megjegyzés nélkül napirendre térnek, — legalább is nekem nincs tudomásom arról, hogy a pénzügyminister urat párbajsegédek keresték volna fel. (Derültség hal jelöl.) Hegedüs Loránt pénzügyminister : Még eddig nem! (Derültség.) Beniczky Ödön : Azt mondja továbbá a pénzügyminister ur ebben a beszédjében : »az autókat a minimumra szorítottam le«. Mily maximumról ? À pénzügyi bizottság jelentése szerint külön autójavító műhely volt, tehát igenis voltak autók, voltak autózások, volt marschall-tábla s volt minden. Azt mondja : »Eltiltatott a testőrség ; igaza volna, ha ugy hagytuk volna ; én csökkentettem és beszüntettem a gödöllői bútorok vásárlását.« A pénzügyi bizottság jelentése azt mondja, hogy a kormányzósági költségeket a »józan mértékre kell redukálni«. Hiszen én a felszólalásomban megmondottam, hogy én a múlt gazdálkodását teszem szóvá, másfél év alatt elpazarolt 60 milliót s a pénzügyminister ur egyetlenegy állításomat nem cálfolta meg, mivel én is, miként ő, a múltról beszéltem. Ezen a vágányon maradjunk tehát, t. ministerelnök ur ; ne személyekről, ne személyes sérelmekről és ne illojalitásrói, ne durva hangról beszéljen nekem akárkinek a Bodónéja, — egyszer Bálóné, egyszer Bodóné — gótai almanach-kal, mely reám olvassa a különböző márkákat és szokolokat, átszámítva koronákra, — persze a Magyar Távirati Iroda kurzusán, csak nem tudom, hogy az ultimó-médió kurzuson-e, vagy pedig a rendes kurzusokon — dehát ezek a márkák és szokolok, melyeket itt rám olvasnak, kint Németországban és Csehországban, nem koronák, hanem márkák és szokolok s azért ezzel az argumentummal ne jöjjenek elő. Áttérek most a negyedik felszólalásomra, amellyel a ministerelnök ur szerint alkalmat kerestem, hogy ismét tiszteletlenül nyilatkozliassam. Bocsánatot kérek, én ezennel tanúnak hívom meg minden nemzetgyűlési képviselőtársamat, vájjon én kerestem-e az alkalmat, (Felkiáltások jóbhfelől : De nem megyünk !) én, aki az első beszédemet igyekeztem a legrövidebbre szabni, mert már akkor kijelentettem volt, hogy a téma kínos és odiózus. Azt mondotta nekem a t. pénzügyminister ur a válaszában az én Wallenstem-citátuniomra : »Die Kroaten reiten schnell.« Teljesen igaza volt a t. pénzügyminister urnák, mert alig hogy elmondottam a beszédemet, a következő napon megjelent a lakásomon báró Nagy Pál altábornagy és Otrubay Károly vezérkari alezredes ur s a kormányzó ur őfőméltósága környezetében szolgálatot teljesítő tisztek és tisztviselők nevében felvilágosítást, magyarázatot kértek tőlem beszédem egyes passzuvonatkozólag. Ez a beállítás, t. Nemzetgyűlés, egy igen régi és kedvelt fogás. Ismerem jól, volt hozzá szerencsém még a k. u. k. időben, amikor mi, akik a magyar vezénynyelv, a független magyar nemzeti NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1021. — XII. KÖTET. évi július hó 28-án, csütörtökön. 201 hadsereg harcosai, követelői voltunk . . . (Nagy zaj, derültség és ellenmondáso jobb felöl.) Kerekes Mihály; Tisztiiargjától fosztották meg ! (Folytonos zaj.) Ugron Gábor: Tisztirangjától fosztották meg ezért ! Ezen nem kell mosolyogni ! Nem tudják, miről van szó ! (Felkiáltások jobbjdől : Mi tudjuk !) Az mosolyogjon, aki többet tett ebben az irányban ! Barla-Szabó József: B?niczky a Kerekes védelme alatt ! Jaj be jó ; Kerekes Mihály: Miért 'i Barla-Szabó védelme jobb volna ! Baria-SzabÓ József : Én legalább következetes vagyok ! Kerekes Mihály: Vsgyok én is olyan következetes, mint te ! (Zaj.) Beniczky Ödön : Alikor minket eltiprandó és vérbefojtandó forradalmároknak min ősitettek a delegáció folyosóján olyan urak, akik ma igen jól érzik magukat a végre valahára annyi véres szenvedés után megvalósított nemzeti hadsereg kötelékében. »Kötelék« — ha nem is Fmály szerint, de konyha-latinul körülbelül »konjunktúrát« jelent. Ez a taktikai mozdulat régi ismerősöm volt a k. u. k. időkből, amikor itt ebben a teremben egy Gerő nevű százados összevagdalt egy képviselőt. Ezt kritika tárgyává tettem és ebből lovagias ügye támadt Gerő századosnak egy képviselőtársammal, aki engem bízott meg ügyének elintézésével. Én akkor ugy is mint segéd, ugy is mint magyar ember, ezt az ügyet a lovagias eljárásra alkalmatlannak minősítettem ; akkor engem azon a címen akartak a katonai becsületbíróság elé állítani, hogy én ezáltal a hadsereg tisztikarát sértettem meg. Mondom, t. Nemzetgyűlés, Nagy Pál a kormányzó környezetében szolgálatot teljesítő tisztek és tisztviselők nevében felvilágosítást kért, holott egészen világos volt, hogy beszédem csupán arra a valamire vonatkozott, amit én is ós Szilágyi Lajos t. képviselőtársam kamarillának neveztünk, Hegedüs pénzügyminister ur p^dig a kormányzó ur környezetének nevezett. Én, aki tudom, hogy vannak vezénylések is, természetesen mindenre inkább gondoltam, és mindenről inkább beszéltem, mint a kormányzó környezetében szolgálatot teljesítő tisztekről és tisztviselőkről. Nekem ehhez a testülethez a világon semmi közöm nincsen, nekem velük semmi bajom nem lehet. Én igen sok tiszt elet cemélt urat, gentlemant ismerek közöttük, nekem ezekkel semmi kontroverziám nem lehet. Mégis, váratlanul szembeállítottak engem velük, mint testülettel, azonban ezen alkalommal csupán felvilágosítást kértek tőlem beszédem egynémely részére vonatkozólag. Ezeket a passzusokat Nagy Pál gyalogsági tábornok ur felolvasta egy papírlapból, amit én tudomásul véve, kijelentettem, hogy a kért felvilágosítást esetleg megbízottak utján fogom megadni, hogy a dolognak valami formája legyen. Én fel akartam jegyezni a kifogásolt részeket, Otrubay vezérkari alezredes ur azonban azt mondta, 26
