Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-238

200 A Nemzetgyűlés 238. ülése 1921. csupán riposzttal éltem, valóban semmiféle okot nem szolgáltattam. Most áttérek a harmadik pontra, a kormány­zóság költségvetésére. Megállapítom, hogy nem többet és nem kevesebbet csináltam,, mint kép­viselői jogomat gyakoroltam és képviselői köteles­ségemetteljesitettem. Beláttam már beszédem előtt, hogy felszólalásom esetleg félremagyarázásoké fog okot adni s ezért kifejezetten kijelentettem beszédemben, hogy csupán annak a körülmény­nek kényszerítő hatása alatt szólalok fel, hogy rajtam ldvül ehhez a tételhez senki sem akart feliratkozni. A Nemzetgyűlés méltósága, a Nem­zetgyűlés erkölcsi érdeke és itt annyira hangozta­tott szuverenitása szempontjából teljesen lehetet lennek és megengedhetetlennek tartottam, hogy amikor az ismert célra a Nemzetgyűlés annak ide­jén három millió koronát és az 1920. évi II. te értelmében egy hivatal szervezését szavazta meg, akkor, mint magamat beszédemben kifejeztem, a Nemzetgyűlés hire, tudta nélkül, a Nemzet­gyűlés költségvetési jogának kijátszásával, meg­kerülésével és semmibevételével egy év alatt mintegy negyven millió, másfél év alatt hatvan millió korona költetett el az ország mai pénzügyi helyzetében nem egy hivatalra, mint a törvény mondja, hanem egy udvartartásra. Teljesen lehe­tetlennek és megengedhetetlennek tartottam, hogy ezek az elköltött milliók megjegyzés és kritika nélkül merüljenek el a feledés tengerébe. Griger Miklós : Teljesen igaza van ! Beniczky Ödön: Az én felszólalásom motorja nem az volt, mint a ministerelnök ur magát ki­fejezte, hogy én specialistává képezzem ki maga­mat bizonyos kérdésekben. Én országos érdekből, képviselői jogomból kifolyólag és kötél esse géni­nél fogva beszéltem és megóvtam a Nemzetgyűlés tekintélyét a közvélemény előtt és a történelem előtt a bizantinizmus látszatától és vádjától. Egy ilyen felszólalás különösen indokolt volt akkor, amikor a Nemzetgyűlés költségvetési joga bizo­nyos, a törvény által sehol meg nem engedett és a hozott törvény intenciójával egyáltalában össze nem egyeztethető, tehát törvényellenes módon mintegy kézlegyintésszerüleg kikerültetik, sőt még­se mmisitt étik. Megállapítom, hogy olyan előkelő tényezők és tekintélyek, amelyek nekem kissé mérvadóbbak, mint a ministerelnök ur . . . (Moz­gás a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Me­gint kezdi ! Zay.) Csontos Imre: Az alkotmányos életben a mi­nisterelnök ur az első ! Beniczky Ödön: Bocsánatot kérek, a minis­terelnökről sem szabad beszélni % (Felkiáltások a jobboldalo n : Tisztessé gese n ! Hallj uk ! Halljuk !) Fangler Béla: Azért ellenzék, hogy beszéljen a ministere]nőkről ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Beniczky Ödön: Szeretném tudni, hogy mi­féle jogon és címen . . . (Zaj a jobboldalon.) Kerekes Mihály (a jobboldal felé): A belügy­ministert,épen onnan kritizálták tegnap! évi július hó 28-án, csütörtökön. Beniczky Ödön: . . . avatkozik bele az elnöki hatáskörbe utasítja rendre és leckézteti itt kép­viselőtársait. Mondom, nekem mérvadó tényezők és tekintélyek jelentették ki beszédem után, hogy én beszédemben a jogos kritika határait túl nem léptem. A ministerelnök ur azt mondta a beszédében, hogy a kormánynak semmi kifogása sem lehet az ellen, ha egy képviselő bármityen ügyet bírálat tárgyává tesz, ha ez a bírálat objektiv.'Bocsána­tot kérek, nemcsak hogy nem lehet kifogása a t. ministerelnök urnák, hanem kötelessége tűrni a kritikát és szükség esetén kötelessége a krikiából a konzekvenciákat is levonni. Én tehát a minis­terelnök urnák egy ujabb hatásköri túllépését állapítom meg velem szemben. Az én jogo m és tisztem a kormányt felelősségre vonni, nem pedig fordítva. Ha pedig én vétek kritikámmal a ház­szabályok és a betartandó mérték ellen, itt van az elnök ur, itt van a mentelmi bizottság, amely visz­szatorlást gyakorolhat és engem felelősségre von­hat, de semmiesetre a ministerelnök ur, akitől ugyan ezek után sokat várok szerencsétlen köz­viszonyainknak javítása terén, amidőn a legfőbb rákfenében, a hatáskörök pontos betartásában és szétválasztásában, melyet soha nem, tartottak be és amely ellen mindig küzdöttünk, épen a minis­terelnök ur maga vétkezik ezen szempontok ellen. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Én már nem egyszer ki­jelentettem ebben, a teremben, hogy nem szemé­lyeket, hanem a rendszert kívánom támadni. Ne­kem személyekhez semmi közöm nincs. Er gern a személyek nem érdekelnek ; nekem a személyek közömbösek, nekem a funkciókhoz és funkcioná­riusokhoz van közöm. En a kifogásolt beszédem­ben egyetlenegy nevet emiitettem, ez Nepallek volt, ő pedig nem kért tőlem lovagias elégtételt. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy nekem erre a beszédre a pénzügyminister ur már meg­felelt. Bocsánatot kérek, felelt a pénzügyminister ur, de nem megfelelt. Ellenkezőleg ; a pénzügy­minister ur kénytelen, volt minden állításom inpli­cite igazolni és megerősíteni. Hiszen, ezért nem is polemizáltam a beszédével. Azt mondotta a pénz­ügyminister ur (olvassa) : »Most áttérek a kor­mányzó környezetének ténylegesen túlságos köl­tekezésére.« »Tehát költekezés«, »túlságos költe­kezés«, »ténylegesen túlságos költekezés«. T. Nem­zetgyűlés ! Én is töltöttem be közhivatalt ugy is mint főispán, ugy is mint úgynevezett minister ; én is kezeltem közpénzeket. De ha felkelne itt a pénzügyminister és rólam azt mondaná, hogy én az ország pénzével ugy sáfárkodtam, hogy költe­keztem, ténylegesen költekeztem, túlságosan köl­tekeztem, tehát nem »költöttem«, akkor én, t. Nemzetgyűlés, ebből az ülésből hazamennek és soha többé emberek előtt nem mutatkoznám. Csodálatos dolog, hogy az emberek egy többé­kevésbé éles csipkedéssel szemben milyen finom­kodóan érzékenyek, de a pénzügyminister urnák

Next

/
Thumbnails
Contents