Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-235

122 A Nemzetgyűlés 235. ülése 1921. évi július hó 22-én, pénteken. rint az 1921. évi augusztus 1-étől december hó végéig viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Ki következik szólásra ? Szabóky Jenő jegyző : Lovász János ! (Nincs itt !) H lier József ! Haller József : T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok mélyebben belekapcsolódni az előttem szólott t. képviselőtársam beszédébe, mert attól félek, hogy beteljesednék rajtam a mondás, hogy a sziv bőségéből beszél a száj és megszólalna ajkamon üldözött testvéreink jajszava, a földönfutók siráma, a meggy alázottak átka ; azért inkább csak csatlakozom hozzá és azt mondom, hogy örülök én is, hogy nem nekünk kell mondanunk a művelt nyugati nemzeteknek, hogy segítséget adtatok egy olyan békeműnek létrehozásához, aláírásotokkal szentesitettek egy olyan békeokmányt, amelynél égbekiáltóbb igazságtalanságokat még soha paragrafusokba nem szedtek, örülök, hogy nem nekünk kell ezt mondanunk, hanem akadnak már otthon emberek, akik azt mondják rámutatva csonka Magyarország sebeire : ti tettérek ezt és mert ti tettétek, nektek kell reparálnotok ezt. (Helyeslés baljelöl.) Azonban két gondolatot beszédem további fonalára nézve mégis megragadok az előttem szóló beszédéből. Az egyik az, hogy kiemelem, hogy az ő felszólalása is azt mutatja, hogy nekünk főbb problémánk nincs, mint az integer Magyarország, (Általános helyeslés.) a másik pedig az, hegy ha mi nem. találtunk sehol igazságot a nemzetek közt, legalább tegyünk ig got itthon egymás között. Én egyike vagyok azon képviselőknek, akik olyan programm alapján küldettünk ebbe a Nemzetgyűlésbe, amelynek a lényege épen a társadalmi ellentétek lehető kiegyenlítése két főprincipium nak : a szeretetnek és az igazs gosságnak alapján, e kettő is egybeolvadván a szeretet parancsában, mert a szeretet az igazságtalanságot mindig kizárja. És azért bizonyára érthető, ha én minden törvényalkotási és közéleti jelenséget leginkább abból a szempontból figyelek és bírálok, hogy mennyiben járul hozzá ezen igazságtalanságok megszüntetéséhez és mennyiben viszi előre a társadalmi érdekek harmóniába hozatalát. És ilyenkor sokszor felvetődik előttem a kérdés, vájjon a szeretet és az igazság jobban áthatja-e már az embereket. Vájjon jobban szeretik-e már egymást ? Vájjon az igazság követelményeinek a levonására készségesebbek-e már ? Vájjon kevesebb-e már az elnyomni kész erős, és a gyengét az elnyomástól jobban védi-e már az igazság és szeretet ? Vájjon nagyobb szeretettel járnak-e már az ügyesbajos emberek' kezére a hivatalokban ? Vájjon a közigazgatás mezején kevesebb-e az erőszak, kevesebb-e bántó tüskéje, szúró tövise az egyéni és családi kedvezésnek, a csakazértispolitikának a »Sic vele, sic jubeo, aztán punktum !« eljárásnak ? Vájjon nem hivalkodik-e magasan most is az üres búzakalász, amelyben nincs magva sem az igazságosságnak, sem a szeretetnek, és nem nyomja-e le most is vállát, fejét a nyomorral, a szegénységgel való küzdelem azoknak, akiknek agyában gondolat, szivében akarat és gondolat is, akarat is át hatva van az igazságosság és szeretet érzetetői ? Vájjon kevesebbszer mondanak-e az emberek egymásról valótlanságot, csak egymásnak és az igazságosságnak szeretetéért.? Vájjon többször mutatnak-e egymásnak utat és módot a boldogulásra, nem önön érdekükből, hanem egymás javáért ? Megtörténik-e már, hogy fanyar lesz az édesség ize a gazdag szájában, amikor azokra gondol, akik a kenyérhéjat is csak beosztással fogyaszthatják, vagy vájjon eszébe se jutnak neki ? Vájjon, amikor békésen és megelégedetten fogyasztja a puha kenyeret és hozzá a jó izes sonkát, szalonnát, jut-e eszébe, hogy csodálatosképen ebbe a formába változott át a kenyérmag, amelyet kukorica puliszka pótol reggel, délben és este sokaknak asztalán ? Vájjon van-e ugy, hogy testét égeti előkelő hölgyeinknek a vagyontérő ruha, amikor szemközt jön velük a rongyokba burkolt nyomorúság ? Lemondott-e már a palota a kunyhó javára valamiről, nem muszájból és nem alamizsnaképen hanem szeretetből és igazságérzetből ? Vájjon, amikor az uralkodó politikai irányzat a kereszt jeléről neveztetek el, a Keresztrefeszitettr.ek igazságai, tanításai, parancsai, jobban áthatják-e az embereket, vájjon most már a szeretet és az igazság és nem az önzés vezeti-e cselekedeteiket — szóval : vájjon jobb?k lettek-e az emberek, vagy még most is áll-e a költői szó, hogy : az emberfaj sárkányvetemény, nincs remény % . . . Én kevésnek érzem magam ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre, melyeknek felvetésével is csak azt akartam dokumentálni, hogy vagyur.k, és azt hiszem, sokan vagyunk, akiket ezek a kérdések minduntalan nyugtalanítanak, feleletet is adjak. Ezen elvek valóra váltása tekintetében konstatálom, hogy voltak fennakadások, volt az ütemnek és lüksetésr.ek ellanyhulása, sokszor a viszonyok erejéi él fogva, sokszor felettürk állók akaratából, sokszor idegenek hatalma miatt, kikkel szembe nem szállhatturk, sokszor a magunk hibájából. Azt is koncedálhatom, hogy ezt sokáig joggal indokoltuk a kezdet nehézségeivel, azzal a természetes ténnyel, hogy romhalmazokon nem lehet autókkal átszáguldani, hanem lépésről-lépésre kell magunkat, ahogy lehet előre küzdeni. De az is bizonyos, hogy mir él jobban, halad az idő, annál jobban nő a türelmetlenség és annál élénkebb lesz az ellenérzés azokkal a jelenségekkel szemben, melyek az előbb felvetett kérdésekre indokolttá teszik a nemleges feleletet. Ilyenkor, amikor másfél esztendei együttműködés után. ismét az előtt a feladat előtt állunk, hrgv az irdemn.itás megszavazásával az alkotmányos kormányzás lehetőségeit és anyagi eszközeit megadjuk, időszerűnek tartok bizonyos számvetést. Ez a számvetés nagy vonásokban, ugy alakul, hogy elindultunk a nagy magyar összefogás