Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-230
A Nemzetgyűlés 230. ülése 1921. jószág, amelyre passzus van előírva, a passzusírásnál 3% le lesz belőle fogva. Ebből igen nagy zavar lesz a vásárok alkalmával. Tudjuk, hogy a népesebb vásárokon eddig is délutánig eltelt az idő, majdnem este lett, mig a vásár véget ért, a jószágot kénytelenek voltak előre elhajtani és visszamaradva, sok időt töltöttek el, amig megkapták a passzust. Ha most majd el kell menni a vevőnek is a passzusiráshoz, hogy igazolja, mennyiért kelt el a jószág, annyi idő telik el ebbe, hogy ebből baj lesz a vásárosokra. Ezzel szemben ugy áll a helyzet, hogy a kereskedőt, iparost nem tudják ugy ellenőrizni, mint azokat, akik jószágot tartanak, és igy majd amazok nem járulnak hozzá ehhez a forgalmi adóhoz. Itt van erre példaként a vendéglőkben szedett fényűzési adó. A pincér az egyiktől beszedi a fényűzési adót, a két-három koronát, a másiktól nem szedi be. Ki ellenőrzi, ki szabályozza ezt ? Ezért én nem tartom helyesnek a javaslatnak ezt a módozatát. Sokkal helyesebb lett volna azt a jövedelmi adó után kivetni. Igaz, hogy a javaslat azt mondja, hogy akkor itt a legmagasabb jövedelemnek harmincszorosát fizetnék, némelyik százhuszszorosát fizetné, de, amint az előbb is említettem, a nagycsaládu kisember az 1800 koronával is nagy összeget fizet, sok százalékban ráfizet erre az élelmezési adóra. Én tehát nem találom helyesnek igy ezt a javaslatot. Nem azért szólaltam fel, — amint mondani szokták — bogy hazabeszéljek, mert én nem félek attól, ha nem választanak is meg többször, de itt sem akarok hízelkedni. En azt tartom, amit Kölcsey mondott, hogy közdolgokban szoros igazságot szólni minden polgárnak elengedhetetlen kötelessége. Nekem, akit polgártársaim azért küldöttek ide képviselőnek, hogy véleményüket képviseljem, kötelességem volt ezt elmondani. Ezeket röviden elmondva, kijelentem, hogy még általánosságban sem fogadom el ezt a törvényjavaslatot. Ugron Gábor: Lépjen ki a pártból! Kuna P. András: Nem tehetek róla, de én nem fogadhatom el. Majd elfogadják mások ! (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Ne méltóztassék a képviselő urnák tanácsot adni. (Derültség.) Szólásra következik? Vasadi Balogh György jegyző: Mátéffy Viktor ! Mátéffy Viktor : T. Nemzetgyűlés ! Midőn a törvényjavaslathoz hozzászólok és azt általánosságban elfogadom a részletes tárgyalás alapjául, (Helyeslés.) tisztában vagyok azokkal a a terhekkel, amelyeket ez a javaslat az adózó, polgárokra róni fog; de meg vagyok arról is szentül győződve, hogy ezekre az adókra, az azokból befolyó jövedelmekre az államháztartásnak szüksége van és az ezen törvényből szánévi július hó 16-án, szombaton. 5 dékolt adókra szükség van az állam rendjének szempontjából is. Amikor mi itt a Házban beszélünk jogrendről, a mikor beszélünk jó közigazgatásról, amikor azt hangoztatjuk, hogy a jó külpolitika az, ha jó belpolitikánk van, amikor beszélünk nemzeti hadseregről, amelybe minden bizalmunkat és reményünket helyezzük, amikor könnyeket hullatunk, látva a hadiözvegyek, árvák és rokkantak nyomorúságát, amikor a törvény egyenesen azt célozza, hogy elsősorban azokról gondoskodjunk, akikbe minden reményünket, bizalmunkat helyezzük, akiktől a jó közigazgatást várjuk, akiknek nyomorúságát és szenvedését megértjük: akkor az állam rendje szempontjából az államnak igenis kötelessége megtalálni módját annak, hogy ezekről megfelelőkép gondoskodjék, még pedig azonnal, minden megszakítás nélkül. (Ugy van!) Ezt pedig csak ugy lehet elérni, ha az ebben a javaslatban kontemplált őrlési adót vesszük alapul és olyanul, amely minden megszakítás nélkül folytatja valamiképen azt a szükségszerű állapotot, amelyet a háború reánk kényszeritett. (Ugy van!) Usetty Ferenc: Ez az okos beszéd! Mátéffy Viktor: Ami a háborúban történt, legyen az bún, legyen az erény, az én véleményem szerint csak egy számlán könyvelhető el. Együtt kell vennünk a bűnöket, együtt az erényeket, a szenvedéseket, nyomorúságukat, és amikor ezeket együtt elkönyveljük, akkor fogunk rájönni arra, hogy a háború bűneiben és szenvedéseiben épen ugy osztoztunk valamennyien, mint ahogyan osztozunk a háború erényeiben, dicsőségében, a magyar lélek nagyságában is. (Ugy van! A középen.) Nem tartom helyesnek, ha mi ezeket a kontemplált adókat túlságosan pártszempontok alá helyezzük, és nem tartom helyesnek, ha a javaslatban esetleg ilyen szempontból kihasználható pontokat túlságosan kiélezzük, (ügy van !) Én elismerem azt, épen ugy, mint bárki ebben a Nemzetgyűlésben és pedig nemcsak most, nemcsak a körülmények kényszerítő hatása alatt, de elismerem szivemnek, lelkemnek azzal a meggyőződésével, amellyel én 20 év óta szolgálom a magyar nép érdekeit kivétel nélkül, legyen az ur vagy paraszt, iparos vagy földmi ves, hogy a magyar földmives nép a háborúban olyan áldozatot hozott, amely előtt mindenkinek tisztelettel kell meghajolnia. (Ugy van! jobbfelöl.) De ezzel szemben állítom és bizonyítom azt is, hogy a földmives néppel egy vonalban, egyforma tűzzel és lélekkel és egyforma áldozatkészséggel viselte az ország egyéb társadalmi osztályaihoz tartozó minden magyar polgár azokat a terheket, amelyeket a háború ránk kényszeritett. Szabó Gy. János : Igy kellene lennie ! Mátéffy Viktor : Igy is volt, mélyen tisztelt uraim! (Zaj. Elnök csenget.) Nagyon kérem azonban a Nemzetgyűlés gazdatagjait, hogy ne
