Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-235

A Nemzetgyűlés 235. ülése 1921. évi július hó 22-én, pénteken. 121 már most is megnyilatkozik, később nagyobb tömegekre, nagyobb körökre is ki ne terjedjen. En ennek a jobb érzésnek, az irántunk való jobb hangulatnak terjedését látom abban a tényben is, hogy nemcsak a két emiitett szenátor beszédét, amelyet teljesen honorálni tartozom, hanem az előadó beszédét is irántunk való bizonyos békülékenység szelleme lengi át, sőt a ministerelnök ur beszédében is bizonyos jeleit látjuk ennek az irántunk való jobb indulatnak. Zákány Gyula: A likőrjeikét megkedveltethetik, de a politikájukat nem ! Négyesy László : Óhajtandó, hogy az elméknek ez a megvilágosodása, a lelkiismeretnek ez a megmozdulása már mihamarabb bekövetkezzék. El fog hozzánk jönni a jóvátételi bizottság. MÓzer Ernő: Majd meglátjuk a jóindulatát. Négyesy László : Méltóztassék megvárni, méltóztassék nyugodtan meghallgatni, amit mordok. El fog jönni a jóvátételi bizottság és ez nagyrészt francia vezetés alatt fog állani. Hozzák ezek a franciák magukkal azt a tudatot, hogy Magyarország Franciaország ministerelnökének kijelentése szerint Franciaország áldozata. Ha valakinek jóvátenni valója van, az nem Magyarország, hanem Franciaország, (Ugy van ! Ugy van ! Felkiáltások half elől : Ez igaz !) Négyesy László : Mit akarnak tőlünk ? Mit akar tőlünk ez a jóvátételi bizottság ? Hornyánszky Zoltán : Azt, ami még van ! Négyesy László : Mit akarnak tőlünk, akiktől elszakitották területünk kétharmad részét, akiktől elszakitották lakosságunk legnagyobb részét is, akiket végtelen nyomorba taszítottak ? Mit akarnak tőlünk, akiket a háborúba ártatlanul vittek be, — hiszen a háborúba minket mások vittek be — mit akarnak tőlünk, akiket beledobtak az európai vörhenyjárványba, akiknek a teste lázas, akiket a románok kifosztottak, akiktől sok milliárdra menő anyagi értéket, vagyont vittek el, akiknek alig maradt valamije, akik a tisztviselőinket csak ugy tudjuk fizetni, hogy a korona leromolván, előbb ötvened-, azután századrészére, tisztviselőinknek havonként csak 10—20 békebeli frank javadalmat tudunk adni, hogy abból magukat és családjukat eltartsák, élelmezzék é3 ruházzák ? Ha eljön az a jóvátételi bizottság, rézzé meg azt a nyomort, amelyet Magyarországra zuditottak és akkor tegyék jóvá Magyar ország károsodását. Dinich Vidor : Nem akarják. Elviszik ők még a kis teheneket is. Meskó Zoltán : Nem kell az ördögöt a falra festeni ! Négyesy László: Ismétlem, ezekből a felszólalásokból kétségtelenül meg kell áikpitani azt, hogy az erkölcsi erők már megkezdték a maguk munkáját. A magyar békedelegáció elnökének, az egész békedelegációnak az a hatalmas működése, amelyet ott kifejtettek, ez a minden hazafi hálájára méltó működés nem hozhatta meg a külső NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET. eredményeket, de ime, már jelentkeznek az erkölcsi eredmények. Dinich Vidor: Gyenge vigasz! Négyesy László : Bocsánatot kérek, nem szabad az erkölcsi erőket lekicsinyelni. A fagy sem dolgozik feszitővassal, de szétfesziti a vasat is. Nem szabad az erkölcsi erőket kicsinyelni. Ezért ne veszitsük el a reménységünket az iránt, hogy azok a magvak, amelyeket gróf Apponyi Albert fényes elméje és jelleme szétültetett, ezek már csíráznak és egyszer meg fog érni a termés. Zákány Gyula: Tehát várjuk ölbetett kezekkel ! Négyesy László : Ëpm azt akarom mondani, hogy nem szabad ölbetett kezekkel várni, hanem bátorítást és bizalmat kell mentenünk és mindenkinek meg kell tennie a kötelességét. A legcsekélyebb embernek is közre kell működnie abban, hogy Magyarország felől a külföldi közvéleményt informáljuk. Mindenkinek a maga módja szerint hozzá kell járulnia ahhoz, hogy Magyarország igazainak magvát széthintsük az európai köztudatba. Ssnkinek sem szabad kötelességét mulasztania. A kankalin magva milyen csekély dolog, semmiség. A szél elviszi, tömérdek elpusztul belőle, millió és millió ellensége van. Ds egy csomó megfogamzik és soha sincsen kevesebb kankalin, mint volt azelőtt. Nekünk is el kell követnünk mindent, Mentől kevésbé reméljük, hogy szavaink meghallgatásra találnak, annál nagyobb igyekezetet, fáradságot, törhetetlen buzgóságot kell kifejteni. Minél több ellensége van annak a magnak, amelyet hintünk, annál többet kell széthinteni. Ezért bátorkodtam ezt a tárgyat idehozni, hogy amig nincs egyéb fegyverünk, addig küzdjünk erkölcsi és szellemi fegyverekkel, ne mulasszunk el e téren egy percet sem. Mindenkinek résen kell állnia. Ezért hoztam ide ezt a kérdést és ezért bátorkodom felhivni a Nemzetgyűlés figyelmét a francia ministerelnök ur kijelentésére, amelyet aztán kommentálhat kiki a maga felfogása szerint. (Helyeslés.) Ezért bátorkodtam erre felhivni becses figyelmüket és szóba hozni azt, hogy a mi tárgyalásunknak, a ratifikáló tárgyalásnak visszhangja támadt a francia szenátusban. Az a fényes kiáltvány, amelyet Huszár Károly t. képviselőtársunk monumentális fogalmazásában fogadott el a Nemzetgyűlés és amelynek létrejöttéhez a közjogi bizottságban szerény magam is egy pár gondolattal hozzájárultam, a francia szenátusban visszhangra talált ; azért voltam bátor megragadni az alkalmat, hogy a visszhang itt is meglegyen és hogy a népek jobb és nemesebb elméi között megtaláljuk és fentartsuk az érintkezést. Azokról, akik rólunk jóakarattal nyilatkoznak, csak tisztelettel és elismeréssel kell megemlékeznünk. Ezért voltam bátor felszólalni és köszönöm, hogy az elnök ur a felszólaláshoz megadta az engedélyt. (Helyeslés.) Elnök : Napirend előtti felszólalás a házszabályok értelmében se vita, sem határozathozatal tárgyát nem képszhetvén, áttérünk napirend sze16