Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-235

120 A Nemzetgyűlés 235. ülése 1921. évi juHus hő 22-én, pénteken. denkire szükség volt, hegy mellettünk álljon, ha a de Monzie ur hangnemében beszéltünk volna, ha oly Magyarország szükségességét magasztaltuk volna, amely megtartja minden polgárát, Ha azt mondtuk volna, hogy majd a békekötés idejében a határai változatlanul megmaradnak, ha múltjára a költészet szép virágait szórtuk volna : vájjon azt hiszik önök, hegy a tusában ugyanazt a sikert értük volna el, hiszik önök, hogy Franciaország győzelme biztosítva lett volna ? !« Nem az én feladatom., t. Nemzetgyűlés, de nem is szükséges, hogy ezeket a szavakat értelmezzem, megvan ezeknek a szavaknak az értelmezése a francia sajtóban, amelyből a francia közvélemény tulajdonképen tájékozódását meríthette. Erre nézve idézem a Temps július 13-iki számából azt a szöveget, amelyben a beszédnek ez a részlete megjelent. Ez igy szól (olvassa) : »A veszedelem idején, ha nem vettük volna tekintetbe a határoknak ezeket a kiigazitásait azok javára, akik még akkor nem nyilatkoztak mellettünk, vájjon megkaptuk volna-e a győzelemhez szükséges segítségeket ?« T. Nemzetgyűlés ! így van értelmezve magában a francia sajtóban ez a kijelentés. S "mi köszönettel tartozunk Briand urnák, hogy ezt a kijelentést tette, mert ebbe ismertetett el először nyilvánosan s hivatalosan francia részről s általában entent részről, hogy Magyarország feldarabolása nem a háború után, hanem már a háború folyamán megtörtént. (Ugy van ! Ugy van !) Megtörtént abban a pillanatban, amikor mi ellenünk szövetségeseket toboroztak. Azt hiszem, hogy ez itt a t. Nemzetgyűlés előtt bátran értelmezhetem, ilyképen, és sajnos, hozzátehetem azt a fájdalmas formulát is, hogy Magyarországnak kellett annak az áldozatnak lennie, amely által Franciaország lélegzethez juthatott. Nem azért állapítom meg ezt, hogy az indulatokat felkavarjam, hiszen a mi égő sebeinknek inkább gyógyulásra és enyhülésre, mintsem ujabb felszaggatásra van szükségük. Mi nekünk, t. Nemzetgyűlés, — mint ahogy az angol parlamentben is mondták, — van egy féltucat Elszászunk, de 16-szor akkora területtel, mint amekkora a francia Elszász volt és 12-szer akkora lélekszámmal, mint amennyi a francia Elszászban élt ; van vagy 8—-10 Strassburgunk, amelyeket gyászolhatunk : de nincs revanche-gondolatunk Franciaországgal szemben. (Mozgás a középen és balfélől.) Mi pihenni akarunk, dolgozni és erősödni akarunk, mi békés nemzet vagyunk, ha hősies nemzet vagyunk is ; egész történelmünk azt mutatja, hogy amióta Magyarország határai kialakultak, agresszív politikát nem folytattunk, a mi nemzeti érzésünk defenzív nacionalismus volt, nem pedig offenzív nacionalizmus. Évszázadok óta ez volt a mi álláspontunk. Mi hősies, de békés nemzet vagyunk. Tehát mondom, megtorlásra Franciaország ellen nem izgulhatunk fel és nincs is szándékunkban. (Zaj.) Francioarszágtól a mi szomszédaink kicsikarták azt, hegy a maga régi, nemes, eszmei hagyományairól lemondjon, hegy eltérjen a maga ideális álláspontjától, mely szerint magát a nemzetek szabadságának zászlóvivőjéül tekintette, mert amikor Magyarországot feláldozta, eltért ettől az állásponttól. (Nagy zaj balfélől.) Lemondott ezzel a maga megszerzett erkölcsi birtokának egy lényeges alkatrészéről, midőn hozzájárult, hogy az történjék velünk, amit maga a legnagyobb igazságtalanságnak érzett annak idején, hogy annak fejében, szomszédainkat kielégíthesse. (Zaj.) Már most azt hiszem, hogy a francia parlamentben annak a ténynek nyilvános elismerése, amelyre céloztam, enyhíteni fogja a ranciaországban ellenünk még meglevő ellenséges hangulatot, Ugron Gábor: A húsba való vágásról le kell mondani. Négyesy László : Briand ur nyilatkozatában minden fájdalmas érzés mellett bizonyos elégtételt látok, •— elégtételt több irányban — és itt megemlítem azt az elégtételt is, hogy a francia nemzet részéről ezekben a szavakban most mégis más szellem, nyilatkozik meg irántunk, mint a háború után abban a magatartásban, hogy velünk mint egy legulotsó nációval bántak el. Friedrich István : Kun Bélával paktáltak ellenünk ! Kun Bélát támogatta ellenünk a francia nemzet. Négyesy László : Azzal szemben, hogy Magyarországgal akkor ugy bántak el, mint egy utolsó nációval, hogy az alezredes fenhatósága alá helyezték, most erkölcsi elismerés ránknézve az, mikor a magyaroktól érzett csapásokat emlegetik . . . Bleyer Jakab : Pest festa. Négyesy László: ..és amikor arra hivatkoznak, hogy a veszély óáriban szükséges volt ellenünk minden áron segítséget keresni. Ez az egyik elismerés. Az egyik elégtétel, amit érzek ebből a nyilatkozatból. De érzek egy másik elégtételt is abban, hegy g tudott tény nyilvánosan el van ismerve. Ebből én azt a reményt merítem, bízva az erkölcsi erők törvényszerűségében, az erkölcsi erők hatásában, hogy ha majd lehiggadnak a háborús indulatok, el fog jönni az a moment psychologique, amikor a francia nemzet eszmélni fog arra, hogy Magyarországgal milyen nagy igazságtalanság történt. Hornyánszky Zoltán : Jobb lenne, ha mi eszmélnénk és ébrednénk. Zákány Gyula : Mit injekciónál francia gondolatokkal ! Négyesy László : Igazán nem szándékozom sem a Nemzetgyűlést, sem, a Nemzetgyűlés egyes tagjait felszólalásommal mintegy kijelentésekre izgatni, tisztán konstatálni akarom, hogy én bízom abban, hogy az erkölcsi erők hatásának törvényszerűségénél fogva el fog következni az a pszichológiai pillanat, amikor Franciaország jóvátenni igyekszik majd, amit lehet. Friedrich István : Akkor a németekkel már együtt leszünk, akkor már későn lesz ! Négyesy László : Lehetetlennek tartom, hogy az a rokonszenv, amely a legnemesebb elmékben