Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-230

4 A Nemzetgyűlés 230. ülése 1921. évi július hó 16-án, szombaton. Kerekes Mihály : az 1920. évi XI. te. alapján való vasúti alkalmazottak nyugdíjazása tárgyában a kereskedelemügyi ministerhez ; Karafiáth Jenő : Közép-Európa nyugalmát veszélyeztető egyes külföldi sajtóorgánumok izgatásai elleni lépések megtétele, valamint a magyar sajtótermékeknek a megszállott területeken való akadálytalan terjesztése tárgyában az összkormányhoz, illetve a külügyministerhez ; Oláh Dániel : az akkordbérek leszállítása tárgyában az összkormányhoz ; Kutkafalvy Miklós : a magyar-cseh tárgyalások ügyében a külügyministerhez. Elnök : Javaslom, hogy az interpellációk tárgyalására, tekintettel az interpellációk nagy számára, a napirend letárgyalása után, amenynyiben, azonban a mai napirend félegyig le nem tárgyaltatnék, legkésőbb félegykor térjünk át. (Felkiáltások a szélsobalóldalon : Egykor! Jobbfelöl : Félkettőkor !) Méltóztatnak ezen javaslatomat elfogadni? (Igen!) Határozatilag kimondom, hogy félegykor térünk át az interpellációk meghallgatására. Következik az elláttatlanok ellátásának biztosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Ki következik szólásra ? Vasadi Balogh György jegyző : Kuna P. András ! Kuna P. András: T. Nemzetgyűlés! Azt állítják e javaslat indokolásában, hogy a szabadforgalom csak a termelő javára van s ezért kell, hogy az őrlési 15°/o és az állatforgalmi 3°/o adóval ők viseljenek nagyobb terhet. En nem a teherviselés ellen, hanem annak nem egyforma alkalm ellen szólalok fel. T. i. a szabadforgalom nemcsak a termelőnek előny és haszon, hanem előny és haszon az a többi társadalmi osztálynak is. Már maga a bizottság is utal erre jelentésében, midőn azt mondja, hogy »e kérdéseket évek óta, osztálykülönbségre való tekintet nélkül az egész magyar társadalom napirenden tartja s hogy ugy a szabadforgalom, mint a közellátás biztosításának szükségessége tekintetében — a lényeget tekintve — az ország közvéleménye egy álláspontot foglal el.« Mig a kötöttség, a rekvirálás tartott, ez csak a láncosoknak használt; a termelőktől olcsón vették el és a fogyasztóknak drágán adtak mindent. Ami lisztet az állam adott, abban nem volt semmi jóság, semmi köszönet. A sokpénzüek jó^isztet kaptak a láncosoktól, äi SZ6gények ellenben korpa- ós keserű kukoricakenyeret ettek. Mégis e javaslat szerint a nagytőkés és más sokpénzü kereskedők és a nagybirtokos családok nem tehetségük, jövedelmük arányában járulnak az elláttatlanok élelmezéséhez, hanem sokkal kevesebbel, mint a termelők és más szegények. Megokadatolom, hogy miért vagyok legjobban ellene a most benyújtott javaslat tekintetében, a módnak, amint az be van nyújtva. Utalok arra, hogy a mi környékünkön jó termés 1914 óta sohasem volt. Volt ugyan egyszer, 1919-ben, de akkor is elvitték a románok. Vannak nagycsaládu kisgazdák a kerületben, akiknek a mindennapi kenyerük a múlt évben sem termett meg. A kenyeret is pénzen kellett venniök és most is nagy aszály, a szárazság miatt a gabona nagy része megsült, amikor kihányta a fejét. Van olyan nyolcgyermekes családapa, akinek, hogy a mindendennapi kenyeret megszerezze a maga családjának, szüksége van egy esztendőben 36 mázsa búzára is, mert a mi tájékunkon a nagy szárazság miatt sem krumplitermés, sem zöld bab ; más hasonló vetemény is nagyon kevés termett és ezért ott szüntelen csak a liszt és kenyér járja. Vannak kisgazdák nagy családokkal, akik az egész őszön át, az egész tavaszi munkaidőben és egész nyáron csak kenyéren és liszten élnek. Azoknak 30 kg búzát számítva fejenként és hónaponként, okvetlenül szükséges 36 métermázsa egy esztendőre. Ha most 5 kg-ot leadnak métermázsánként a törvény előírása szerint, akkor a 36 métermázsából mintegy 180 kg-ot adnak le, tehát — 1000 koronájával számítva a búza árát — 1800 koronával járulnak hozzá az élelmezési adóhoz. Tegnap is felvetették, hogy a cselédek legyenek mentesítve, mások meg azt mondották, hogy nem kell mentesíteni, hiszen mennyi gabonát keresnek azok. Én beszéltem nagycsaládu cselédemberrel, aki panaszkodott, hogy ebben a hónapban »már az újra esznek«, azaz kölcsönvettek az uraságtól, amennyiben 18 hektoliter búzát kapnak évenként, a szalonnát el is vették tőlük, minden negyedévben kapják a negyedrészét a nekik kijáró mennyiségnek, és a következő negyedből már előre kellett kivenniök egy hektolitert. Ennek az az oka, hogy ocsuból kirostált búzát kapnak, amely nem egészen tiszta, ugy hogy mire kiviszik a malomba, azt először meg kell rostálni, megrostálás után a negyedévi négy és fél hektoliterből csak négy hektoliter marad, a négy hektolitert számítva 80 kilójával, lesz belőle 320 kilogramm búza, ebből levonva a 60 kiló vámot, marad 260 kilogramm. Ebből megőrlés után lesz 52 kilogramm korpa, 208 kilogramm liszt, holott egy nyolctagú családnak három hóra havonként 10 kilogramm fejadag mellett 240 kilogrammra lett volna szüksége, ugy hogy ennek a családnak három hónapra 32 kilogramm liszttel kevesebbje van ebből a kommencióból, mint kellene. Rá akarok mutatni arra, hogy mikor azt mondja a javaslat, hogy ez haszon a termelőkre, hogy akkor haszon ez a többi társadalmi osztályra is, és azért nem tartom jónak azt a módozatot, ahogyan a javaslat az ellátatlanokról gondoskodni akar. A pártkörben már kifogásoltuk, és én itt is kifogásolom azt, hogy az állatforgalomra 3% lesz kivetve : t. i. amikor eladódik olyan