Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-210

88 A Nemzetgyűlés 210. ülése 1921, körülmények között én tovább nem szolgálok, hanem elmegyek. Akkor tartottam egy beszédet, amelyért az akkori radikális sajtó engem ugy üldözött, mint a szarvast szokták a kopók. Azt mondottam ugyanis, hogy a háború után le kell szállítanunk a hadikölcsönök kamatát azért, mert az országot nem lehet kiuzsorázni. Én ezt becsületesen megmondtam akkor, dacára annak, amint nagyon jól megmondta t. barátom, hogy senki Magyaroszágon több hadikölcsönt nem csinált, mint én, mert én annak az intézetnek voltam hadikölcsönosztály vezetője, amely az öszszes hadikölcsönök 25°/o-át vitte keresztül. Ennek dacára állitom ezt. És miért. Először azért, mert tisztában kell lennünk a helyzettel és nagyon örülök, hogy Kolozsi t. barátom azt kérdezte tőlem, hogy mennyi az államadósságunk. Ha meg tetszenek hallani, mennyi az adósságunk, azt fogják felelni, hogy minden rendszabályunk gyenge a cél elérésére. Még többet kellett volna tennem, de nem teszek többet, mert hiába követel az entente akármennyit, többet, mint amennyit az ország megbir, nem tudok összehozni. Mennyi a mi adósságunk? A háború előtt, amikor elkezdtük ezt a szerencsétlen háborút, a nagy Magyarországnak nyolc milliárd adóssága volt. Most itt vagyunk egy csonka Magyarországgal. Hogy mennyi a mi adósságunk, azt senki sem tudja megmondani két okból. Először azért, mert a jóvátételi bizottságtól függ, hogy a teljes Magyarország előtti adósságából menynyit fog ránk róni és mennyit nem. l°/

0 különbség már óriási összeget jelent. De még más okból sem tudunk kalkulációt csinálni. Kolozsi t. barátom helyesen sorolta fel a trianoni békeszerződésből azt, hogy mi illeti Magyarországot, csak egyet felejtett ki, a legfontosabbat: ebben az irtózatos békeszerződésben csonka Magyarországot terhelik a régi Magyarországnak külföldön felvett összes adósságai. Ez irtózat. Mert a többi semmi sem volna. Azt elbirnók, ha ez nem volna, de én kénytelen vagyok erre tekintettel lenni. A külföldi kölcsönöket annak idején külföldi valutában vettük fel, angol fontban, ami akkor 24 K-t ért, francia frankban, amely kevesebbet ért mint a magyar korona és amikor ide jöttem, az angol fontot 2000-rel megszorozva, a francia frankot pedig 40-nel megszorozva kellett volna fizetni. Ma felényire redukálódtak ezek az összegek. A valuták miatt oly irtóztató ez a teher és azért nem tudom megmondani, hogy mennyi az államadósságunk, mert az mindennap más. Amint a valuta változik, 10—20—40 milliárddal változik az államadósság összege is. Ma Magyarország államadóssága a mai valutában számitva mintegy 120 milliárd. B.Szterényi József: A külföldivel együtt mennyi ? Hegedüs Loránt pénzügyminister: Mindennel együtt. Ilyen helyzetben van a pénzügyminister, akinek azt kell mondania: nem énéi;?" június hő 16-án, csütörtökön, gedheteni meg, hogy az ország összeroppanjon. Nekem ugy kell apasztani a holt terheket, hogy valami élő is maradjon. Kell pár krajcárt hagynom öntözésre, mezőgazdaságra, gyermeknevelésre, mert ha mindent elemésztek az adósságom kamataira, ift nem fog fű nőni sohasem Magyarországon. Tudom, hogy amit csinálok, az kegyetlenség, de ezt meg kellett tennem és meg kell mondanom azt is, hogy ez az ország nem fizethet többet és többre senki sem kötelezheti. Egy dolog bizonyos : mi olyan becsületes adósok vagyunk Európának, mint alig valaki, de csak a teherviselőképességünk határáig. Ezért volt az, hogy el kellett határozni magunkat arra, és ez benne volt becsületesen már a fél évvel, ezelőtt mondott programmbeszédemben, hogy nekünk államadósságunk terhén könnyiteni kell. Minthogy ilyen adósságot nem birunk meg, ezt le kell csökkenteni. Először ugy, hogy redukálom az adósságot, — akár a kamatot, akár a tőkét, — másodszor pedig ugy •— és ez a legfontosabb — hogy addig emelem pénzünk értékét, amig külföldi adósságaink elviselhetek lesznek. Ez a pénzügyi terv, amelyen alapszik mind a 32 javaslatom. A főszempontot tehát én nem változtatom meg. Ma is azt mondom: nekünk le kell szállítani a magyar állam terhét. Es most következik az, hogy miért ingadoztam. Ezt a leszállítást két módon lehet megcsinálni. Vagy ugy, hogy a kamatot veszem el, vagy hogy a tőkéből veszek el. Én és valaki, akinek pénzügyi bölcsessége előtt minden eddigi és jövendő magyar pénzügyministernek meg kell hajolni, t. i. "Wekerle Sándor azon az alapon állottunk, hogy sokkal helyesebb a 3%-os kamatredukciót keresztülvinni, mint a vagyonváltságot, amire később mégis rávettek és amiért teljesen viselem a felelősséget, meggyőződésem szerint és nem fogok mást okolni ; én vagyok felelős azért, ami a javaslatban van. Mondom, Wekerle Sándorral együtt azon azon az állásponton voltunk, hogy a leghelyesebb lesz a 3 százalékos kamatredukció, és most térek át a pomázi özvegyasszony esetére. Ha igaz az, amit állítunk, hogy Magyarország a terheitől csak ugy tud szabadulni, ha a pénz értékét felemeli, akkor minél jobban emeli a pénz értékét, annál irtózatosabb az ő koronáról szóló államadósságának terhe. Tehát mielőtt felemelte a pénz értékét, neki terhén könnyitenie kell, mert olyan adóssága van, hogy minél jobban dolgozik, annál súlyosabb lesz f az adóssága, de annál nagyobb a pénz értéke. És itt van a pomázi asszony esete, hogy miért helyes és szükséges ez az operáció. A pomázi asszony, amint hallottuk, a takarékpénztárban 2 százalékot kapott. Erre kivette pénzét a takarékpénztárból és vett rajta hadikölcsönt, amely leesett 40 százalékkal. Amikor én jöttem, a hadikölcsönre hiába volt ráirva, hogy 100 korona; 40 százaléknál többet nem adtak és azt is, vala-