Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-210

A Nemzetgyűlés 210. ülése 1921. hite, a reménye és akiknek elvették a pénzét, avval a tudattal szálljanak a sirba, hogyha ők maguk nem, de legalább unokáik, dédunokáik visszakapják azt valamikor. Ha hatvan esztendőre van kontemplálva a kisorsolás, akkor legalább ez a reménye legyen meg. De ha kamatot sem kap ez után a kényszerkölcsön után, akkor a nép elveszti a hitét, a bizalmát. Szilágyi Lajos: Azt hiszi, hogy érvénytelenné vált! Lovász János: Tudom, hogy a pénzügyminister ur szivvel-lélekkel mindent megtesz arra, hogy az ország nyomorúságos pénzügyi helyzetét talpraállitsa. De meg kell mondanom neki is, a Nemzetgyűlésnek is, hogy a magyar embernek is olyan a természete, hogy ha kell, lenyeli még a békát is, de ha nem tűrheti, akkor azután kiköpi. (Derültség.) En nagyon jól tudom, hogy a pénzügyminister urban megvan a jó szándék arra, hogy a kecske is jólakjon és a káposzta is megmaradjon. Ha ő ilyen valóságos sebek láttára, amelyekről nem tudhatott, megváltoztatja az álláspontját, azért senki se fogja megróni, sőt ellenkezőleg, azért csak becsülni fogják. Nagyon kérem tehát még egyszer, vegye figyelembe az én kérésemet. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólni? Ha senkisem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Róbert Emil előadó: T. Nemzetgyűlés! Az általános vita alkalmával elhangzottakra vonatkozólag a pénzügyminister ur fogja megtenni az észrevételeket. Én csak báró Szterényi József képviselőtársamnak a pénzügyi bizottság javaslatára vonatkozó megjegyzésére leszek bátor pár szóval reflektálni. (Halljuh! Halljuk!) A t. képviselő ur hivatkozott a kamatredukcióra és azt azonositotta a konverzióval. Én bátor vagyok megjegyezni, hogy a konverzió soha sem jelenti az állam fizetési kötelezettségeinek megtagadását, erről csupán a kényszerkonverzió esetében lehet szó. Maga a kamatredukció a fizetési kötelezettségnek részbeni megtagadását jelentette. (Ellenmondások a baloldalon.) Ha ezt kényszerkonverziónak nevezi, akkor lett volna a képviselő urnák igaza. Nálunk a kényszerkonverzió ismeretlen. Mindezek nem jelentik azt, hogy az állam, a pénzügyi kormány a mostani helyzetben szükség esetén ne nyúlhatott volna ehhez az eszközhöz, amire vonatkozólag a képviselő ur szavaival élve : az állam becsületbe vágó kötelezettségeit ez esetben nem tudta volna teljesiteni. Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt nagyon köszönöm a vita összes szónokainak, hogy arra a magas állami szempontra emelkedtek, amely szükséges ahhoz, hogy mai irtózatos helyzetünkben azokat a pénzügyi problémákat át tudjuk tekinteni, amelyekét?« június hó 16-án, csütörtökön. 87 ről itt szó van. Két tisztelt barátom, Ernst ' Sándor és báró Szterényi József, bizonyos baráti gyöngédséggel ugyan, de szemrehányást tettek nekem azért, hogy mig többi összes, eddig már 22-re szaporodott, benyújtott javaslataimhoz makacsul ragaszkodom, — és ebben bizonyos kálvinista vastagnyakuságot is voltak szivesek látni — addig ón itt ingadozom és megváltoztattam eredeti tervemet. f T. Nemzetgyűlés ! Én ingadozom. Nekem nem könnyű ezt a szót kimondani. Nem könnyű először azért, mert, akik ismernek, tudják, hogy olyan ember vagyok, aki nagyon nehezen tudja fékezni " a temperamentumát. Másodszor azért, mert céljaim igen világosak, határozottak, eszközeim átlátszók és terminushoz kötöttek. Ennélfogva a legegyszerűbb az lett volna, ha én ragaszkodom a javaslatomhoz, ugy, amint április 15-én benyújtottam, ami a kamatok redukcióját illeti, közbevetőleg megjegyzem, hogy itt Róbert t. barátomnak nincs egészen igaza és ebben én inkább báró Szterényi József 1 t. képviselőtársam felfogásához hajlom. De megjegyzem, hogy a pénzügyi bizottságnak joga van, amint mindenkinek Magyarországon joga van a pénzügyministeren annyit kefélni, amenynyit akar, és ha én ilyen súlyos adójavaslatokkal jövök, akkor legalább azt az örömet meg kell szereznem az embereknek, hogy ugy szidhassanak, amint jól esik. A kamatredukció gondolata énszerintem politikailag is helyes lett volna. Lovász t. képviselőtársamnak múltkori beszéde volt azonban utolsó csepp, amely rábirt arra, hogy lemondjak a kamatredukcióról és a mostani vagyonváltsággal kapcsolatos megoldásra térjek át. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy engem gazdasági terveimben mindig politikai célok is vezetnek. Ez a politikai cél itt következő. Ez az ország, amit nekünk meghagytak, nem Magyarország, hanem esonka Magyarország. Ha nekünk visszaadják a régi Magyarországot, akkor én nem hat százalékot, hanem sokkal többet fogok fizetni. Én tehát Magyarország hitelezőit akartam rávenni arra, hogy ők segitsenek nekünk visszaszerezni a régi Magyarországot, atfzal a biztatással, hogy ők nagyobb kamatozáshoz fognak jutni. De van itt egy másik szempont is. Báró Szterényi József barátom szives volt megemlékezni, hogy tizenöt évig ültem azon az az előadói emelvényen. De ő emlékezni fog arra is, hogy miért jöttem le onnét. Eljöttem egy beszéddel, amelyet 1917 június 5-én tartottam, Akkor az történt, hogy IV. Károly király Tisza Istvánt elküldte és kinevezett fiatal arisztokratákból egy társaságot, amelyet én inkább footballcsapatnak tartottam, mint az ország vezetőinek. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Élénk közbekiáltások a szélsöbaloldalon.) Észrevettem, hogy ugy az állam, mint a király tekintélye megingott és kijelentettem, hogy ilyen