Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-210

86 A Nemzetgyűlés 210. ülése 192h évi június hó 16-án, csütörtöhön. teljes munkájában megzavarni akarjam. Inkább csak kérni akarom. Annak ellenére, bogy egy képviselő ur azt mondta, hogy nem helyesli a t. pénzügyminister ur ingadozását, amellyel bizonyos iránytól, amelyet maga elé tűzött, eltér, én azt hiszem, nem követek el nagy tiszteletlenséget, ha azt mondom, hogy bármilyen nagy zseni és tehetség a pénzügyminister ur, ő is csak ember és ő is tévedhet. Álljon elő az az I ember, aki sohasem tévedett ! B. Szterényi József: Ugy van. Ez helyes! Lovász János ." Ha azt mondják nekem, hogy abban az irányban, amelyet kitűztem magam elé, akadály van és azt nem háritom el, hasra esem. (Derültség.) Már múltkori beszédemben rámutattam arra az elvitázhatatlan erkölcsi kötelességre, amellyel egy ország felelős pénzügyministere tartozik a nemzetnek. Rámutattam a többi közt arra, amikor a nemzet hivó szavának engedve, hazafias kötelességből kivették az emberek a takarékból a betéteiket, hogy az államnak szorult helyzetében segítségére lehessenek, mert a felhívásban nemcsak azt olvasták, hogy ezzel hazafias kötelességet teljesítenek, hanem azt is, hogy ezenkivül az állam a kibocsátandó címletek teljes névértékéért a maga teljes erkölcsi és anyagi javaival vállalja a felelősséget. Aláirva Teleszky pénzügyminister. Igaz, hogy menti ezt a kijelentést körülmény, hogy háborús időben történt. Hát ezt meg lehet magyarázni azoknak, akik ezt megértik. A kényszerkölesönnél Magyarországnak felelős pénzügyministere kijelentette, hogy ezért a kényszerkölcsönért mindaddig, amig az állam nem lesz abban a helyzetben, hogy vissza tudja fizetni, 4 százalékos kamatot fizet, vagy a címletekkel, amelyeket a beváltásnál a kényszerkölcsönnél adott az állam, lehet majd fizetni az állami adót és az esetleg behozandó vagyonváltságot is. En gyakorlatból beszélek, A községben 99 százalék azt mondja, mikor az adót dobolják, én fizetem az adómat, ismerem az állammal szemben a kötelezettségemet a végletekig, de azt, amit adott az állam, fogadja is el tőlünk ; azontúl, ha nem telik ki belőle, megfizetem a magam tartozandóságát mind. Amikor Korányi pénzügyminister urat figyelmeztettük, hogy ennél a kónyszerkölcsönnél nagy hibák estek, ő azt felelte, hogy a műtétet nem lehet ugy végrehajtani, hogy fájdalmat ne okozzon, de a műtét befejezése után feltétlenül azonnal orvosolni fogja a fájdalmakat és a sebeket. B. Szterényi József: Ma már lehet érzésteleníteni ! Lovász János: Csak egy esetben kíséreltem meg e kijelentés alapján, hogy ezeket a sebeket orvosoljam és gyógyítsam. Borsod vármegyében Lak községben Dávid József bevonult a háború első napjaiban. Odahagyta feleségét, három gyermekét, nyolc köblös földjét, két lovacskáját. Az asszony kiment a három gyermekkel szántani; látta, hogy nem megy. Sem foglyot, sem cselédet nem lehetett akkor kapni. A férjével levelezés utján megegyeztek, hogy el kell adnia a lovat, az asszony tartsa meg az árát és ha az Isten visszasegíti az embert, a háború után majd vesznek lovat. Tehát eladták a lovat 600 koronáért. A háborúnak négy és féléves vérzivatarából az utolsó hónapban került haza három lövéssel, nyomorultan. Akkor bement a vásárra, hogy megvegye a lovát. De még egy malacot sem adtak a két ló áráért. Másnap bement Miskolcra, hogy a takarékból felvegyen 40.000 koronát. Azt mondták, ez akkora összeg, hogy igy nem adhatják, hozzon két jótállót. A községben elpanaszolta a dolgát Nagy Lajos birónak. Az csupa szánalomból jótállt érette, így azután hozzájutott a pénzhez és elmehetett a sajószentpéteri vásárra, hogy megvehesse a két legalávalóbb lovat, mert jobbat nem adtak volna ezért a pénzért. A vásárt hétfőről elhalasztották a másik hétre, közben pedig kedden lebélyegezték a pénzt. Ezt az esetet a község elöljárójával hivatalosan igazolva és mindenféle szükséges bizonyítvánnyal felszerelve beterjesztettem a pénzügyminister úrhoz, hogyha lehet orvosolja ezt a fájdalmat, ezt a sebet. Egy bölcs salamoni ítélettel meghozták a végzést : kellő indokok hiányában a kérvényt elutasították. (Felkiáltások a baloldalon: Nem bölcs !) Dávid József ha végiggondol azon a rettenetes szenvedésen, amit 4 és 1

/ä esztendőn keresztül nem a maga, hanem a hazája érdekében elszenvedett, és ha látja, hogy ez után a szenvedés után milyen megjutalmazásban, milyen elbánásban részesül az állam részéről, megátkozza azt a napot, amelyen született. Ne csodálkozzék senki, ha ez az ember ennyire vetemedik, hogy megátkozza ezt a napot. Hiszen ő is csak gyarló ember. Krisztus életében is volt olyan helyzet, hogy a mindeneket tűrő Krisztus megátkozta a fügefát. Én is, amikor látom, hogy ilyen dolgok történnek, sokszor megátkozom azt a napot, amikor a törvényhozás tagja lettem, mert ime, hiába veszek részt az ország vezetésében, ilyen, óriási, égbekiáltó sebeket és sérelmeket orvosolatlanul kell hagynunk. Legyen szabad nekem ebből kifolyólag a legnagyobb tisztelettel arra kérnem a pénzügyminister urat, hogy fontolja meg azokat, amiket elmondottam. Nem szólok már én a hadikölesönökről, belenyugszom abba, ahogyan a pénzügyminister ur elindult. Akinek van miből, az igenis fizessen váltságot, de a szegény emberek hadikölcsöneit bizonyos összegig pl. 1000 K-ig igenis mentesíteni kell a vagyonváltság alól. Mindenesetre egyenlő elbánást kérünk, mert nem járja az, hogy míg az egyiknek visszafizetik a kényszerkölcsönt, a másiknak arra se legyen ki- látása, hogy legalább kamatot kapjon. Nem ragaszkodom ahhoz sem, hogy a pénztári elismervények után 4%-os kamat járjon. De valami kamatot mégis adjon, hogy a népnek meglegyen