Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-210

A Nemzetgyűlés 210. ülése 1921. szerint a t. pénzügyminister ur a zálogleveleket és községi kötvényeket teljesen ki akarja vonni a vagyonváltság alól? Ha ez a hir megfelel a tényeknek, akkor t. Nemzetgyűlés, bármily erősen állok a pénzügyminister háta mögött abban a tekintetben, hogy az utolsó fillért is ki kell vonni a nemzet zsebéből az állami terhek csökkentésére, addig a határig, ameddig a megélhetés és a gazdasági élet folytonossága nem szenved, akkor azonban, ha az a több milliárdra menő záloglevél és községi kötvény — meggyőződésem szerint — teljesen indokolatlanul kivonatik a vagyonváltság alól, mert a mai záloglevél- és községi kötvénytulajdonosok semmivel sem járulnak hozzá a jövőben eszközlendő befektetésekhez és a záloglevelek jövő elhelyezéséhez, ép oly kevésbé, mint a mai hadikölcsöntulajdonosok a pénzügyminister által jövőben belső kölcsön alakjában fedezni kivánt államkölcsön dolgában, — akkor, t. Nemzetgyűlés, le kellene vonnom magamra nézve azt a konzekvenciát, hogy, ha nem is a koronajáradékot, tehát a háború előtti papirokat, de a hadikölesönöket igenis ki kell vonni a hadiváltság alól. Mert legalább is méltányos, igazságos és szociális szempontból feltétlen szükséges, hogy a hadikölcsöntulajdonosok legalább egyenlő elbánásban részesittessenek a záloglevél- és községi kötvénytulajdonosokkal. Amidőn tehát jelzem, hogy ez lesz a módosításom : a 20%-nak 15°/o-ra való leszállítása, legyen szabad már most rátérnem a második észrevételemre. Ez pedig vonatkozik a pénzügyi bizottság által előterjesztett szövegnek harmadik szakaszára. A pénzügyi bizottság szövegének harmadik szakasza éles ellentétben van a pénzügyminister ur eredeti javaslatának 10. §-ával. A 10. szakasz ugyanis felsorolta azokat a kivételes eseteket, melyekben az illető hadikölcsöntulajdonosok — leszek bátor a szöveget emlékezet kedvéért felolvasni — a hadikötvényeik helyébe a minister ur által, nagyon bölcsen, okosan, kibocsátandó egységes 5°/o-os állampapírral, járadékkölesönnel lesznek kárpótlandók. A szószerinti szöveg a következő (olvassa) : »Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy az általa kijelölt közalapoknak és közalapitványoknak, a gyámoltaknak és gondnokoltaknak, hadiözvegyeknek, hadiárváknak és hadirokkantaknak, végül a közszolgálati alkalmazottaknak, ideértve a katonai személyeket is és nyugdíjasoknak, valamint ezek özvegyeinek ós árváinak az országos pénzügyi tanács meghallgatásával megállapítandó mértékben és módon stb. igazoltan tulajdonukban volt hadikölcsöncímletek helyett évi 5 százalékkal kamatozandó és esetleg jelzálogilag is biztositandó állami járadékkölcsönkötvényeket adhasson.« Megváltozván a törvényjavaslat struktúrája most már annyiban, hogy a hadikölcsön ebben a vonatkozásban nem kicseréltetik, hanem vagyonváltság alól kivonatnak egy kivétellel ugyanéi.'«* június hó 16-án, csütörtökön. 85 ezek a kategóriák, amelyek itt a 10. §-ban felsoroltatnak, az uj szöveg szerint a tisztviselők, a katonák, azok özvegyei nem mentesek a vagyonváltság kötelezettsége alól. Az eredeti 10. §-ban azok kaptak volna 5 százalékkal kamatozó járadékokat a 6 és 5'5 százalékkal kamatozó hadikölcsönkötvónyek helyett. Most egyszerűen az összes tisztviselők, katonák, hadiözvegyek, hadiárvák, tehát legszerencsétlenebb osztály, amelyet annak idején t. barátom itt közbeszólásával kiemelt. Méltóztatnak emlékezni, hogy annak idején a kormányok minden eszközt felhasználtak arra, hogy pl. a szegény tisztviselők megtakarított filléreikre vagy kölcsönvett pénzből is jegyezzenek hadikölcsönt. A katonák a fronton azon feltétellel kaptak szabadságot, (Igaz! Úgy van!) hogy hazajőve itthon hadikölcsönt jegyezzenek. Es most a közalapítványok, a takarékpénztárak, a takarékpénztári tartalékalapok, a közművelődési és közjótékonysági intézetek, egyházi és kegyes alapok, valamint a nyugdíjalapok mentesek lesznek a hadiváltság alól, ellenben ezek a szegény tisztviselők, ezek a szegény katonák, ezek a szegény hadiözvegyek, árvák és nyugdíjasok viszont kötelesek 20 százalékos vagyonváltságot fizetni. Én értem azt, hogy azt méltóztatik mondani, hogy hiszen megváltozott a struktúra annyiban, hogy a tárgyi adózás érvényesül itt, tehát nem lehet személyi alkalmazást követelni. Engedje meg a t. barátom, a pénzügyminister ur, hogy figyelmeztessem, hogy a 3. §-ban foglalt kivételek cáfolják meg ezt a tételt, hogy ott is kivételek statuáltatnak. Azt, hogy ezek jogi személyek, az, hogy ezek erkölcsi testületek, nem változtat a hadikölcsönbirtok tekintetében semmit. Mert hiszen az megállapítható és teljes pontossággal, hogy azok a szegény tisztviselők, katonák és özvegyek, akiket voltam bátor felsorolni, maguk jegyeztek-e, hol jegyeztek, a maguk filléreikből adtak-e, ennélfogva igen alárendelt jelentőségű lévén ez pénzügyi effektus szempontjából; nem látom be, hogy miért kell itt mostoha elbánásban részesíteni azokat a kategóriákat, amiket voltam bátor felsorolni. Ennélfogva tisztelettel kérem a t. pénzügyminister urat, hogy méltóztassék a részletes tárgyalásig konszideráció tárgyává tenni azt, hogy ezek a kategóriák — amikre nézve egyébként lesz szerencsém a 3. §-nál módositást benyújtani -— beillesztessenek a 3. §-ba és ezek is részeseivé váljanak annak a kedvezménynek, amelyet a t. pénzügyminister ur a 3. §-ban felsorolt jogi személyeknek és a többi erkölcsi testületnek juttatni méltóztatott. Ezeket ajánlom a t. pénzügyminister ur figyelmébe és a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Gerencsér István jegyző: Lovász János! Lovász János: T. Nemzetgyűlés! Távol áll tőlem, hogy evvel a törvényjavaslattal kapcsolatosan a pénzügyminister urat nehéz, felelősség-