Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-210
80 A Nemzetgyűlés 210. ülése 1921. mennyi tulajdonképen az államadósság. Itt előttünk fekszik ez a számitás ; de ez a számitás is aproximativ, másrészt pedig ebből a számításból sem lebet konstatálni, bogy mennyi elsősorban a külföldi valuta ingadozása miatt, de maga azon körülmény miatt is, bogy hát 1918 július vagy október 31. előtti adósságaink sem nagyon bizonyosan és nem könnyen állapithatók meg, nem határozható meg az sem, hogy tulajdonképen milyen területen vannak ezek az adósságok s ennek következtében legfeljebb csak némi aproximativ^ számitás lehetséges. Én azonban a saját számításaim szerint, — természetesen ilyen számitások, amilyeneket magánegyén ezen a téren végez, nem lehetnek teljesen hitelesek, — azt gondolom, hogy elsősorban a most szóbakerülő ezen törvény hatáskörébe eső adósságok körülbelül 25 milliárdot fognak kitenni, ami bennünket ezen a területen körülbelül sújt. Nagyon természetes, hogy nekünk mégis azon kell lennünk, — annyival is inkább, mivel a pénzügyminister ur azt mondotta, hogy ő csak egy esztendeig akar maradni a helyén, (Felkiáltások jobbfelöl : Nem engedjük el!) — hogy tisztába hozzunk egyes tényeket, amelyek elsőrendű fontosságúak, hogy, amikor ez a precarius és ominózus terminus bekövetkezik, tudjuk, hogy mennyi marad a mi adósságunk és milyen módon van kilátásunk azoknak az adósságoknak további törlesztésére, illetőleg kifizetésére. T. Nemzetgyűlés! Én még egyet nehezményezek ebben az eljárásban. Azt látom, hogy nagyon különbözőképen sújtatnak adókkal az egyes érdekeltek, az egyes alanyok és az egyes anyagi csoportok. Yannak itt pénztári elismervények, !— azok kamatozni nem fognak, — ahol annak idején 50% levétetett minden készpénzből; ezek hosszú ideig becserélve nem lesznek, ez egy teher. Vannak itt takarékpénztári betétek, amelyek megint különbözőleg vannak sújtva progreszsziv módon. Yannak itt részvények, amelyek 15%-kal vannak sújtva. Vannak itt valuták, amelyek 20%-al vannak sújtva. És vannak most az állampapírok, amelyek ismét 20%-kal vannak sújtva; ezek az állampapirok ismét 3—4—5— 5%—6%-os kamatozásúak. Nézetem szerint mi itt nem egyformán vagyunk megadóztatva és nem egyformán folyik az adóztatás. Nézetem szerint a főprincipiumnak mégis csak annak kellett volna lennie és azt kellett volna folyton szem előtt tartani, hogy ezek az adóztatások — amennyire emberileg lehetséges — igazságosak és egyformák legyenek. Mármost a pénzügyminister úr ismételve biztositott bennünket, hogy ki fog adni, — mert a törvény 3. §-a felhatalmazást ad neki uj ki-, bocsátásra, 5%-os kibocsátásra — ilyen papírokat. A pénzügyminister ur ismételve ugy jelezte itt, hogy ez az 5%-os papir a legjobb papírok egyike lesz és mindenki kapkodni fog évi junms hó 16-án, csütörtökön. e papírok után. En azonban kétségben vagyok, épen a törvény után aziránt, vájjon a pénzügyminister, ur e célját elfogja-e érni és képes lesz-e elérni. Hiszen ezek után, amint én értem a dolgot, — mert külön rendelkezést nem olvastam — fognak maradni 5% és 6%-os papírok is; — és mivel nem ment a pénzügyminister ur vissza arra az eredeti álláspontjára, hogy ő kamatredukciót eszközölt volna és maradt volna meg szilárdul az álláspontján, — ennek következtében én nagyon kétségesnek tartom, hogy egy későbbi emisszióban képes lesz-e a pénzügyminister ur elérni, hogy sokkal magasabb kamatozású papírjai meg fognak maradni a börzén és az államban. Már most, ami az 1. §-t illeti, — amelyet tegnap méltóztatott köztünk szétosztani — ennek a paragrafusnak megváltoztatásával, bár semminemű törvényes fórum által nincs a javaslat ide benyújtva és csak privátim értesültünk róla, hogy ilyesmire készül a minister ur. Az 1. §-ban többi között azt méltóztatik mondani, hogy ezentúl, ha valaki a papírjait nem akarja leadni, készpénzben is leróhatja a 20%-ot. Azonban abszolúte nem vagyok képes megérteni, hogy milyen érték szerint. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Névérték szerint ! Ernst Sándor: Erre eset csakugyan nem lehetséges, mert hiszen eredeti emisszió sem történt soha névértékben. Hogy valaki ezt teljesen névértékben akarja megtenni, azt teljesen illuzóriusnak tartom. Azonkívül a 4. §-ban azt látom, hogy a közönség egy részét kényszerkonverzióra méltóztatik szorítani, nevezetesen a részvényeseket és a szövetkezeteket. Bár én semmiképen sem érezhetem magam hivatva arra, hogy a részvényeseket és a szövetkezeteket ezen a téren külön protekcióban részesítsem, mégsem tartom igazságos eljárásnak azt, hogy .kétféle utat méltóztatik választani. Nem tartom igazságos eljárásnak, ha a közönség egy részét kényszerkonverzióra méltóztatik szorítani, s ugyanakkor másokat, magánegyéneket méltóztatik kibocsátani ebből a kényszerkonverzióból s méltóztatik náluk az eredeti papírokat mint magasabb kamatozásuakat meghagyni. Végül, t. minister ur és t. Nemzetgyűlés, még egy megjegyzésem van, amely vonatkozik egy anomáliára, egy oly létező törvényes rendelkezésre, amely nézetem szerint meg nem állhat, t. i. a lombardirozott papírokra. Annak idején megengedtetett, hogy a papírok bizonyos körülmények között lombardiroztassanak, s meg volt mondva, hogy milyen percentig, és rá volt kényszerítve az Osztrák-Magyar Bank, hogy ezt a lombardirozást eszközölje. S mivel ez megengedtetett, s a magasabb kamatozás megmaradt akkor is, ha lombardiroztattak a papirok, nézetem
