Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-210
A Nemzetgyűlés 210. ülése 1921. szerint itt egy horribilis igazságtalanság történik, az, hogy kénytelen a magyar állam magasabb kamatot fizetni egy individuumnak, aki a saját maga papirjait lombardirozta, s egy alacsonyabb kamatot fizet ugyanaz a lombardirozó* intézetnek. Nézetem szerint ez teljesen igazságtalan. Annak idején sok mindenféle eszközzel rá lett kényszerítve a közönség az állampapírok, a hadikölcsön vásárlására. Épen a leggazdagabb emberek és épen azok az emberek, akiknek legnagyobb hasznuk volt a háborús iparból és vállalkozásból, voltak legnagyobb mértékben rászoritva a vásárlásra, arányban az ő keresetükkel és hasznukkal rá voltak szorítva, s később kiadatott a rendelkezés, amelynek alapján ugyanezek a tényezők képesek voltak az ő papírjaikat beváltani, lombardiroztatni, ma pedig ők kapják még mindig a 6%-ot ós fizetik vissza az intézetnek, az Osztrák-Magyar Banknak az 5%-ot. így tehát óriási összegeket kapnak még mindig teljesen indokolatlanul és jogosulatlanul. Ez a nézetem ebben a kérdésben. Egyébként a javaslatot elfogadom, mert visszatérek arra, hogy mindent meg kell tennünk, hogy leszállitsuk azt az óriási terhet, minden alkalmat és javaslatot meg kell ragadnunk, amely nekünk utat és módot ad arra, hogy mi a közönséget és az országot megszabadítsuk attól a rettenetes tehertől, amellyel a roppant kapitáliák nyomják a közönséget és a nemzetet. Le kell szorítanunk a kapitális összegeket, le kell szoritanunk, ha csak lehet, vissza kell szorítanunk és szolgává kell tennünk a tőkét a nemzet érdekében és hozzá kell segítenünk ezt a nemzetet ahhoz, hogy minél egészségesebb és minél inkább teherbíró legyen. Egyébként a javaslatot elfogadom. {Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szabóky Jenő jegyző: Schiessl Henrik! Schiessl Henrik: T. Nemzetgyűlés! Azon javaslatok közül, amelyeket a pénzügyminister ur a Nemzetgyűlés elé terjesztett, csak egy talált sokféle ellenvetésre, ez pedig az a javaslat, amely az államadóssági papírok kamatainak leszállítására vonatkozik. Ezen javaslat ellen azért volt kifogás, mert még a laikus is könynyen kiszámíthatta magának, hogy az a megtakarítás, amely igy elérhető, az államháztartás szempontjából alig jöhet számba. Ha ezt a megtakarítást a költségvetés összes kiadásaihoz mérjük, az még egy százalékot se jelent. Azzal is tisztában van mindenki, hogy az állampapírok kamatainak csökkentése tulajdonképen az állam érdekei ellen van. Ennek az volna a következménye, hogy ha majd a kormány uj belső kölcsönt akar elhelyezni, a lakosságnál süket fülekre fog találni. Az egész közvélemény megnyugvással vette tudomásul, hogy a pénzügyminister ur elállott attól, hogy a hadikölcsönök kamatait leszállítsa. Ezt a pénzügyminister ur kétségtelenül a közvélemény nyoNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XI. KÖTET. évi június hó 16-án, csütörtökön, 81 mása alatt tette. A bankok nyugodtan nézték ezt a harcot, pedig ők voltak annak idején a hadikölcsön nagykolomposai. Akkor ugy hirdették a hadikölcsönt, hogy ez a legjobb és legbiztosabb tőkebefektetés. Most pedig egy szavuk sem volt a közönség védelmére. Ez nagyon különös viselkedés, de érthető, mert hiszen ők túladtak a hadikölcsönökön. Abban a nagybankok már buzgólkodtak, hogy a záloglevelek a vagyonváltságtól mentesek legyenek. B. Szterényi József: Ehhez még szó fér! Schiessl Henrik : Ezt azért tették elsősorban, hogy a záloglevelek értéke emelkedjék. így azután, ha majd uj zálogleveleket bocsátanak ki, azokat könnyebben helyezhetik el a közönségnél. Ebből persze'nekik nagyobb hasznuk van, mintha állampapírokat helyeznének el. Ha lehet ez ellen kifogás, hogy az állam a záloglevelek birtokosaival kíméletesen bánjon ; de még sokkal nagyobb kiméletességgel kell bánnia az állampapírok és különösen a hadikölcsönök birtokosaival. Az állam kötelessége, hogy a legjobban bánjon azokkal a honpolgárokkal, akik, mikor a haza veszedelemben volt, gondolkozás nélkül adták oda megtakarított filléreiket. B. Szterényi József: Ez ugy van! Schiessl Henrik : Ezek a bizonytalan viszonyok miatt úgyis legtöbbet szenvedtek és papírjaik még a zálogleveleknél és községi kötvényeknél is alacsonyabb árfolyamban állanak. Ezeknél azt tartanám helyesnek, hogy a hadikölcsönök és egyéb állampapírok vagyonváltsága ne történjék magasabb kulcs szerint, mint a zálogleveleké vagy községi kötvényeké. Ha az állam a részvények és a valuta után, melyeknek értéke rendkívül megnövekedett, 15—20°/o váltságot szed, ugy lehetetlen a fixkamatozásu papírok tulajdonosaitól ugyanezt a váltságkulcsot követelni. Azt találnám helyesnek, ha ezek a papirok a vagyonváltság alól vagy teljesen mentesittetnének, vagy legfeljebb 10%-os adókulccsal terheltetnének meg. A 20°/o-os vagyonváltságkulcs túlmagas és nem felel meg sem az igazságnak, sem a szociális követelményeknek. A pénzügyminister ur egyéb vagyontárgyakat csak 10—15%-os váltságkulccsal sújt, az idegen értékpapírok és az idegen valuták birtokosait szintén 20°/o-os kulccsal terhelte meg, ami természetesen teljesen jogosult, mert hiszen idegen értékpapírokat és valutákat köztudomás szerint a társadalomnak csak azon rétege szerzett, amely a háború és a forradalom konjunktúráit a legjobban kihasználta, t. i. a lánckereskedők és társaik, méltányos tehát, hogy ezek a birtokukban levő idegen valuták és idegen értékpapírok után a legmagasabb kulcs szerint adóztattassanak meg, de ezekkel mégsem lehet egy nivóra helyezni a hadikölcsönt jegyzőket, akiket más vagyon-kategóriák birtokosainál elnézőbben kell megbírálni. Az igazság azt követelné, hogy a hadikölcsönök után legfeljebb 10% vagyonváltságot vegyen az állam, 11
