Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-210

76 A Nemzetgyűlés 210. ülése 1921. borús szerzemények kibújtak volna a nagy vagyonok adója alól, mint ahogy, miként emiitettem, fájdalom, kibújtak a tetemes vagyont jelentő ékszerek, a záloglevelek, a készpénzben lévő vagyonok és az 1920 december 19. után betett takarékbetétek, valamint a takarékpénztári részvények is, mert ezek nem egyénenként lettek kimutatva, hanem fizetik a vagyonváltságot azzal a 15 százalékkal, amely tulajdonképen az intézetek alapjai után van megállapítva. Pedig ismétlem, hogy a háborús nagy vagyonok tekintélyes része nem ingatlanokban fekszik és igy azok a boldog halandók, akik a háború emberfeletti nyomorúságából nem vették ki a részüket, akik ma is divatos, elegáns ruhában járnak a kopott ruhájú emberek mellett, akik a színházakat látogatják, akik autón nyargalnak el mellettünk és köztudomás szerint éttermekben, lakásukon lucullusi lakomákat rendeznek, ezek az emberek majd nevetve fognak mutatni azokra, akik a háborút végigszenvedték, akik a háborúért vért és vagyont áldoztak, akik vagyonukat egy hosszú, becsületes, takarékos élet munkájával szerezték, mert ezek fogják viselni tulajdonképen az elvesztett háborúnak szomorú és súlyos következményeit. Mert ne feledjük el, hogy 1920 december 19-ike óta igen sok betét vándorolt a bankokba. Azoknak a nagy raktáraknak a tulajdonosai, akik a helyzet kihasználásával egyes időpontokban nagymennyiségű anyagot szereztek be, változván a konjunktúra, változván a valutáris viszonyok, ezeket az árukat piacra dobták, eladták, anélkül, hogy hónapok óta ujabb árukat szereznének be. Ezek a pénzek mind vagy készpénzben, vagy betétekben szerepelnek és ezek a betétek legnagyobbrészt 1920 december 19-ike után kerültek a bankokba. Ha a t. pénzügyminister ur beváltja az igéretét, hogy az 1920. december 19-e utáni betéteket nem fogja megadóztatni, akkor nekem az volna a tiszteletteljes kérésem, hogy ezeket a betéteket legalább kimutattatná abból a célból, hogy ne bújhassanak ki a háborús vagyonok nagy adója alól. Én azt hiszem, hogy ezek felett a fontos kérdések felett nem szabad csak ugy elsiklanunk. Még lehet segíteni igen sok dolognál, még el lehet készíteni az ékszerek megadóztatására vonatkozó törvényjavaslatot is. Hiszen ennek van megoldása, bár elismerem, hogy ékszeradót nagyon nehéz konstruálni. Én azt tartanám leghelyesebb megoldásnak, ha a pénzügyminister ur mindenkit kötelezne arra, hogy luxus ékszereit — nem értek holmi csekély értékű ékszert — záros határidőn belül jelentse be. Erről a bejelentésről mindenki kapna egy elismervényt, amelyet kívánatra bárhol és bármikor tartoznék felmutatni. Én még azt is megengedhetőnek tartanám, ha a gyanús esetekben az arra illetékes megbízott közegek házkutatást is tartsanak. Ez talán évi június hó 16-án, csütörtökön. kissé bizarr ötletnek tetszik, de ón ugy gondolom, hogyha éveken keresztül meg volt engedve, hogy a kisgazdához, a birtokoshoz, annak a házába bejárhassanak a kutatók, rekvirálók, csendőrök, katonák, a GOK. és a Hadi Termény emberei, ha meg volt engedve, hogy átkutathassák egész házát, padlását, kamráját, szobáját, sőt átkutathassák az ágyneműjét is, hogy nincs-e ott elrejtett gabona vagy kenyérmag : akkor abban sem találnék különösebb dolgot, hogy kutatást lehessen rendezni azoknál is, akik nemcsak hiúsági kérdésből, hanem spekulativ szándékokból nagy összegeket helyeztek ékszerbe. (Ugy van ! a jobboldalon.) Természetesen, amint emiitettem, a kisebb értékű ékszert nem kívánom megadóztatni, ellenben azokat, akik a fülükben, nyakukon, derekukon százezreket és milliókat képviselő ékszereket viselnek, akik négy-öt garnitúra ékszerrel rendelkeznek, brilliánssal, gyöngygyei, zafírral, rubinnal és nem tudom még miféle ékszerrel, azokat annál inkább megadóztatnám, mert ha az a szegény tisztviselő még a jegygyűrűjét is kénytelen volt eladni, hogy éhségét csillapíthassa, akkor én igazságosnak és méltányosnak tartanám, hogy a nagymennyiségű, nagyértékü ékszerekkel rendelkező emberek is lerójják a maguk áldozatkészségét. (Elénk helyeslés.) A pénzügyminister ur expozéjában arról is beszélt, hogy végleges megoldásként fel fogjuk állítani a magyar állami bankot, még pedig külföldi valutakölcsönnel. Ez a külföldi valutakölcsön lenne f a magyar állami bank biztositéka, alapja. Én azt gondolom, nem mondható rossz ötletnek, hogy a magyar állami bank alapját, ha nem is egészben, de részben az ékszeradóból befolyó arany, és ezüstneműből és ékszerekből teremtsük meg. Ha kimondjuk majd azt az ingatlan vagyonváltságnál, hogy a birtokosok ingatlanuk egy részét tartoznak vagyonváltságul természetben leadni, — tehát nem készpénzben, hanem természetben fizetnék az adót, — akkor én igazán megvalósíthatónak tartanám azt, hogy az ékszereknek, az aranynak és ezüstnek egy része természetben szolgáltassák be és ez képezze legalább részben a magyar állami bank alapját. Igaz, azt elismerem, hogy nagyon sokan nem fogják bejelentem ékszerüket; de ha a bejelentési kötelezettséget szigorúan vesszük és az ugyanolyan módon lesz megalkotva, amint az igen t. pénzügyminister ur a külföldi pénznemek és értékpapírok bevallására nézve megalkotta, különösen tekintettel még az emberek hiúságára is, akik az ékszereket nem azért vásárolják meg, hogy a ládafiában a szekrényben otthon őrizzék, hanem hogy csillogtassák, akkor azt hiszem, hogy előbb-utóbb mégis mindegyik ráadná a fejét arra, hogy bejelentse az ékszereket, mert ellenkező esetben ki volna téve annak, hogy azokat mások előtt nem csillogtathatná.