Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-210
A Nemzetgyűlés 210. ülése 1921, évi június hő 16~cm } csütörtökön. 75 Szólásra következik? Gerencsér István jegyző: Kolozsi Endre. Kolozsi Endre: T. Nemzetgyűlés! Az állami költségvetés felett lezajlott és hetekig tartó hosszas vita folyamata alatt minden oldalról megvilágittatott az országnak súlyos pénzügyi helyzete. Az államadósságokról és különösen azoknak kamatairól azonban csak igen kevés szó esett, pedig én azt hiszem, hogy ezeknek az államadósságoknak kamatai képezik tulajdonképen az országnak legsúlyosabb terhét. A most szőnyegen levő törvényjavaslatban, különösen annak bevezető részében fel vannak sorolva azok az államadósságok, amelyek Magyarországot a háború előtt terhelték, azok az államadósságok, amelyek a háború folyama alatt származtak és meg vannak jelölve azok a tartozások, azok az adósságok, melyek a forradalom és kommunizmus pazarlásának és pocsékolásánák tulajdonithatók. Ha ezekre az óriási summákra tekintünk, valóságos megdöbbenés vesz erőt rajtunk, hiszen ezek olyan súlyos és nagy összegek, amelyek kétségbevonhatatlan tanúbizonyságot tesznek arról, hogy mi a tönkrejutás lejtőjére kerültünk, hogy mi pénzügyi összeroppanás előtt állunk és ebből a súlyos helyzetből minket csak a legmesszebbmenő takarékosság, a legfokozottabb munka, S ci legnagyobb egyetértés, megértés tud kivezetni. Ez a törvényjavaslat, amely most itt szőnyegen fekszik, szintén ujabb áldozatot kivan az ország polgáraitól. Ebben a törvényjavaslatban az igen t. pénzügyminister ur azt kivánja tőlünk, hogy az államadóssági címletek után is fizessünk vagyonválts ágot, ép ugy, mint a betétek, a takarékpénztárak és bankok részvényei, ingó és ingatlan vagyonok, fundus instructus, kereskedői raktárak stb. után meg kell a vagyonváltságot fizetni. A magyar államadósságról, illetőleg az azokat terhelő vagyonváltságról — ha jól emlékszem vissza, de különben erről az igen t. előadó ur is emlitést tett — a pénzügyminister ur nem akart vagyonváltságra vonatkozó törvényt alkotni. Ahelyett a kamatok redukcióját akarta életbeléptetni, hogy ily módon a vagyonváltság elkerülésével belevonja ezeket a címleteket is az állami költségek viselésébe. A pénzügyi bizottság jelentésében foglaltak rámutatnak arra, és megmagyarázzák, feltüntetik előttünk, hogy miért tért el az igen t. pénzügyminister ur ettől az előző álláspontjától és miért helyezkedett arra az álláspontra, hogy ezekre a címletekre is vagyonváltságot kell kiszabni. Ezt az intézkedést azonban nézetem szerint nemcsak az a körülmény tette kivánatossá és szükségessé, amely a pénzügyi bizottság jelentésében jelezve van, t. i. hogy a kamatredukció igen nagy áldozatot kivánt volna a címletek tulajdonosaitól, hanem egy más és igen fontos körülmény, amelyre beszédem folyamán röviden rámutatni kivánok. Közismert dolog, t. Nemzetgyűlés, hogy a háborús konjukturák kihasználásával szerzett százezreket és milliókat kitevő vagyonok legnagyobb része nem ingatlanokba, hanem értékpapírokba, állampapírokba, állami papirok címleteibe, készpénzbe, ékszerekbe, takarékpénztári részvényekbe helyeztetett. Mivel ingatlan vagyont a háború alatt nagyon nehéz volt megszerezni, hiszen ettől a stabil, biztos vagyontól nem vált meg senki szívesen, a háborús hullámok közt ez a vagyon, az ingatlan vagyon állott a legszilárdabb alapon. Bizonyára sokak előtt emlékezetes még, t. Nemzetgyűlés, a pénzügyminister urnák expozéja alkalmával tett ós általános helyesléssel fogadott kijelentése, hogy a vagy on váltságon kivül még a háborúban szerzett nagy vagyonokra külön adót fog kivetni s ennek a nagy vagyonadónak a kivetése céljából külön törvényt fog konstruálni. Örömmel és megnyugvással vettük ezt az Ígéretet, hiszen a jelen körülmények között kétségtelenül teljes megnyugvásra csak az vezetne ebben az országban, csak akkor vállalná nyugalommal és a keserűség utóérzése nélkül mindenki azokat a nagy terheket, ha látná, hogy nemcsak egy becsületes hosszú életnek munkájával, takarékossággal szerzett vagyonok esnek súlyos adóztatás alá, hanem a háborús konjunktúrának kihasználásával aránytalanul rövid idő alatt, és talán mondhatom, nem mindig egyenes, hanem tekervényes utón, meg nem engedett eszközökkel szerzett vagyonnak is a nagyobb részét az állam visszaveszi az állami súlyos terhek fedezésére. Már pedig az esetben, ha az államadóssági címletek nem vonattak volna vagyonváltság alá, nemcsak a váltság kötelezettsége, hanem a háborúban szerzett nagy vagyonok megadóztatásának kötelezettsége alól is kibújtak volna, mint ahogy kibujt a készpénz, kibujt a záloglevél, a betétek tetemes része és ki fognak bújni az ékszerek is, ha csak az igen t. pénzügyminister ur ezeknek a hiányoknak pótlására ujabb törvény javastokat nem fog alkotni. Az expozé alkalmával ugyanis azt mondotta a pénzügyminister ur, hogy akkor, amikor az egész vagyonváltságra vonatkozó törvényjavaslatok elő fognak terjesztetni, el fognak fogadtatni s ezeknek a törvényeknek alapján a váltságokat ki fogják vetni, akkor — szó szerint ismétlem — elő fogja venni ezeket a cédulákat és ezekből meg fogja állapítani, hogy kinek mennyi vagyona van s amennyiben ez a vagyon egy millió koronánál többet tenne ki és háborús szerzeménynek minősíttetnék, vagyis az illető nem tudná igazolni, hogy vagyona már a háború előtt is megvolt, abban az esetben feltétlenül következnék erre a vagyonra a háborús nagy vagyonok adója. Már most,' ha az államadóssági címletek nem lettek volna vagyonadó alá vonva, akkor az igen t. pénzügyminister urnák nem álltak volna rendelkezésére ezek a cédulák és nagyon természetes, hogy ezek a háló*
