Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-209
A Wemmtgyülés 209. ülése 192: liberalizmusom is. Ez a liberalizmus^ a& evangélium liberalizmusa, amely megköveteli a szdb«Lságot minden ember részére, aki bent van az állam nagy egységében, nem tesz különbséget, mert már elmultak azok az idők, amelyek még fentartották a korlátokat kasztok és kasztok, osztály és osztály, születés és születés között. Elmultak ezek az idők, és akkor én megkövetelem az én evangéliumi liberalizmusom erejével, hogy ember és ember között különbség ne tétessék. Rupert Rezső: Mi is ezt akarjuk! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : ... és amikor ezt megköveteltem, bogy ember és ember között különbség ne tétessék, az embertől is megkövetelem, hogy ő se tegyen különbséget (Ugy van! Ugy van!) önmaga és az állam között, amelyben lakik. Megkövetelem tőle, hogy annak a nemzetnek, amelynek tagja, vagy amely őt reeipiálta, annak az államnak, amelynek polgára fajánál fogva, vagy azért, mert őt befogadta és hatalomhoz, megélhetéshez segitette, alávesse magát (Általános taps.) és fel ne merje emelni a liberalizmus jelszavával szentségtörő kezét az ennek az államnak alapját képező szilárd értékek ellen. (Ugy van! Ugy van!) Már pedig, tisztelt Nemzetgyűlés, a liberalizmus, amely az egyik oldalon okvetlenül a demagógiába csatornázott, torkollott bele, sajnos, felemelte kezét ezek ellen az értékek ellen, mert a liberalizmus kezdett átfejlődni abba az irányba, amelynek nekiindult: átfejlődött a munkásságban, a munkásságot a szakszervezeti becsületes munka és önmagának érdekvédelme helyett belevitte a politikai küzdelmekbe, szemközt állitotta az állammal, ugyanaz a liberalizmus, amely elfordította a magyar intelligencia jelentékeny részét az állami életnek és a magyar közéletnek mélyebb megértésétől és részint a laissez passer : a nemtörődés alapján, részint pedig a tényleges közreműködés erejével belevitte a magyar államot abba, aminek még most is sirjuk a nyomorúságát. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : A radikalizmus tette!) Ezen nem lehet vitatkozni. Szavakkal lehet jongleurködni, azonban a világ, az emberiség gondolatának a fejlődésében világosan lehet látni ezeket a stációkat. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon.) Liberalizmus, radikalizmus, demagógia, kommunizmus: ezek egymással szoros szállal vannak összekötve. (Igaz. Ugy van ! a jobboldalon. Élénk ellenmondások a baloldalon.) Rupert Rezső: Éljen Hegedüs Loránt! Ez az a paripa, amely elragadja az embert ! A saját paripája! Ilyet még sem mondhat olyan tudós ember, mint Vass József! (Zaj.) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister: Én sem magam nem vagyok büszke arra, ha egy éljent kapok, sem mástól nem sajnálom azt. Meg vagyok arról győződve, amennyire én 1. évi június hó 15-én, szerdán. 51 ismerem a pénzügyminister ur felfogását, hogy ő nem ennek az itt megfestett liberalizmusnak at hive, hanem annak a liberalizmusnak, amelyre azt meadottam, hogy nemes magyar, és még jobban visszamenve nemes evangéliumi hagyományokon épült fel. B. Szterényi József: A mienk is! Rupert Rezső : Ki akart mást ? Meskó Zoltán : Akik mást csináltak ! (Zaj.) Rupert Rezső: Kicsoda? Talán Lukács László, vagy a többiek? (Zaj.) Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Rendkívül csodálkozom azon, hogy amikor ezeket a fejtegetéseket itt bátor vagyok elmondani, a Háznak egy bizonyos oldalán bizonyos érzékenységet veszek észre. Én egyetlen szóval sem mondottam azt, hogy akármelyik t. képviselőtársam ennek, vagy a másiknak, vagy nem tudom milyen liberalizmusnak a hive. Hogy ki milyen liberalizmusnak a hive, azt bebizonyították már azok, akik hivei a liberalizmusnak, ugy, hogy ebben a Házban mindenkiről tudjuk, minő liberalizmusnak a hive. Méltóztassanak egész nyugodtnak lenni, teljesen tisztában vagyunk az emberekkel. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon.) Visszatérve már most az egyetemi ifjúságra, nem fogjuk többé megengedni, hogy az egyetemi ifjúságot vagy annak egy részét még egyszer bárminő tényezők a liberalizmus jelszava alatt olyan irányokba vigyék bele, amelyek a magyar nemzet érdekeivel, a magyar nemzet egyéniségével szöges ellentétben állanak. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) A Ferenc József- és az Erzsébet-tudományegyetem uj elhelyezésénél ezeket a gondolatokat iparkodunk tőlünk telhetőleg megvalósítani. Esett itt megjegyzés arra vonatkozólag, hogy mire kell az a sok jogakadémia, ha már most nekünk négy-öt jól funkcionáló egyetemünk lesz. Megnyugtathatom a t. Házat, hogy e jogakadémiák megszüntetése érdekében a szükséges lépéseket máris megtettük. (Élénk helyeslés.) Eelemlittetett az is, hogy vájjon ezek az egyetemek abban a teljes integritásukban helyeztetnek-e el uj helyükön, amely nekik a fejlődést biztosítja. Megvallom őszintén, hogy első pillanatra nem tudtam, miről van szó. Később azonban legnagyobb meglepetésemre megértettem, hogy a numerus claususról van szó. A numerus clausus dolga nem annyira uj, amennyire egyik-másik t. képviselőtársam itt a Házban feltüntetni szeretné. Én foglalkoztam annak idején az egyetemek történetével és nagyon jól emlékszem, hogy pl. a XIII. században, amikor a párisi egyetemre 40.000 tanuló sereglett össze, már felmerült a numerus clausus kérdése. A numerus clausus ugyanis nem annyit jelent, hogy valakiket, valaki meghatározottakat kizárunk az egyetemről, hanem annyit jelent, hogy elejét vesszük a túlságos felduzzadásnak és ezért bizonyos sorompókat állítunk fel, nehogy 7*
