Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-209

A Nemzetgyűlés 209. ülése 1921 évi június hó 15-én, szerdán. 49 Ez az egyik vezető gondolat, amely vezet minket az egyetemi ifjúság dolgában. A másik gondolat az, hogy nekünk a magyar egyetemi ifjúság benső életét gazdagítanunk kell. Nem lehet nekünk a magyar egyetemi ifjúságot annyira elhanyagolnunk, mint amennyire nem. eléggé gondoztuk a közelmúltban. Nem beszélek a jelen szerencsétlen helyzetéről. Nem elég a gyomrot tölteni, nem elég foltos rongyokkal a test mezitelenségét befedni, nem elégséges az, hogy én megmentem az egyetemi ifjúságot, hogy ne kelljen neki a városligeti padokon tölteni éjjeleit és nem szabad rátámasztanom ezt a szent nemzeti ügyet az internacionális komiték karitativ jóindulatára. (Helyeslés.) Nekem arra van szükségem, — és azt hiszem, a nemzet nevében beszélek — hogy a magyar nemzet a maga hatalmas, átfogó szeretetével a magyar állam a maga maradék erejének legjavával megfogja ezt a corona-t és gaudiumot, a mi koszorúnkat és örömünket, ezt a magyar ifjúságot és ne csak megmentse a nélkülözés külső sorscsapásától, hanem belső életét szinessé, gazdaggá, fiatallá tegye. (Elénk helyeslés és taps.) Nem akarok az egyetem padjain a nyomorúság miatt és a megtévelyedés miatt megrokkant alakokat látni. En ott élettől, fiatalságtól, tudományszomjtól duzzadó virágokat akarok látni, akiknek szinpompája gyönyörködtesse a magyar szemet és megerősítse a magyar nemzetet. (Tetszés és helyeslés.) Arra kell tehát törekednünk, hogy diákéletet teremtsünk az egyetemi ifjúság körében azon intézmények keretén belül, amelyek már eddig is megvannak, és uj intézmények keretén belül, amelyek még az idő méhében az előcsalogatásra várnak s amelyekkel meg kell adni a módot arra, hogy a magyar egyetemi ifjúság a saját életét élje. (Helyeslés.) És itt vissza kell tekintenem a múltba. Az egyetemi ifjúság nem élte a saját életét. Méltóztassék visszagondolni arra, amikor az egyetem olyan eszmékért való összetűzéseknek és tüntetéseknek helye volt, amely eszmék import árucikkek voltak. (Igaz! TJgy van!) Méltóztassék visszagondolni időre, amikor még véresre vertek a magyar központi Pázmánytudományegyetem csarnokaiban fiatalembereket azért, mert nem voltak hajlandók eltűrni, hogy vakmerő kézzel a kereszteket letördeljék. (Taps.) Méltóztassék visszaemlékezni, — fiatal éveimben magam is részt vettem abban a nyilvános küzdelemben és vitában, — amikor öles plakátokban hivta meg a Galilei-kör a magyar ifjúságot világnézleti kérdések eldöntésére: vájjon van-e Isten, szeretni kell-e a hazát, érdemes-e az államért dolgozni. Az az egyetemi ifjúság, amely ilyen gondolatokért izgult, az nem élte a saját életét. (TJgy van !) Az nem volt folytonossága, következménye, nem volt folytatása a nemes magyar régi ifjúságnak, a lelkes magyar NEMZETGYŰLÉSI XAPLÖ. 1920—1921. — XI. KÖTET. intelligens középosztálynak. Importáru volt, nyugatról hozták, condrák, rongyok, cifra festék volt az, amivel bekenték, befestették a magyar ifjúságot. (Igaz ! TJgy van !) Ezt a belső életet nem fogom megtűrni a magyar ifjúságban. (Helyeslés és taps.) Arra kell tehát törekednünk, hogy az egyetemi ifjúság teljesen megtisztulhasson belső életében és kinyiihasson, kibomolhasson belőle az előbb emiitett virága a magyar történelmi életnek. En tehát arra fogok törekedni, és sem a katedrán nem fogom tűrni, hogy az ifjúság szellemét beszennyezzék, (Elénk helyeslés és taps.) sem semmiféle egyesülésnek semmiféle módon körülbástyázott autonómiája nem fog visszarettenteni attól, hogy megszüntessem azt a szellemet, amelyet én károsnak és a magyar patinás nemes történelmi és faji eszmével ellenkezőnek ismerek fel. (Éljenzés és taps.) Legyen szabad itt kitérnem egypár megjegyzésre, amelyet Rupert t. képviselőtársam szives volt felemliteni és amelyek engem indítottak a most elmondott megjegyzések elmondására is. Ha jól értettem, — mert hiszen a gyorsirói jegyzeteket még nem volt módomban megnézni — ő fejtegetéseiben súlyos aggodalmának adott kifejezést abban az értelemben, vájjon az egyetemi ifjúság a klasszikus polgárság ideálját meg tudja-e tanulni akkor, amikor azt látja, hogy a magyar nemzet kormánya nem a magyar nemzet kormánya, nem a magyar egyetemesség életének folytatója, hanem amikor azt látja... Rupert Rezső: 1867 óta igy van! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister: ...hogy a kormány tulajdonképen saját irhája védésében meriti ki tevékenységének legfőbb sommáját, hogy a kormány ügyeskedése csak arra törekszik, hogy a saját pozícióját erősítse és megtartsa. Akkor én — bocsánatot kérek, nem szoktam máskor megtenni — egy ingerült közbeszólással reflektáltam erre a megjegyzésre és engem nem nyugtatott meg az, amit egyébként nagyon értékesnek találok, bárminő oldaláról jöjjön is ez ennek a Háznak, és hálával fogadom, hogy t. képviselőtársam engem megtisztelő módon bizalmáról volt szives biztosítani, mert hiszen amit leszedett rólunk és rólam, mint a kormány tagjáról vasvillával, azt nagyon kevéssé pótolja a bizalomnyilvánitás szerény kis hozzáadásával. Egy pillanatig sem tudnék — vagyok annyira férfi és akármilyen csekély érték van is nevemben és egyéniségemben, arra a kevésre vagyok annyira büszke — tagja maradni olyan kormánynak, amelyről megismerném és meg kellene ismernem, mert legbelsőbb dolgait mégis csak látom napról-napra, hogy működése nem a nemzet és a Nemzetgyűlés akarata szerint igazodik és szembekerül a nemzet intenciójával és aspirációival. (Helyeslés és taps.) Az én működésem és az én minis tertársaim működése nem abban az ügyeskedésben merül ki, hogy hogyan 7