Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-229
'A Nemzetgyűlés 229. illése 1921 oda, felfüggesztve nem lett, csak a fószolgabiró helyettesítésétől mentetett fel, amennyiben nevezett jegyző a kommunizmus alatt Tyúkodon a direktórium elnöke volt. Azt hiszem., ez már a harmadik vagy negyedik eset, amikor megmutatom, hogy kiket vesz a nemzetgyűlési képviselő ur védelme alá. Tomori Jenő : Miért tűrték meg jegyzőnek, ha direktóriumi elnök volt ? A fószolgabiró miért nem függesztette fel ? Haller István : Felfüggesztette ! Tomori Jenő : Két év múlva. (Zaj.) Gr. Ráday Gedeon beiügyminister: Az első interpelláció tárgyával, azt hiszem, végeztem. Itt nagy általánosságban csak azt akarom még megemlíteni, hogy a t. interpelláló képviselő ur szives volt itt lekötésekről, csempészésekről beszélni és hasonló rejtett és burkolt rágalmakat felhozni Péchy László főispán ur személyével összefüggésben. Ez nagyon egyszerű dolog igy burkoltan rágalmazni. Tomori Jenő: Nyilvánosan elmondtam. Gr. Ráday Gedeon beiügyminister: Allúzió volt arra, hogy vannak lókötések, dohánycsempészések is a főispán égisze alatt, de ezekkel nem akar foglalkozni. Ilyesmit mondott a képviselő ur. Méltóztassék előállani vele. (Zaj.) Tomori Jenő: Előálltam. Gr. Ráday Gedeon beiügyminister : Ne méltóztassék a főispánt rágalmazni és megtagadni a fegyveres elégtételt, amikor ő más utón magának elégtételt venni nem tud. (Zaj.) Ha igy méltóztatik eljárni, akkor ne tessék a mentelmi jog mögé bújni, hanem módot adni arra. hogy a főispán magának elégtételt vehessen. (Nagy zaj.) Orbók Attila : A törvény tiltja a párbajt, minister ur. Párbajjal nem lehet közigazgatni. Huszár Károly: Törvény elé kell állítani, de a párbajt ministeri padokról nem szabad ajánlani. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Ráday Gedeon beiügyminister: Én nem párbajra biztatom a t. nemzetgyűlési képviselő urat, hanem arra kérem, hogy találjon módot arra hogy Péchy László főispán a mentelmi jog dacára is elégtételt kaphasson, (Helyeslés) tessék az ügyet a biróság elé vinni. (Zaj.) Bátor vagyok a második interpelláció anyagára rátérni. Iparkodni fogok teljesen röviden és tárgyilagosan előadni a dolgot. Szuhányi főszolgabíró kérdésével foglalkozik a t. nemzetgyűlési képviselő ur, akiről többek között azt mondja, hogy Szuhányinak a nép haragja folytán kellett menekülnie az otthonából. Ez a beállítás sem helyes ! A tény az, hogy Szuhányi -a forradalom idején épugy, mint, sajnos, a legtöbb köztisztviselő és jegyző, kénytelen volt távozni a székhelyéről, mert fegyveres erővel nekitámadtak és agyonlövéssel és felakasztással fenyegették, nem azért, mintha olyan közutált alak lett volna, hanem mert tisztességes, jóravaló tisztviselő volt, nekiestek a forradalom idején. I. évi július hő 15-én, pénteken. 559 Paczek Géza .* A jóravalókat nein zavarták. (Zaj.) Gr. Ráday Gedeon beiügyminister : Azt mondja továbbá at. képviselő ur, hogy azért akarták eltenni láb alól Tóth Tibort, ezt a kiváló derék embert, akiről kisült, hogy románbarát volt és nem tudom, mi minden, mert Szuhányinak kellett állást biztosítani, mivel Szuhányi rokonságban van mindenféle előkelő urakkal s ezért Tóthot el kellett távolítani, hogy Szuhányinak legyen állása. Én konstatálom azt a tényt, —• hogy mi van mögötte, azt nem tudom — hogy a Gyarmaton megüresedett főszolgabírói állásra Szuhányi még csak nem is pályázott. Tomori Jenő: Ha megválasztják Csengeren, akkor miért pályáznék ? Gr. Ráday Gedeon beiügyminister: Tóthot tehát azért kellett volna láb alól eltenni, hogy Szuhányinak állása legyen. Majd azzal vádolja a t. interpelláló képviselő ur Péchy főispánt, hogy ő románbarát, hogy ő elment a román királynak behódolni, hogy ő, mikor a román király nem jelent meg az egyik városban, kocsit keresett, hogy utána menjen a másik városba és díszmagyart húzott a román király tiszteletére. Itt a dolog a következőképen áll : Péchy Lászlót megfenyegette egy román őrnagy azzal, hogy ha nem fog elmenni a román király fogadtatására, akkor ötven román katonát fog beszállásolni a házába és ám lássa a következményeit. A következményeket nem is kellett látnia, nem volt rá kíváncsi, mert bizony neki kijutott a románokból bőven. Ezek után, mikor újból és újból pressziót gyakoroltak rá, hogy a román király fogadtatásán megjelenjen, Péchy kijelentette, hogy ha igy van, meg fogok jelenni, de máskép nem jogok megjelenni, mint hogy magyar mivoltomat mutassam, magyar díszruhában, karddal az oldalamon. (Helyeslés.) Péchy főispán tehát nem a román királynak akarta a tisztességet megadni akkor, hanem meg akarta mutatni, hogy egy külföldi fejedelem fogadására mint magyar ember, díszruhában és karddal megy el. (Zaj.) Később telefonon hivták és kérve kérték a Nagykárolyban együttlevő magyar véreink, hogy ő, mint a vármegye egyik vezető embere, jöjjön át Nagykárolyba, hogy ott esetleg a lakosság érdekében a románokkal tárgyaljon, ő azonban ezt megtagadta és nem ment el. Péchy főispán igen korrekte járt el, mert ő maga jelentkezett az elődömnél, Dömötör Mihály beiügyminister urnái, és saját maga ellen kérte a vizsgálat lefolytatását, amelyet azonban az én információm szerint a beiügyminister ur feleslegesnek tartott ellene megindítani. Ugyebár, jól vagyok informálva ? (Dömötör Mihály helyeslőleg int.) Igy néz ki tehát az a roppant nagy barátság a románokkal. Hanem én majd megvilágítom, hogy az hogyan nézett ki. Ugy nézett ki, hogy Péchy László, hogy gróf Tisza Lajossal együtt Szegedre szökött, ahol Ká.