Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-229
560 r A Nemzetgyűlés 229. ülése 192: Tolyi Gyulához, az akkori szegedi kormány fej ékez ment és tőle kért tanácsot, vele tárgyalt s abban az intencióban akart eljárni visszajövet, mint ahogyan Károlyi Gyula gróf, a szegedi kormány első ministere mondotta neki, aki magának elhervadhatatlan érdemeket szerzett akkor az ellenforradalom körül. B. Szterényí József : Ez igaz ! Gr. Ráday Gedeon belügyminister : Mikor Szegedről visszajött, a románok internálták és olyan szigorú felügyelet alatt tartották, hogy a városhoz közelfekvő tanyájára is csak külön engedéllyel mehetett. így fest a román barátság, az a sok előny és az a sok haszon, amit ő ezáltal a románoktól kapott, hogy elzárták hat hónapra. Jön azután az anyagi része is ennek a dolognak. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur azt mondja, hogy Péchy László főispán ur ott mindenféle piszkos burgonya- és szeszüzleteket folytatott, persze, a román barátságot kihasználva, magának meg nem engedett hasznot vasalt ki. Nézzük meg ezt a szeszüzletet is. (Halljuk ! Halljuk l) A románok kijelentették Péchy László földbirtokosnak, hogy adjon adóba 700.000 koronát készpénzben vagy pedig ugyanennyi értékű szeszt. A főispán ur nem rendelkezvén a szükséges készpénzzel, de meg gondolván arra is, hogyha ő most készpénzt ad, szeszét utólag mégis elviszik — mert hiszen ilyen tapasztalatokra annak idején mindnyájan szert tettünk .. . (Igaz ! Ugy van !) Meskó Zoltán : Ismerjük a kuncsaftokat ! Gr. Ráday belügyminister... azt mondotta, itt van a szesz, tessék, vigyék el erőszakkal, mert én pénzt nem adok. Ez az a hires szeszkérdés. Már most nézzük meg a burgonyakérdést is. Az interpelláló képviselő ur olyasmit hangoztatott, hogy a főispán állásával visszaélve, olcsó burgonyát vásárolt az össze az ő szeszgyárának. En az országos burgonya központ közvetitő irodája vezetőjétől, Matavovszky kormánybiztos úrtól kértem információt arra, hogy Szatmár megyében mint folytak le ezek a dolgok, és minő üzletek voltak a burgonyaközpont és Péchy László főispán ur között. A következő értesítést vettem onnan.(Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Péchujfalusi Péchy László, Szatmár és Ugocsa vármegyék főispánja ellen felmerült politikai hátterű támadásokból kifolyólag kötelességemnek tartom a következő kijelentéseket megtenni : 1920 március 22-től egész 1921 június l-ig tartó időközben, vagyis azon idő alatt, mig én a niagy. kir. közélelmezési kormányzat képviseletében Szabolcs, Szatmár és Bereg és Ung vármegyékben a burgonya szállítását, feltárását és irányítását vezettem, vagyis egész megbízatásom tartama alatt nem tapasztaltamolyanténykedést nevezett főispán ur részéről, amellyel a saját burgonyatermésének akár beszolgáltatása alól való mentesítését, akár pedig burgonyatermésének a közfogyasztás alól való egyéb elvonását hivatalos hatalmának vagy tekintélyének érvényre jutásával még csak meg is kísérelte volna. Ugyancsak mezőgazdasági szeszgyára . évi jiiiius hó lo-én, pénteheú. nem részesült sem kivételben, sem pedig külön1 leges elbánásban a romlott burgonyából való szeszfőzések engedélyezése szempontjából, sőt maga a főispán ur őméltósága tiltakozott egy izben az ellen, mikor nyert felhatalmásom alapján szeszgyárába nagyobbmennyiségü romlott, illetőleg fagyos burgonyát óhajtottam beutalni, — azzal indokolva meg tiltakozását : mint a vármegye főispánja nem akarom kitenni magam esetleges rosszakaratú »vagy ostoba gyanúsításoknak« — holott ugyanakkor egyéb szeszgyárak különböző kisebb és nagyobb mennyiségű romlott, illetve fagyos burgonyatételeket kaptak kifőzés céljaira. De nem is részesülhetett kivételes elbánásban, vagy nemvonhatta el burgonyatermését a közfogyasztás elől, mert az 1920 .évi november közepétől a mellém rendelt katonai különítmény ugy az ő gazdaságát, mint a többi gazdaságot is, amelyek szeszgyárral birtak, állandó ellenőrzés alatt tartotta, a termelt készletek nyilvántartattak, magával szemben pedig a fokozottabb ellenőrzést a fent emiitett indokokból kifolyólag nálam a főisván ur maga kérelmezte. Az ellenőrzésekre vonatkozó hivatalos akták a megőrzésem alatt levő irattáramból bármikor kiemelhetők és megtekinthetők.« Én azt hiszem, hogy ennél korrektebbül nem járhat el ember, mint ahogyan Péchy László főispán ur ebben a kérdésben eljárt. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés.) Van szerencsém még egy egészen rövid bizonyítványt is felolvasni, amely igy szól (olvassa) : »Nyirmedgyes, 1921. Nyirmedgyes község alulírott elöljárósága. Ezennel hivatalosan bizonyítjuk, hogy Péchy László földbirtokos a román megszállás alatt zár alá vett búza és rozs termésének egy részét Nyirmedgyes község ellátatj ai között maximális áron osztotta szét, egy részét pedig a község szegényei között ingyen osztotta szét,« (Felkiáltások : Na tessék !) »Igazoljuk továbbá, hogy a forradalmak, a kommunisták, majd az oláh csapatok nevezett birtokosnak itteni gazdaságát teljesen feldúlták, kirabolták, instrukcióiban, gazdasági felszereléseiben, jószágállományában mérhetetlen károkat okoztak stb., stb.« így néz ki a valóságban ez a sok mindenféle meg nem engedett piszkos üzlet, amit a főispán ur állítólag kötött. De van még egypár kisebb eset. Az interpelláló képviselő ur felemiitette egy Rohay nevű főjegyző ügyét is, amely azok közé tartozik, melyek az alispánnál vannak szigorú kivizsgálás végett. Es itt van még egy ügy — azt hiszem, ez volt az, amit akkor nagy szenzációnak jelzett a képviselő ur — amely Suta Pálra vonatkozik. (Halljuk ! Halljuk !) Suta Pál ellen is valószínűleg az alispán folytatja most a vizsgálatot. Erről a Suta Pálról elmondotta a t. képviselő ur, hogy ez micsoda ember, hogy ez mennyi visszaélést követett el, mi mindent csinált, egy egész bűnlajstromot tárt itt elé, és hogy ennek semmi baja sem történt, mert — és most jött a szenzáció — beszüntettek ellene minden eljárást, tekintettel arra, hogy Suta Pált kinevezte a képviselő ur Péchy László főispán ur sógorának^
