Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-229

 Nemzetgyűlés 229. ülése 1921 először itt hozta fel, a főispánhoz soha ezekkel, vagy ezekhez hasonló panaszokkal nem fordult. Ezek után az általános válaszok után bátor vagyok az interpelláció egyes pontjaira rátérni. Az interpelláló képviselő ur szóvá teszi Tóth Tibor és Kerekes László letartóztatásának kérdését. Konstatáltam és bejelenthetem, hogy sem Tóth Tibor, sem Kerekes László letartóztatására Péchy László főispán soha rendeletet ki nem adott. Gaál Endre : Akkor ki tartóztatta le ? Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Szolgálhatok válasszal minden kérdésre. Ami pedig Tóth és Kerekes dolgát illeti, a következőket vagyok bátor bejelenteni. Hogy Tóth Tibort és Kerekes Lászlót azért tartóztatták le, mert el akarták tenni láb alól, mint a képviselő ur mondja, erről tudomással nem birok ; de ha tudomással birt erről a képviselő ur, miért nem méltóztatott ahhoz a fórumhoz fordulni, amely hivatva lett volna megvédeni őket, a vármegye első tisztviselőjéhez vagy a főispánhoz ? (ügy van ! jobbfelől.) Tomori Jenő: Ide fordultam a legilletékesebb fórumhoz. Gr. Ráday Gedeon belügyminister : Már most a részletekben bátor vagyok Tóth Tibor esetére a következő felvilágosítást adni : Tóth Tibor volt főszlogabiró ellen a vizsgálatot Szatmár vármegye közigazgatási bizottsága folytatta le, még pedig a következő három csoportba sorozhatok azon ügyek, amelyekért vizsgálat volt ellene : botrányos életmód, egyesek letartóztasátása és bántalmazása által elkövetett visszaélések, a megszálló hatalommal szemben való olyan magatartás, amely egy magyar tisztviselőnél súlyos beszámitás alá esik. Legsúlyosabb beszámítás alá természetesen ez az utóbbi esik. Nevezetesen a román tisztekkel, katonákkal, hivatalnokokkal, alkalmazottakkal tanúsított magatartása és általában viselkedése olyan természetű volt, hogy az őt a magyar közéletben való szolgálatra teljesen alkalmatlanná teszi. Nap-nap mellett együtt mulatott a román tisztekkel és közkatonákkal nemcsak lakásán, hanem nyilvános helyen is. A románoktól fegyvertartási engedélyt kért és kapott. A román tisztekkel több izben idegen területen vadászott. (Mozgás a középen.) Egy izben, mikor a román kormánybiztos lakásán cigányzene mellett mulatott, román csendőrökkel hozatott oda két magyar föl

dmivest, Varga Endrét és Kálydi Andrást és azokat román katonákkal megbotoztatta. (Nagy zaj jobbfelől és a középen.) Tomori Jenő: Ezt mondják ők ! (Felkiáltások a középen ; Ilyent védeni !) Gr. Ráday Gedeon belügyminister : Hivatalos állásában roman politikai érdekeket szolgált. A színmagyar fehérgyarmati választókerületben nem tudták a román képviselő jelöléséhez megkívánt Ötven aláírást megszerezni. Erre a főszolgabíró megbízta Kovács József főszolgabírói díjnokot, majd Tar Gyula fehérgyarmati lakost, hogy a zsidók és cigányok között évi jidius hó 15-én, pénteken. 557 szerezzenek meg 50 aláírást. Ez meg is történt és elég volt ahhoz, hogy a fehérgyarmati kerület a bukaresti parlamentbe román képviselőt küldhessen. (Zaj.) Tomori Jenő: Ki jelenti ezt ? Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Méltóztassék elhinni, hogy ezeket nem én komponálom össze, hanem felelős hivatalok jelentése ez, Gaál Endre : Ismerem az egész rendszert ! Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Még nagyon sokat tudnék itt a főszolgabíróról mondani, de nem akarok visszaélni a Nemzetgyűlés türelmével, mert hisz még igen sok van hátra. De hogy jellemezzem ennek az urnák a hazafiságát, szolgálok egy nyilatkozattal, amelyet a régi országgyűlésnek egy igen t. tagja, dr. Jármy Béla volt országgyűlési képviselő ur adott ki. Dr Jármy Béla vármegyei bizottsági tag, Szatmár vármegye főügyésze volt iehérgyarmati lakos, jelenleg Szabolcs vármegye főispánja, a következőket irja (olvassa) : »Az egész ügyről csupán általánosságban tudok nyilatkozni, miután Tóth Tibor főszolgabíróval a román megszállás alatt az érintkezést lehetőleg kerültem. Nézetem és tapasztalatom szerűit az ő abbeli magatartása, mikép a román kormányzat kiküldötteivel és a román tisztekkel állandóan együtt volt, együtt mulatott, vadászott, minden hazafias gondolkodó magyar emberben csak megbotránkozást váltott ki, úgyszólván lehetetlenné tette a magyar eszmének a nép széles rétegeiben való ébrentartását stb. Előttem, a járásnak igen sok jóérzésű polgára tett előitélő nyilatkozatot Tóth Tibor főszolgabírónak többszörös botrányt okozó részleges életmódja és hivatali hanyagsága fölött és magamnak is az a nézetem, hogy épen ezen magaviselete miatt nem alkalmas egy járási tisztviselői állás főszolgabírói állás betöltésére. Dr. Jármy Béla.« Én azt hiszem, hogy ami speciell Tóth Tibornak ügyét illeti, eléggé sikerült nekem megvilágítanom a helyzetet. A t. képviselő ur felemlítette dr. Dienes Dezső főszolgabíró dohánycsempészésének kérdését. Amikor a t. képviselő ur az ügyet előadta, ha jól tudom, Rassay képviselő ur közbeszólt, hogy mi van. a főszolgabíróval, mire viszont &n interpelláló képviselő ur azt mondotta, hogy még mindig ott van. Ez is egy kardinális tévedés. Ez a főszolgabíró in optima forma fel lett állásától függesztve, azután megindult ellene a fegyelmi eljárás, amely fegyelmi eljárásnak következménye az volt, hogy őt a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya 1000 K pénzbirsággal sújtotta, még pedig azért sújtotta 1000 K-val és nem hivatalvesztéssel, mert a csempészésben neki — mint ahogy az indokolásban van — tényleg része nem volt. En azonban — az akták fenn vannak nálam — magam is ugy érzem, hogy itt 1000 K-s pénzbírság talán kevés. Azonban azt mondani, hogy a közigazgatás Szatmármegyében olyan, hogy a főszolgabíró ma is hivatalban van ott, dacára annak, hogy dohányt csempészett, teljesen téves beállitág