Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-229
U. évi Julius hő lő-én } pénteken. 540 A Nemzetgyűlés 229, illése 19 k kezet nyújtottak ahhoz, hogy magyar hadifoglyaink támogatása és hazatérése lehetővé tétessék, a magam és a kormány részéről legmelegebb hálámat és elismerésemet ki ne fejezzem. (Általános helyeslés.) Ép igy meg kell emlitenem az amerikai magyarok gyűjtését is, akik igazán erejükön felül oly pénzösszeget gyűjtöttek össze, amelynek segítségével lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy Vladivosztokból nagyszámú hadifoglyunk hazajöhetett. (Éljenzés és taps.) T. Nemzetgyűlés ! Az, hogy hadifogságban sinylődő testvéreink részére segítséget küldjünk, bizonyos nehézségekbe ütközik. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy Oroszországban nincsenek olyan rendezett viszonyok és minden segitség, amely oda irányul, félő, hogy illetéktelen kezekbe jut. Ennek dacára a magyar kormány legújabban is pénzösszegeket küld, mert hiszen mégis megtörténhetik, hogy egyik-másik ilyen küldemény az illetőknek kezéhez érkezik. T. Nemzetgyűlés ! Nekünk az entente-államokhoz már azért is kell fordulnunk, mert hiszen ők vannak abban a helyzetben, különösen azon gazdasági tárgyalásoknál fogva, amelyeket ők Szovjet-Oroszországgal folytatnak, hogy erre az országra az emberiesség érzéséből kiindulva bizonyos nyomást gyakorolhassanak. Ok vannak abban a helyzetben, hogy birnak azzal a hatalommal, hogy ezt a nyomást kellő erővel kifejtsék. S ez reájuk nézve meggyőződésem szerint nem is képezhet áldozatot. Hiszen csak az emberiesség érzése is elegendő arra, hogy minden viszontszolgáltatás nélkül ezt a nyomást a szovjetállamra kifejtsék, (ügy van !) Természetes és helyes, ha a magyar Nemzetgyűlés elfogadja azokat a javaslatokat is, amelyek elsősorban a Szentszéket is, továbbá a német kormányt is felkérik, hogy ebben a tekintetben a magyar Nemzetgyűlést támogassák és felkérem én is a magam részéről őket, hogy ebben a kérdésben, amely embert embertől el nem választhat, mindent megjegyenek, hogy végre a magyar szülők, a magyar anyák gyermekeiket hazahozhassák és viszontláthassák. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! A magyar nemzet a háború alatt, bár csekéíy és kicsiny nemzet, oly vitézséget és lovagiasságot tanúsított, amely példátlan a világtörténelemben, (ügy van!) Mi voltunk azok, akik az itt maradt idegen állampolgárokkal a legtisztességesebben bántunk az összes nemzetek között, (ügy van f) A nálunk hadifogságba jutott katonákkal is tisztességgel, emberségesen bántunk. Mi kicsiny és eltiport nemzet vagyunk, szomorú helyzetben, talán a kultúrában még visszamaradott, tudásban és az anyagiakban szegény nemzet, azonban oly tanúbizonyságát szolgáltatta a magyar nemzet emberies érzésének a háborúban, hogy valóban rászolgált arra, hogyha egyszer adódik egy alkalom, amikor a külföldnek humanizmusára appellál, hogy ebben a tekintetben viszontszolgálatra számit hasson. (Elénk helyeslés.) Én azt hizem, hogy mi annyi érdemet szereztünk ezen magatartásunk által, hogy kívánhatjuk, hogy végre felejtsék el a történteket, hogy ma, amikor hároméves béketárgyalás és nagy nehézségek után elérkeztünk oda, hogy a békekötést ratifikálják, ne lássanak bennünk már ellenséget, hanem közöttünk vegyék észre az embereket, vegyék észre a siró anyákat, a szülőket, a testvéreket, a gyermekeket és mindazokat, akik már hosszú időn keresztül sirnak azért, mert viszont nem láthatják szeretteiket, akik idegen rabságban sínylődnek. (Helyeslés.) Mi a magunk részéről mindent megtettünk. Mi eljutottunk erőnknek végső forrásaihoz, mi megtettük kötelességeinket direkt és indirekt utón. Fordultunk az idegen kormányokhoz, egyenes utón, indirekt utón pedig a Nemzetközi Vöröskereszt Egyesület, a Nansen-expedició, a Népszövetség, a párisi béketanács utján fordultunk mindazokhoz a forumokhoz, melyek rajtunk segíthetnek. Sajnos, mindezideig eredményt elérni képesek nem voltunk. Mi megtettük kötelességünket az anyagiak terén is. (Helyeslés) A kormány nem riad vissza semmiféle anyagi áldozattól azon cél érdekében, amelyet követünk. (Élénk helyeslés.) Nem riad vissza a magyar társadalom semmiféle anyagi áldozattól, sőt továbbmegyek, nem riad vissza sem a magyar kormány, sem a közvélemény ma már az erkölcsi áldozattól sem. Én azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlés a magyar kormányt ebben a tekintetben támogatni fogja, (Helyeslés) amikor olyan lépésre határozza el magát, hogy még a jogérzés rovására is bizonyos áldozatot lesz kénytelen hozni. (Helyeslés.) Akkor, amikor ezt tesszük és elérkeztünk erőnknek utolsó forrásáig, akkor ki kell mondanunk azt, hogy most már a nagy kulturnemzeteknek becsületes, humánus érzéséhez appellálunk, azokhoz appellálunk, akiknek módjuk van arra, hogy ha akarnak segíteni, segítsenek is rajtunk. Azokhoz apellálunk, akiknek hadifoglyaikat már három évvel ezelőtt, a fegyverszüneti szerződés megkötésének első pillanatában önszántunkból visszaadtuk, azt gondolván, hogy hasonló emberi érzésre számithatunk összes ellenfeleinknél. Sajnos, csalódtunk. De a hadifogoly-ügy nem Oroszoszág és Magyarország ügye. (ügy van !) A mi magyar hadifoglyaink az entente hadifoglyai és ők abban a kötelezettségben, hogy hadifoglyainkat visszaszerezzék, szolidárisak kell, hogy legyenek. (Élénk helyeslés és taps.) Én tehát melegen és lelkesedéssel csatlakozom Huszár Károly képviselőtársam indítványához és azt a kormány nevében is pártolom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Huszár Károly képviselő urat illeti a szó. Huszár Károly: A választ köszönettel tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a ministerelnök urnák Huszár Károly képviselő ur interpellációjára adott válaszát, és egyben magáévá teszi-e a Huszár Károly képviselő ur