Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-229

U. évi Julius hő lő-én } pénteken. 540 A Nemzetgyűlés 229, illése 19 k kezet nyújtottak ahhoz, hogy magyar hadifoglyaink támogatása és hazatérése lehetővé tétessék, a ma­gam és a kormány részéről legmelegebb hálámat és elismerésemet ki ne fejezzem. (Általános helyes­lés.) Ép igy meg kell emlitenem az amerikai ma­gyarok gyűjtését is, akik igazán erejükön felül oly pénzösszeget gyűjtöttek össze, amelynek segít­ségével lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy Vladivosztokból nagyszámú hadifoglyunk haza­jöhetett. (Éljenzés és taps.) T. Nemzetgyűlés ! Az, hogy hadifogságban sinylődő testvéreink részére segítséget küldjünk, bizonyos nehézségekbe ütközik. Hiszen mind­nyájan tudjuk, hogy Oroszországban nincsenek olyan rendezett viszonyok és minden segitség, amely oda irányul, félő, hogy illetéktelen kezekbe jut. Ennek dacára a magyar kormány legújabban is pénzösszegeket küld, mert hiszen mégis megtör­ténhetik, hogy egyik-másik ilyen küldemény az illetőknek kezéhez érkezik. T. Nemzetgyűlés ! Nekünk az entente-álla­mokhoz már azért is kell fordulnunk, mert hiszen ők vannak abban a helyzetben, különösen azon gazdasági tárgyalásoknál fogva, amelyeket ők Szovjet-Oroszországgal folytatnak, hogy erre az országra az emberiesség érzéséből kiindulva bizo­nyos nyomást gyakorolhassanak. Ok vannak abban a helyzetben, hogy birnak azzal a hatalom­mal, hogy ezt a nyomást kellő erővel kifejtsék. S ez reájuk nézve meggyőződésem szerint nem is ké­pezhet áldozatot. Hiszen csak az emberiesség ér­zése is elegendő arra, hogy minden viszontszolgál­tatás nélkül ezt a nyomást a szovjetállamra ki­fejtsék, (ügy van !) Természetes és helyes, ha a magyar Nemzet­gyűlés elfogadja azokat a javaslatokat is, amelyek elsősorban a Szentszéket is, továbbá a német kormányt is felkérik, hogy ebben a tekintetben a magyar Nemzetgyűlést támogassák és felkérem én is a magam részéről őket, hogy ebben a kérdés­ben, amely embert embertől el nem választhat, mindent megjegyenek, hogy végre a magyar szü­lők, a magyar anyák gyermekeiket hazahozhassák és viszontláthassák. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! A magyar nemzet a háború alatt, bár csekéíy és kicsiny nemzet, oly vitézséget és lovagiasságot tanúsított, amely példátlan a világtörténelemben, (ügy van!) Mi voltunk azok, akik az itt maradt idegen állampolgárokkal a leg­tisztességesebben bántunk az összes nemzetek kö­zött, (ügy van f) A nálunk hadifogságba jutott katonákkal is tisztességgel, emberségesen bántunk. Mi kicsiny és eltiport nemzet vagyunk, szomorú helyzetben, talán a kultúrában még visszamara­dott, tudásban és az anyagiakban szegény nemzet, azonban oly tanúbizonyságát szolgáltatta a magyar nemzet emberies érzésének a háborúban, hogy való­ban rászolgált arra, hogyha egyszer adódik egy alkalom, amikor a külföldnek humanizmusára appellál, hogy ebben a tekintetben viszontszolgá­latra számit hasson. (Elénk helyeslés.) Én azt hi­zem, hogy mi annyi érdemet szereztünk ezen magatartásunk által, hogy kívánhatjuk, hogy végre felejtsék el a történteket, hogy ma, amikor hároméves béketárgyalás és nagy nehézségek után elérkeztünk oda, hogy a békekötést ratifikálják, ne lássanak bennünk már ellenséget, hanem közöt­tünk vegyék észre az embereket, vegyék észre a siró anyákat, a szülőket, a testvéreket, a gyermeke­ket és mindazokat, akik már hosszú időn keresztül sirnak azért, mert viszont nem láthatják szerettei­ket, akik idegen rabságban sínylődnek. (Helyeslés.) Mi a magunk részéről mindent megtettünk. Mi eljutottunk erőnknek végső forrásaihoz, mi meg­tettük kötelességeinket direkt és indirekt utón. Fordultunk az idegen kormányokhoz, egyenes utón, indirekt utón pedig a Nemzetközi Vöröskereszt Egyesület, a Nansen-expedició, a Népszövetség, a párisi béketanács utján fordultunk mindazokhoz a forumokhoz, melyek rajtunk segíthetnek. Sajnos, mindezideig eredményt elérni képesek nem voltunk. Mi megtettük kötelességünket az anyagiak terén is. (Helyeslés) A kormány nem riad vissza semmiféle anyagi áldozattól azon cél érdekében, amelyet követünk. (Élénk helyeslés.) Nem riad vissza a magyar társadalom semmiféle anyagi áldozattól, sőt továbbmegyek, nem riad vissza sem a magyar kormány, sem a közvélemény ma már az erkölcsi áldozattól sem. Én azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlés a magyar kormányt ebben a tekintetben támogatni fogja, (Helyeslés) amikor olyan lépésre határozza el magát, hogy még a jog­érzés rovására is bizonyos áldozatot lesz kénytelen hozni. (Helyeslés.) Akkor, amikor ezt tesszük és elérkeztünk erőnknek utolsó forrásáig, akkor ki kell mondanunk azt, hogy most már a nagy kulturnemzeteknek be­csületes, humánus érzéséhez appellálunk, azok­hoz appellálunk, akiknek módjuk van arra, hogy ha akarnak segíteni, segítsenek is rajtunk. Azokhoz apellálunk, akiknek hadifoglyaikat már három évvel ezelőtt, a fegyverszüneti szerződés megkötésének első pillanatában önszántunkból visszaadtuk, azt gondolván, hogy hasonló emberi érzésre számithatunk összes ellenfeleinknél. Sajnos, csalódtunk. De a hadifogoly-ügy nem Oroszoszág és Magyarország ügye. (ügy van !) A mi magyar hadifoglyaink az entente hadifoglyai és ők abban a kötelezettségben, hogy hadifoglyainkat visszasze­rezzék, szolidárisak kell, hogy legyenek. (Élénk helyeslés és taps.) Én tehát melegen és lelkesedéssel csatlako­zom Huszár Károly képviselőtársam indítványá­hoz és azt a kormány nevében is pártolom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök : Huszár Károly képviselő urat illeti a szó. Huszár Károly: A választ köszönettel tudo­másul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést, tudomásul veszi-e a t. Nemzet­gyűlés a ministerelnök urnák Huszár Károly kép­viselő ur interpellációjára adott válaszát, és egy­ben magáévá teszi-e a Huszár Károly képviselő ur

Next

/
Thumbnails
Contents