Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-229
A Nemzetgyűlés 229. ülése1921, évi július hó 15-én, pénteken, 539 tettem a kormány részéről, hogy a kromány örömmel csatlakozik ahhoz a mozgalomhoz, amelyet Huszár Károly t. képviselőtársam a magyar hadifoglyok ügyében meginditott. Ezúttal kötelességemnek tartom, hogy a kormány részéről beszámoljak a hadifogoly-ügy jelenlegi állásáról, hogy a nemzet tisztán lásson abban a tekintetben, hogy a kormány hadifoglyainkért mit tett eddig, mit tesz jelenleg és mi a helyzetet hadifoglyainknak a külföldön ezidőszerint. Bátor leszek erre vonatkozólag a hadifogoly-osztálynak hozzám juttatott jelentéséből egynéhány passzust felolvasni, ami a t. Nemzetgyűlést tájékoztatni fogja (olvassa) : »Az Összes entente-államokban volt hadifoglyaink már a múlt év júliusában hazájukba visszatértek, kivéve egyeseket, akik közönséges bűntettek miatt még ma is büntetésképen be vannak zárva. Kelet-Szibériából ötven fő kivételével, akik még Vladivosztokból való elindulásukat várják, összes hadifoglyaink hazaszállittattak tengeri utón. Ottmaradtak körülbelül 250-en önszántukból. Belső-Szibériából és európai Oroszországból 1919 áprilisig szabadon, de csak saját erejükből, 1919 áprilistól csak szökve, 1920 májustól kezdve pedig a Kopenhágában kötött szerződés értelmében szabályszerű, az oroszok által útnak inditott szállítmányokban érkeznek haza hadifoglyaink. Azonban közben 1920 júliusában az ottani kommunista, különösen nemzetközi szervezetek és ezek közül is a leghatalmasabb és legrosszakaróbbak, a magyar kommunisták befolyása következtében beszüntették ugy a tiszteknek, mint az intelligens legénységi egyéneknek eddig különben nyugodt mederben folyó hazaszállítását. Ekkor, s különösen amióta Kun Béla is Oroszországba kiérkezett, összefogdosták a szabadon élő és »szabad állampolgároknak« deklarált tiszteket és mint túszokat börtönökbe zárták és a legsilányabb exisztenciális körülmények mellett még ma is ott tartják őket. E tisztek száma mintegy 1500-ra tehető. Pontosan megállapított adatok csak egyes táborokból vannak, ahonnét hébe-hóba az illetőktől sajátkezű hiradás is érkezik. Helyzetük kétségbeejtő, és nem egy emberbaráti érzéstől áthatott idegennek jelentése szerint szabadulásuk reményét is csaknem kizárja. A hadifogságban lévők közül a már fent emiitett 1500 tiszten kivül bizonyos mennyiségű legénység van. Az ilyen internálási helyek és az ottlévők száma következő : Petrogradban körülbelül 300, Moszkva 40, Novonikolajevszk 36, Cseljabinszk 12, Omszk 36, Krasznojarszk264, Taszkend 10, Szamara 32, Tomszk 23, összesen 720tiszt. Hogy menynyireléptekbe a bolsevisták közé, arról, érthető okokból pontos értesüléseink nincsenek, de sajnos, megállapítható, hogy főképen fizikai kényszerből és a legprimitívebb testi szükségletekkielégithetése céljából ezrek léptek be a vörös hadseregbe. Ezek közül igen sokan az első adott alkalommal hazaszöktek s itthon derék hazafiakként viselik magukat. Ugyanígy jönnek haza persze gyanús és határozottan bűnös szándékú elemek is. Sajnos, számos tiszt is szolgálja a bolsevizmust, egyesek meggyőződésből, vezető helyen, mások pedig kényszerből, és kerülő utakon könyörögnek a magyar kormányhoz, hogy szabaditsa meg őket. A hazaszállítást Nansen, a népszövetség megbízottja vezeti. Az előbb emiitett szerződés értelmében a szárazföldi és részben baltitengeri szállítás NarvaStettin-Passau útvonalon folyik. A németek és a nemzetközi Vöröskereszt Nansen égisze alatti legújabb akciója a Novoroszijsk-trieszti hazaszállítás, a Fekete tengeren át Déloroszországból. Ez utón előreláthatólag 3000—6000 magyar fog hazatérni. Az egész hazaszállitási akció az oroszok részéről szerfelett lassú tempóban folyik. Ennek magyarázata a közlekedési viszonyok ezer hiányossága, a koncentrálás nehézségei, és minden bizonynyal a jóakarat hiánya is. Az ottmaradt legénységi egyének sorsa többékevésbé tűrhető, miután exisztenciájuk akár a vörös hadseregben, akár mint szabadon élő, foglalkozást üző, sorsukba beletörődő embereknek biztosítva van, s csupán arról lehet szó, mennyi idő múlva fogják viszontlátni hazájukat. Ellenben a letartóztatott tisztek sorsa vigasztalan. Megszabadításuk érdekében interveniált a Nemzetközi Vöröskereszt, Nansen, és dr. Jungerth külügyministeri osztálytanácsos immár másodizben utazott Révaiba, hogy a vörös megbízottakkal a ministertanács erre vonatkozó döntése és felhatalmazása alapján tárgyaljon. S ez alatt napról-napra érkeznek minden oldalról a megmentendő szerencsétlenek sorsát vázoló szomorú jelentések. A hadifoglyok hazahozatalában segédkeztek : az Olaszország-, Franciaország-, Angolország-, Románia- és Szerbiából hazaszállított hadifoglyok szállítási költségeit a magyar kormány fedezte. A keletszibériai tengeri akciónak pénzforrása az amerikai társadalmi gyűjtés volt. Nansen részére a Népszövetség szerzett nemzetközi hitelt, melynek mérve egyelőre ismeretlen. Az egyes államokra eső kvóta visszatérítendő. A szárazföldi szállítás költségeit (Stettin—Csót, Trieszt—Csót a magyar kormány fedezi a ministertanács által megszavazott 260 millió korona keretén belül. A baltitengeri, valamint a feketetengeri hazaszállításnál a német kormány és a Nemzetközi Vöröskereszt jóakarata és hathatós közreműködése segit. Az összes érintett államok, amelyeken át hadifoglyok jöttek haza, kivéve az S. H. S. államot és Romániát, segítenek, de legalább is előzékenységet és jóakaratot tanúsítanak hadi fogoly-ügyünkkel szemben, így különösen Amerika, Lengyelország, Svájc, Japán, Dánia társadalma külön szép eredményű gyűjtést inditott a magyar hadifoglyok segélyezésére, Svájc a hazatérőket vendégelte meg, Japán ruhát, gyógyszert ajándékozott, az amerikai társadalmi egyesületek pedig a leghathatósabban támogatták a keletszibériai táborokat.« T. Nemzetgyűlés ! Nem mulaszthatom el, hogy ebből az alkalomból is mindazoknak az államoknak, továbbá a Vöröskeresztnek, a Nansenakció vezetőjének és mindazoknak a társadalmi szerveknek, amelyek közreműködtek éj segéd* 66*
