Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-229

538 A Nemzetgyűlés 229, ülése 1921 kormány figyelmét az ő kötelességeinek teljesíté­sére is. Mert én átérzem és tudom, hogy a kormány­nak nincs módja, vagy nem volt módja eddig a hadifoglyaink hazaszállítására, viszont azonban a kormánynak és az államnak is kötelességei vannak azokkal szemben, akik itthon vanna^. Számos levél, panasz érkezett hozzánk, amely arról szól, hogy a kormány valamilyen intézkedése folytán azoknak az özvegyeknek, azoknak az itthonmaradottaknak, akiknek férjük Oroszországban sínylődik, meg­vonták eddigi illetményüket. Méltóztassanak meg­engedni, hogy felhívjam a kormány figyelmét erre és kérjem a kormányt, legyen gondja, hogy ezek a szerencsétlen hozzátartozók legalább ezt a kevés kárpótlást, legalább ezt a kevés illetményt a jövőben is megkapják, mindaddig, amig a családfentartó, a férj, az édesapa visszatérhet a család körébe. De, t. Nemzetgyűlés, van még egy kívánsá­gunk nekünk keresztény szocialistáknak és ez az, hogy mindaddig, amig a társadalom az állammal összefogva visszahozhatja hazájukba ezeket a sokat szenvedett foglyokat, addig az állam a tár­sadalommal összefogva tartsa kötelességének arról gondoskodni, hogy ezeknek a szerencsétlen gyer­mekeknek, akik siratják az édesapjukat, ne legyen szenvedésük, hanem kárpótolva legyenek legalább anyagban, ellátásban és ne érezze az a szerencsétlen aggódó gyermek édesapja munkás kezének hiányát. Tehát ha az állam valamit teáz, legeminensebb kötelessége, hogy a szegény gyermekekkel szemben minden áldozatot hozzon meg. Mikor e gondolatra felhívom a t. kormány figyelmét, egészen természetes, hogy Huszár Ká­roly t. képviselőtársam kiáltványát magamévá teszem és Ígérem, hogy rrú minden erőnkkel fo­gunk arra igyekezni, hogy ez minél szélesebb kör­ben közismert legyen. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző: Eberhardt Antal ! Éberhardt Antal : T. Nemzetgyűlés ! Tudatá­ban vagyok annak, hogy azon meleg emberszeretet­től áthatott szavak után, amelyek itt az Orosz­országban sínylődő honfitársaink szenvedéseinek megszüntetésére elhangzottak, én már uját alig mondhatok. De hogy mégis felszólalok, teszem ezt mint olyan képviselő, akinek kerülete nagyobb részben németajkú magyarokból áll ; és teszem azt azért, hogy a kiáltó szózatba, amellyel a világ lelki­ismeretéhez fordulunk, bele csendülj ön a hazai németség szava is. ' A magyar hazai németajkú nép egy volt min­dig és egy lesz mindig a magyar nemzet egészé­vel a magyar haza szeretetében, az önfeláldozásig menő áldozatkészségben, a szenvedésben, a re­ményben és a haza újra való felépítésében. Ebben a kérdésben : az Oroszországban raboskodó hadi­foglyok kérdésében is egy a szive, egy a vágya és teljesen egyforma a kivánsága ugy a nagy magyar Alföld színmagyar népének, mint a németajkú magyaroknak. Forrón óhajtjuk valamennyien. . évi július hő 15-én, pénteken, hogy minden hadifogoly, akár csonka Magyar­országon, akár megszállott területen van az ott­hona, ezt az otthont és árván hagyott családját minél előbb viszont lássa. Különösen óhajtjuk, hogy ezt a kiáltó szóza­tot hallja meg a nagy német nemzet, amely iránt a legvégsőkig megtartottuk a fegyvertársi és a szövetségi hűséget, mert épen a magyar nemzet volt az, amely a legtovább tartott ki a németekkel. A legnagyobb hálával adózunk a német nem­zetnek azért, amivel a hadifoglyok hazahozatalá­nál eddig is segítségünkre volt, de kérve-kérjük, hogy segítségét és támogatását ne vonja meg tő­lünk, hanem lehetőleg még fokozza. A magyar nemzet nem feledkezett el a közös szenvedésekről, a dicsőség napjairól és egész lelkében egynek érzi magát a nagy német nemzettel a feltámadás meg­ingathatatlan reményében. Reméljük, hogy a nagy aiémet nemzet meghallja a magyar nemzetnek, a magyarországi hazafias németségnek ajkáról el­hangzó segitségkiáltást. Bárha a nemzetek meg­mozdulása véget vethetne a tömeges rabságnak, mély a művelt világnak épen, mert művelt, na­gyobb szégyene, mint a kevésbé művelt koroknak legkegyetlenebb rabszolgatartása volt. Ezeket kívántam elmondani és kérem a nagy német nemzetet, hogy vesse latba minden tehet­ségét és legyen segítségünkre rabságban sínylődő és szenvedő honfitársaink hazahozatalában. Huszár Károly t. képviselőtársam indítványát minden tekintetben támogatom. (Helyeslés és él­jenzés ) Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző: Hornyánszky Zoltán ! Hornyánszky Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Mint a Keresztény Nemzeti Párt egyik tagja va­gyok szerencsés felszólalni és kijelenteni, hogy Huszár Károly képviselőtársam indítványához csatlakozom, azt ugy a magam, mint pártom ré­széről elfogadom. Teljesen méltányos és igazságos az az ügy, amelyért itt most felszólalunk. A párt­állás, mégha politikai ellentétek vannak is egye­sek között, abszolúte nem lehet kihatással arra, hogy ezt a javaslatot valaki elfogadja vagy ne fo­gadja el. Akkor, amikor arról van szó, hogy azok­kal a véreinkkel szemben, akik a kötelességüket teljesítették egészen odáig, hogy majdnem tönkre­mennek, mi is teljesítsük kötelességünket, leg­messzebbmenő erkölcsi kötelessége minden egyes pártnak, hogy a javaslatot magáévá tegye. Nem akarom elnyújtani a vitát, ennélfogva szavaimat azzal fejezem be : Adja az Isten, hogy ennek az akciónak meglegyen a kellő sikere és hadifog­lyainkat mentől előbb itt üdvözölhessük. (Éljen­zés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ki­van még valaki szólni a tárgyhoz ? (Nem !) Ha senki ,sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzet­gyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Már két izben bej elén-

Next

/
Thumbnails
Contents