Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-228

r  Nemzetgyűlés 22Ô. ülése 1921. évi juUus hó 14-én, csütörtökön. 529 hogy ne csak a politikában, hanem gazdasági té­ren is érvényre jusson végre a keresztény irányzat és érvényesüljön különösen a keresztény iparosság. Naponkint találkozunk olyan kérdésekkel, melyek azt igazolják, hogy nem a zsidók az elnyomottak ebben az országban, hanem mi, keresztény kis­iparosok. (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) Hiába méltóztatnak integetni, hogy ez nem igy van, de igenis igy van. Még ma is ugy áll a dolog, hogy amit a magyar föld búzában, borban, kenyérben, gyümölcsben és húsban szépet és jót terem, az mind ' a zsidók asztalára kerül ; (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) a falusi leányok tizezrei állnak zsidó családok szolgálatában, mig ezzel szemben egyetlenegy zsidó leányt nem tudok, aki keresz­tény családnál szolgálna. Azt vártam volna, hogy végre gazdasági téren is történik valami és a kor­mány erélyesen intézkedni fog abban a tekintet­ben, hogy a keresztény kézmüiparosság akadály nélkül hozzájuthasson azokhoz az anyagokhoz, melyeket a zsidóság még ma is a kezében tart. Hogy képzeljük azt, hogy egyenlőek vagyunk a zsidókkal, ha csak a zsidóság jóvoltából tud a suszter egy falat kenyeret családja szájába adni. Mert az anyagot a zsidóság tartja a kezében. Interpellációm tárgya egy a Wolfner-céggel kötött szerződés, mellyel szoros összefüggésben van az is, hogy miként tartja a zsidóság kezében a bőranyagot. Ez a Wolfner-cég, amelynek még ma is mind a négy tagja zsidó, szövetkezett a Mauthner és Machlup cégekkel. Ez Magyarorszá­gon a bárom legnagyobb bőrgyár és hárman a Nemzetközi Bőrbehozatali és Kiviteli Készvény­társaságot alapították, mely részvénytársaság azután a bőrárakat aszerint irányítja és aszerint emeli, amint az épen neki tetszik. Azt vártam volna a kormánytól, hogy ebben az irányban tesz majd erélyes lépéseket, hogy szét fogja robbantani ezeket a kizsákmányoló szindikátusokat, melyek a nép nyomorúságára épitik részvénytársaságai­kat. Mert nem kerül lábunkra addig cipő, amig mi a Wolfner, Mauthner és Machlup cégek sarja­dékainak és ivadékainak fejedelmi pompával való körülövezéséhez hozzá nem járulunk obulusainkkal. Tudom, hogy a kormány a legteljesebb jó­indulattal van eltelve, de minden kérdésbe nem láthat bele s épen ezért hozom ide a Nemzetgyű­lés elé ezeket a dolgokat, mert azt hiszem, hogy ezekre a betegségekre a nyilvánosság a legjobb orvosság, s mert azt remélem, hogy épen ezen kér­déseknek a nyilvánosság előtt való tisztázása viszi lényegesen előre ezeket az ügyeket. Azt lá­tom, hogy a kormány tagjai s a Nemzetgyűlési képviselők beszámolóikban, expozéikban min­denütt azt hangoztatják, hogy készséggel állnak a magyar kézmüiparosság védelmére és készséggel támogatják a magyar kézműiparosságot abban, hogy anyaghoz, munkához, kenyérhez juthasson. Mégis, ha annak ellenére, hogy ez nap-nap után történik és annak ellenére, hogy a kereskedelem­ügyi minister ur is ügy több rendeletében, mint hozzám intézett leveleiben s az Ipartestületek NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XI KÖTET, Országos Szövetségének felterjesztéseire adott vá­laszában mindig azt hangoztatta, hogy a kisipart a legmesszebbmenő mértékben védelmébe fo­gadja, sőt legutóbbi rendeletében épen arról szól, hogy még akkor is a kézműiparosságnak kell adni a közmunkákat, ha az hat százalékkal drágább a gyárvállalatoknál, annak ellenére, hogy elismerem a minister urnák a kézmüiparosság iránt tanúsí­tott jó szándékát, amiért nemcsak a magam ne­vében, hanem az egész ország kézműiparossága nevében is leghálásabb köszönetemet tolmácso­lom, (Helyeslés.) mondom, ha mindezek ellenére az alsóbb hatóságok renitenskednek ezen rendelet­tel szemben, ha nem hajtják végre, vagy nem ugy hajtják végre, aszerint a becsületes irányzat sze­rint ezeket a rendeleteket, ahogy azt a kereske­delemügyi minister ur és a kormány elrendeli, akkor az egész intézkedés célját téveszti. Legutóbb is a vámőrség részére ötezer pár bakancs beszer­zésére irtak ki pályázatot. Julius 2-án adták ki az ajánlat-felhívást. Ez szombati napra esett, szombaton délután kézbesítették ki a felszólítá­sokat, vasárnap, július 3-án délelőtt 9 órakor pedig már lejártaz ajánlati határidő és a pályázók­nak egy-egy kész mintadarabbal oda kellett volna állaniok a versenytárgyaláshoz. Kószó István : Képtelenség ! Pálfy Dániel : A szállításra mindössze nyolc napi határidőt adtak. Azt mondják, t. Nemzetgyűlés, ez kézi bevá­sárlás akar lenni. Azt kérdezem, van-e ma Magyar­országon olyan kereskedő, akinek 5000 pár ba­kancs van a raktárában, ahol ez a nagymennyiségű bakancs azonnal bevásárolható ! Es ha már nem vásárolható be, mint ahogy az eredmények mu­tatták, hogy tényleg senkinek ilyen nagymennyi­ségű bakkancs raktáron és készletben nem volt, s amikor a pályázat azt eredményezte, hogy négy pályázó között osztották meg a beszerezni szándé­kolt 5000 pár bakancsot, amikor továbbá azt állapítom meg, hogy az 5000 pár bakkancs még ma sincs leszállítva, noha a 8 nap már háromszoro­san is eltelt, joggal kérdezem, miért állítanak fel ilyen feltételeket, amelyeket a becsületes, a pá­lyázni akaró kisiparosság nem tud teljesíteni, mert 8 nap alatt a zsidó kézben levő anyagot még össze­szedni sem képes. Hiszen amint ez a Mauthner, Machlup és Wolfner-cég arról értesül, hogy X. Y. kisiparos ilyen állami munkára akar pályázni, ne adj Isten, hogy az anyag Magyarországon besze­rezhető legyen. Kószó István : Nem adnak neki anyagot ! Pálfy Dániel ; A magyar kézműiparosságnak azonban más sérelme is van. Itt fekszik előttem a másolata egy szerződésnek, amely a közelmúlt napokban lépett életbe és amelyet a magyar kor­mány a Wolfner-céggel kötött, azzal a Wolfher­céggel, amelynek tulajdonosai ; Wolfner Nándor, báró Wolfner Tivadar, Wolfner Gyula és Wolfner József. Az egyiknek Heidelberg, a másiknak Hercz­felder leány a felesége. 67

Next

/
Thumbnails
Contents