Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-228

I3Ö A Nemzetgyűlés 228. ülése 1921. évi július hó lá-én, csütörtökön. KÓSZÓ István : Jó magyar nevek ezek ! (Derültség.) Pálfy Dániel : A két nős Wolfnernek van két 25—30 év köriili fia. A nyolc Wolfner közül egyetlenegy sem volt a harctéren. Szilágyi Lajos : Ez nem áll ! Határozottan tudom, hogy volt. Én indítottam útnak. Véletlenül tudom, hogy ez nem áll ! (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Szilágyi Lajos : Ez tévedés ! öriási tévedés ! Pálfy Dániel : Ez sokat változtat a dolgon, az én értesülésem azonban az volt, hogy nem voltak a harctéren. Szilágyi Lajos : Öriási tévedés. Wolfner Tivadarnak mind a két fia ott volt ! Pálfy Dániel : Ez sokat változtat a véleményemen, azért ezzel a kérdéssel tovább nem is foglalkozom, sőt őszintén sajnálom, hogy itt előhoztam. Azonban van itt egy szerződés, amely szerint az állam kötelezi magát arra, hogy bakancsszükségletének 60%-át, ami minimálisan 60.000 pár bakancsot tesz ki évenkint, a Wolfner-cégnek juttatja. Ennek a szerződésnek tartama 15 év. ., Kószó István : Jó hosszú idő I Pálfy Dániel : .. . illetve a szerződésnek utolsó paragrafusa azt mondja, hogy a szerződés július elsejével kezdődik és csak 1935-ben ér véget. Ebben a szerződésben olyan kiváltságokat adnak a Wolfner-cégnek, hogy neki nem is szükséges pályázni, hanem automatikusan kapja a megrendeléseket félévenként előre és az átlagbőrárakat véve alapul, ahhoz hozzáadhatja a munkabéreket, 25% rezsi-t és azután a rezsin., munkabéreken, anyagárakon és kellékeken felül még 8 és %% tiszta hasznot. Ily körülmények között egy bakancs a mai viszonyok között és a mai árak mellett — ha méltóztatnak parancsolni teljes részletességben is kimutatom, de azt hiszem felesleges a Nemzetgyűlés idejét ezzel igénybe venni, hanem méltóztassék nekem elhinni — 1030 K körül van egy pár Wolfner-féle bakancs, ha a szerződésben biztosított jogai szerint akarja azt felszámítani. Ezzel szemben a keresztény iparosság szövetkezete, a mechanikai erőre berendezett keresztény ipari szövetkezetek azonnal hajlandók ugyanilyen minőségű, kitűnő minőségű, gépekkel előállított cipőket 820—860 K-ért szállítani bármily mennyisi gben. Akár a szegedi, akár a miskolci, akár a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége, akár a Budapesti Cipésziparosok Szövetségének mechanikai műhelyei, akár az IKOSz azonnal hajlandó belemenni abba, hogy vállalatba vegye & hadsereg szükségletét olyan feltételek mellett, hogy a bakancsokat 820—860 K közötti áron szállítják. Ez 60.000 pár bakancsnál körülbelül 10 millió koronát tesz ki évenként. Tisztelettel kérdem, hol van itt a közszállitási szabályrendeletnek elég téve, amikor a nyílt pályázat mellőzésével egy ilyen zsidó cégnek adják ki a szállítást, amely kartellbe lép Mauthnerrel és Machluppal, kik valósággal árszabályozó kartellt csinálnak, nemzetközi nevet adnak neki, mert igazán nemzetközi társaság az, és nemzetközi gondolkozású, amely képes arra, hogy az ország ilyen nyomorúságos helyzetében a napi szükségletet képező cipőkön biztosítson magának hasznot. Jogosan kérdem a kereskedelemügyi minister urat. miként szándékozik a jövőben megvédeni 8 kézműiparosságot, hogy ilyen és ehhez hasonló sérelem ne érje. Nem akarok én mást, csak azt, hogy egyenlő jogú polgár legyek én is a zsidóval. Azt akarom, hogy nekem is meglegyenek azok a jogaim ebben az országban, ami megvan a zsidónak. Ne élvezzen a zsidó több kiváltságot, mint amit mi élvezünk. (Úgy van ! half dől.) Ez a legszerényebb kívánság, hogy amikor közszükségleti állami szállításról van szó, akkor ne legyen, az egyik félnek keze megkötve, azé a kisiparosé, aki rá van szorulva arra, hogy a Wolfner-Mauthner-Machlup-féle szindikátustól vásároljon anyagot, amelytől azonban nem fog anyagot kapni, mihelyt észreveszi, hogy közszállitásra akar pályázni. Következő interpellációt intézem ebben a tárgyban, a kereskedelemügyi minister úrhoz (olvassa) : 1. »Van-e tudomása a kereskedelemügyi minister urnák a Wolfner-céggel kötött szerződésről, és ha igen, hajlandó-e az abban foglalt 60%-os a gyáripart megillető kontingensen felül a még mutatkozó 40%-ot, ami tudomásom szerint a kézműiparosságnak volt szánva, tényleg a kézműiparosságnak, a keresztény iparosságnak juttatni ? 2. Mit szándékozik tenni a kereskedelemügyi minister ur, hogy a közszállitások terén mutatkozó visszaéléseknek végre eleje vétessék ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. T. Nemzetgyűlés S A gyorsírói feljegyzésekből azt látom, hogy Csernus Mihály képviselő ur ezt a kifejezést használta : »zsidó bérenc«. Emiatt őt utólag rendreutasítom. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólani . (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy Pálfy Dániel képviselő urnák hozzám intézett interpellációjára röviden feleljek. (Halljuk ! Halljuk !) Arról, hogy a kormány a Wolfner-céggel a hadsereg, csendőrség, rendőrség, vámőrség, folyamőrség, vasutasság, postások stb. lábbeliszükségletének biztosítása iránt szerződést kötött, van tudomásom. Bár a szerződést nem én kötöttem, mégis a szerződés megkötése az én hozzájárulásommal történt. T. Nemzetgyűlés ! Ilyen, szerződések a múltban is fennállottak és fenn fognak állani a jövőben is ; mert a hadseregnek a szükségletét nem lehet máról-holnapra biztosítani és nem lehet a hadsereg szükségletének legalább a felét a kisiparnál biztosítani, miután ahhoz igen fontos állami érdekek fűződnek, hogy a hadseregnek a szükséglete minden körülmények közt és gyorsan kielégíttessék. Tehát, mondom, így volt ez a múlt-