Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-228

À Nemzetgyűlés 228. ülése 1921. évi július hó 14-én, csütörtökön. 513 legalább is hallásból, mert ez odahaza nem volt ismeretes. Ez a betegség az éhség és egyoldalú, rossz táplálkozás eredménye. Nálam abban nyil­vánult meg, hogy a lábam és kezem apró ki­ütésekkel van tele, a derekam és az összes for­góim oly mértékben fájnak, hogy alig tudok mozogni. Ha véletlenül köhögnöm kell, azt hiszem, hogy a derekam kettétörik. Eoghusom elszinte­ienedett ós hólyagos. Uszintén szólva csupán a remény tartja bennünk a lelket, mert napi húsz deka kenyérből és egyszeri hallevesből ember meg nem tud élni. Sokáig vártunk a megegyezés meg­kötésére. Ennek megtörténtét csak egy jó hónap múlva tudtuk meg. Immár egy és fél hónapja, hogy megtörtént a megegyezés ratifikálása s mi még egyetlen szó intézkedést sem hallottunk. Borzalmasak ezek a várakozások. Mikor az ember minden nappal az egészségét veszti, akkor a pokol minden kínját érzi az ember. Ha ki tudnátok kiáltani az egész világban, milyen tör­hetetlen szeretettel és vággyal vágyunk mi haza innen, mi testileg, lelkileg meggyötört, meg­kinzott emberek ! « Szintén egy levél Krestiből Erősy Dénes magy. kir. pénzügyi főtanácsostól, aki leirja ugyanezeket a dolgokat, még talán sokkal meg­hatóbban és szomorúbban, mint a másik. Egy uj levél a przemysl-i foglyok sorsáról (olvassa) : »Mi vagyunk a tanuk reá, a hazatértek, hogy hány százezer magyar fogoly pusztult el az orosz, mostoha bánásmód miatt a cári uralom alatt is és hány az oroszok által reánk szaba­dított csehek embertelen kinzásai következtében, hány a Murman jeges hómezőin, ahol a vasutat az északi Jeges-tengerig épittette velem a kegyetlen barbarizmus, ahol a skorbut áldozatai lettünk. Voltak helyek, ahova minden héten kellett egy 200—250-es transzport, de el nem jött onnan egy sem. Onnan » Turkesztánba szállított betegek közül 1917-ben egyötöd része érkezett meg elesett betegen, a többi az utón pusztult el nyomorultan, 500—600-as transz­portból 130, ha megérkezett. Mások a kietlen sivatagok forró klímájával birkóztak a harc­tereken megrongált és elgyengült szervezetükkel.« Szintén Petrogradból egy levél (olvassa) : Tavaly április 18-án megszöktem Acsinszki tá­borból. 1300 kilométert tettem gyalog sok vi­szontagság és kétszeri kényszermunkára elítélés között egészen Tigmann városig. Onnan vonattal, de engedély és jegy nélkül augusztus elsején megérkeztem Petrogradra. Itt a magyar kom­munisták letartóztattak és nem engedtek haza. Egyelőre megengedték, hogy szabadon keressek munkát magamnak. Bekerültem a legjobb nép­konyhára szakácsnak s itt voltam folyó év már­cius 28-ig. Ekkor újra letartóztattak s túszként le vagyok zárva 242 társammal együtt egy börtönben húsz dekagramm kenyéren, 64 gramm babon és 64 gramm heringen naponta,« Itt van egy hasonló jelentése dr. Horváth István tartalékos hadnagynak, aki összefoglalja NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—-1921. — XI. KÖTET. a dolgokat és különösen megemlékszik a krasznojarszki vérfürdőről, a csenek által el­követett atrocitásokról és leirja az élelmezési és ruházkodási viszonyokat. Utolsónak hagytam egy külföldi urnák hozzám intézett memorandu­mát, aki leirja, hogy hogyan vittek hamis címen kényszermunkára hatezer embert és hogy pusztult el ezeknek legnagyobb része. Meg is nevezi azon egyéneket, akik odakint a magyar hadi­foglyokkal a legkegyetlenebbül bántak, meg­nevez egy Mikulászi nevű kommunistát, egy Káldor nevű kommunistát és egy Orosz nevű kommunistát. Nagy János (egri) '• A siroki kocsmáros fia. Huszár Károly: Értesülésem szerint ez utóbbi a siroki kocsmáros fia. Ezek kínozzák a hadi­foglyokat a legkegyetlenebbül. Le vannak irva ebben a memorandumban ezek a borzalmak, de azt hiszem, ezeknek felsorolása az előadottak után teljesen felesleges. Most már összegezni szeretném a dolgot. A hadifoglyoknak három kategóriája van. Az egyikbe tartoznak azok, akik ellen semmi elvi és gyakorlati nehézség nincs, akik tehát, ha akarnak, hazajöhetnek. Ezek azok, akik a kom­münnek, a szovjetnek kedvesek. A másik kate­góriába tartozik egy hatezer főből álló tábor, melynek tagjai politikai okokból ártatlanul van­nak letartóztatva mint túszok. Itt is két kate­gória van. Ezer embert közülök különösen kegyet­lenül kínoznak. Ezek az úgynevezett tiszti kezesek., A többi ötezer embert odakünn altuszoknak ne­vezik, a magyar katonai és munkás forradalmi tanács tagjai. Patacsi Dénes I Az emberiség örök szégyene ! Huszár Károly: A többi hadifoglyok szét vannak szórva egész Oroszország területén. A szovjet már kötött egyszer egyességet a magyar kormánnyal Kopenhágában, melyben kötelezte magát arra, hogy hazaengedi az összes hadi­foglyokat az orosz határig és gondoskodni fog élelmezésükről. Ezen szerződés értelmében jött haza 35.000 ember, de még mindig kinn van 60.000. A magyar kormánynak és diplomáciánk­nak mindent el kell követnie, hogy egy uj szerződés megkötésével lehetővé tegyék és ki­forszirozzák ennek az első szerződésnek a végre­hajtását. E pillanatban is folynak tárgyalások e tekintetben, hisz ma már nem titok, a külföldi lapok a másik oldal információi szerint tele van ezen tárgyalások anyagával. A magyar kormány» nak minden lehetséges feltételbe bele kell mennie, mely az ország nyugalmával és becsületével összegyeztethető, hogy ezeket a foglyokat ki­cserélje. Adjunk oda bárkit, aki bűnt követett is el az ország ellen, hogy az ártatlanok vissza­jöhessenek. Semmiféle áldozat nem lehet nagy s azt hiszem, hogy az országnak csak hasznára lesz, ha megszabadul azoktól az elemektől, amelyek akadályai idebent a konszolidációnak, a nyugalomnak és a munkának, 65

Next

/
Thumbnails
Contents