Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-227
À Nemzetgyűlés 227. ülése 1921, évi július hó 15-án, szerdán. . 487 kitérni. Tessék elhinni, hogy sokkal szivesebben .hoztam volna bármi mást, sokkal szívesebben elengedtem volna minden adót. De ez az én kegyetlen kötelességem és kötelessége minden pénzügyministernek, aki helyemre jön. Ennélfogva arra kérem ugy a gazdatársadalmat, mint a fogyasztókat, hogy tűrjék el ezt annál is inkább, mert állítom, hogy kivéve az állatforgalmi adót és az általános forgalmi adót, a gabonaforgalomban lényegesen könnyebb a helyzet. Tavaly is ugyanez volt, csakhogy sok szekatúrával, ami teljesen megszüntettetett a pénzügyi bizottság által. Még egyéb engedmények is tétettek azzal a különbséggel, hogy a gazda tavaly eladott gabonájáért kapott rossz 500 koronát, ma pedig kap 1000 jó koronát. Ha ez sem jó üzlet a gazdatársadalomra nézve, akkor semmiféle jó üzlet nincs a világon. így van az, hogy nem vállalhattam a kötött forgalom fentartását és nem tehettem ki az ország népét a borzasztó nyomornak, sem pedig a forgalmi adótól el nem térhettem. Már most az a kérdés, hogy jó formáját választottam-e a forgalmi adónak. A forgalmi adónak ugyanis sok formája van. Ha bemegyek például egy ruhakereskedésbe, akkor vehetek ködment, frakkot, szmokingot, ami tetszik. A forgalmi adónak többi formáját Magyarország nem bírta volna el, mert olyan súlyos, olyan nagy adminisztrációval és a falusi népnek olyan nagy szekatúrájával jár. Kerekes Mihály képviselő ur azt mondja, hogy micsoda bolondság ! A tyúkot és a csalamádét csak nem adóztatom meg ? A külföldön megadóztatják. Németországban a 4 0/ o-ra felemelkedő forgalmi adó alá vonnak minden dolgot : tyúkot, lucernát, malacot, a gabona minden nemét. Azt kérdezem, hogy valaki a magyar ember természetével mire vállalkozhatik ? Vágy azt teszi, amit én, hogy az ipari forgalomba behozok egy egyenletes P/V/o-os adót, amelyből 1 /a°/o a városoké s így azok terhét is könnyíti. A mezőgazdaságnál nem csinálom azt, hogy a 2—3°/o-os adót minden tárgyra kiterjesztem, hanem kiragadtam három dolgot. Az egyik a gabona. Ez eddig is megvolt. Akár igazság, akár nem, de ez megvolt eddig is, csakhogy ezután jobb lesz a helyzet, mint volt eddig. A gabonatermelőre nézve jobb lesz a helyzet azért, mert jobbak az árak, a többire nézve pedig azért, mert kevesebb a szekirozás ; az állatoknál azért, mert passzusos az állat. Azért van 3°/o, mert az összes kisállatokat kihagytam. En a legjobb módot választottam. Ennek a kérdésnek a megoldása különben a végrehajtási utasítástól függ, és azok a kívánságok, amelyeket Kerekes Mihály képviselő ur felhozott, a végrehajtási utasításban tekintetbe vétettek. Először is most a polgári törvényszék és a kir. Ítélőtábla Ítélkezik az adócsalás tekintetében és nem akármiféle bíróságok. Különös utasítás lesz arra, hogy ha a piacon kialakuló áron eladják az állatot, az adóért való felelősség csak akkor álljon be, ha az állatot tényleg eladják. Addig, amig az állatot el nem adják, azt egyszer sem adóztathatják meg. Minthogy az uj javaslatnak a végrehajtási utasításban lesz a súlypontja, a végrehajtási utasítást az illetékes közegekkel megbeszélem és nagyon megköszönöm, ha a Nemzetgyűlés tisztelt tagjai ebben segítségemre lesznek. Látják, hogy mi a helyzet. Magyarországon a német törvényt nem lehet alkalmazni. Ha én fáradt vagyok este, akkor érdekes végrehajtási utasításokat szoktam olvasni. (Derültség.) A német forgalmi adótörvény végrehajtási utasítása 526 oldal terjedelmű. Igaz ugyan, hogy a törvény maga csak 20 §-ból áll, de mindenik szakasz 20 oldalnyi. Megjegyzem, hogy ott minden hónapban kiadnak uj végrehajtási utasítást, de igy oly bonyolult, nehéz és — hozzáteszem — oly irtózatos sokba kerül a végrehajtás, hogy erre Magyarországon nem lehet számítani. Meg vagyok győződve, hogy ha Magyarországon a Németországban behozott, Olaszországban keresztülvitt és Ausztriában ma tervezett forgalmi adót hoznám be, vagyis, hogy minden forgása az árunak forgalmi adó alá jusson, akkor annyi fináncot kellene alkalmaznom, hogy elkölteném azt, amit hoztam belőle; ezenkívül a fináncok mellé orvosokat is alkalmazhatnék, mert verekedés nélkül a magyar paraszttal ezt elintézni nem lehet. Ez ki van zárva. Ennélfogva én nem vettek frakkot, szmokingot vagy gérokkot, hanem közönséges ködment. Ez a forgalmi adó ködmenfigurája, és nem hiszem, hogy valaki jobbat kitalálhatott volna. Hogy ez az adó kegyetlen dolog — s ez az utolsó szempont, amiről szólok — antiszociális dolog, az igaz. Azt mondja Kerekes Mihály képviselő ur és hallom künn is — majd megmondom, hogy mit hallok a folyóson is, — hogy az egész politikám a fogyasztási adóra van épitve, folyton a fogyasztási adót hangoztatom, és ez antiszociális. Azt kérdezem most, amikor a vagyonváltságot tárgyaltatom, hogy méltóztassanak nekem megmondani, vájjon a vagyonváltság nem a vagyonos osztálynak a legvégsőkig való megadóztatását jelenti-e? Vájjon a szociális igazságtalansággal szemben nem rakok-e egy másik szociális terhet a vagyonos osztályra ? Hiszen 20%-át elveszem magát a vagyont, mert el kell vennem, minthogy a németek többet elvettek. Azt mondják tehát mégis, hogy én a vagyonos osztályt kímélem? Méltóztassanak Gaal Gaszton képviselő urat megkérdezni, vájjon ő ezt kímélésnek tekinti-e? (Derültség.) Itt sem lehet tréfálni, ezt el kell vennünk, mert a németeknél sokkal többet vettek el. Mindennel lehet tehát engem vádolni, csak azzal nem, hogy a vagyonos osztályt kímélem. E tekintetben is állitom, hogy tartom a szavamat az utolsóig, amikor azt mondom, hogy
