Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-227

488 A Nemzetgyűlés 227. ülése 1921, évi július hó 13-án, szerdán. mindegyik azt gondolja, hogy a háborúban nem keresett semmit, és amit valaki keresett, azt adja ide. (Zaj. Elnök csenget.) Ennélfogva egyszerre két adót rakok a vagyonos osztályra : az ingatlanváltságot és a háborús vagyonváltságot. A második javaslatban világosan benne van, hogy az ilyen, a háborúban szerzett vagyonukból elveszek először rendes vagyonváltságban 20%-ot, a másik váltságban 40%-ot és hadinyereségadóban 20%-ot, összesen tehát 60%-ot. Azt hiszem, többet elvenni nem lehet. Másodszor azt mondom, hogy a vagyonos osztály ide fogja nekem adni a kamatját annak, amit szerzett. Ez a kamat •— világosan megmondtam az ingatlanra nézve és ezért a kijelentésemért megtapsoltattam — nem lesz nagyobb mint 3—5-szöröse az ingatlan évi hozadékának, még pedig béralapon. Miután béralapon egy holdra egy métermázsa jön, az eredeti törvényjavaslatomban 3 métermázsát kértem holdankint s akkor alatta maradtam annak, amiért megtapsoltak. Én az utolsóig betartottam az igéretemet. Elismerem, hogy ez a javaslat túlsúlyos terheket jelentett volna. Ennélfogva, dacára az újságok csui'olódásának, az alkudozás terére léptem, de nem külső tényezőkkel, hanem saját lelkiismeretemmel. Én el fogok menni addig a határig, ameddig elmehetek. Abban a pillanatban, amikor azt mondom, hogy kevesebbel nem érem be, akkor kénytelen vagyok annak a bátor férfiúnak, aki engem le fog szavazni, azt mondani, hogy vegye át helyettem azokat az irtózatos gyötrelmeket, amelyeket érte kiállók. (Élénk tetszés.) Az én helyzetem világos. Szívesen és készséggel végzem a munkámat december közepéig, ameddig vállaltam. Én minden szavamat pontosan betartom, s azt remélem, hogy mindazok, akik engem szegődtettek — mert én szegődtetve vagyok — ... Rassay Károly: Nem engedjük el! Hegedüs Loránt pénzügyminister : Majd erről is beszélek! Kerekes t. barátom azt mondta, hogy találkozott egy magyarral, aki azt mondotta neki, hogy a pénzügyminister ur összeszedi a pénzt és elmegy Amerikába. (Derültség.) Ne vegye rossznéven t. képviselőtársam, de ennél okosabb magyart is láttam már. (Derültség.) Hogy nekem miért kell elmennem, azt majd december 20-án ezen a helyen el fogom mondani. Ebbe mindenki bele fog nyugodni, sőt — azt hiszem %

— nagy örömmel fogják venni a távozásomat. (Derültség és ellenmondások.) Ez csak Kerekes képviselő úrra vonatkozik. Amit mondani akarok, az, hogy addig a programmomat be kell tartanom. Mindent megengedhetek magamnak, csak azt nem, hogy valaki azt mondhassa rólam, hogy mást csináltam, mint amit az expozémban mondtam. Csontos barátom azt mondta, hogy megtévesztettem az országot; az emberek el voltak kábulva az én nem tudom micsoda varázsom, által. Erre csak azt válaszolom, hogy merem állítani : ha az összes érzékszerveim nem csalnak, akkor, amikor vidéken vagyok, nem hiszem, hogy a magyar nép bármiféle ministerrel szemben hízelgő volna, akkor állithatom azt, hogy a nemzet nagy többsége mögöttem van és amig ezt érzem, addig semmi esetre sem fogok tágítani. (Helyeslés és taps.) Es mondok még valamit : egészen biztos, hogy győzni fogok, még pedig hiába minden akadály, minden elhúzás, azért, mert az a babonám, — ámbár kálvinista embernek ritkán szokott babonája lenni (Derültség.) — hogy mindaddig, amig én nem csinálok sem börzepolitikát, sem kisbirtokospolitikát, sem nagybirtokospolitikát, hanem egyedül nemzeti politikát, addig a nemzet nem fog engem elhagyni és semmiféle földi hatalom nem fog engem elgáncsolni. (Elénk helyeslés.) Már most befejezem a beszédemet. Arra kérem a t. Nemzetgyűlést, tegye el ezeket az aggályokat máskorra. Ennek a javaslatnak meg kell lennie. Hogy én vagyok-e itt, vagy más, az egészen mindegy. Az ország nyomorult helyzetben van, ez a teher reánk van parancsolva é$ sokkal jobb, ha igy visszük keresztül, mint másképen. Ministerkollégáimnak pedig azt mondom, hogy ha jönnek a szobáikból, siessenek a folyosón, mert nem jó, ha az ember mindent hall. Én különös zenei tehetséggel vagyok megáldva a szimfóniák tekintetében, (Derültség.) tegnap egy nagyon jó borizü hangot hallottam a folyosón. Azt mondotta valaki : legjobb lenne Hegedüst az őrlési adónál elgáncsolni, akkor nem volna vagyonválság ! (Zaj és felkiáltások ; Ez lehetetlen!) Igen, ez törvényhozói hang volt. Erre én azt válaszolom, hogy mint mindig, életem keserű pillanataiban, ugy most is elöntött a feneketlen humor ós eszembe jutott az a falusi gyerek, aki nem akart iskolába menni s ezért az iskola oldalát bekente szalonnával, hogy majd a kutya megeszi az iskolát s akkor nem kell iskolába járni. (Derültség.) Hiába bukik meg a pénzügyminister, ebből nem lesz kevesebb az adó, sőt minél több pénzügyministert emésztünk meg, minél több hitelválságot csinálunk, annál nagyobbak lesznek a terhek. Hiába oltjuk el a lámpát, hogy akkor a muslincákat ne lássuk. A muslincák itt vannak. Nem az önök hibájából és nem az én hibámból, hanem a forradalom, a bolsevizmus, a szerencsétlen háború és még szerencsétlenebb béke irtózatos köveket dobott fel a levegőbe. Ezek a kövek most lehullanak s ezeket el kell bírni. Vagy a nemzetnek kell elbírnia, vagy pedig jönnek más hatalmak, amelyek elbiratják velünk ezeket. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztatnak olvasni a mai lapokban, hogy egy vezető francia államférfi azt mondta, hogy belevágnak az elnyomott állam húsába ? Mi vár