Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-227

À Memzetgyülés 227. ütése 1921. evi július íió 13-án, szerdán. 488 vinni, holott épen megfordítva annak volna értelme, hogy a jó után fizessenek többet. Ne higyje a pénzügyminister ur, hogy az a 600, vagy 300 K olcsóbbá fogja tenni az árat, mert valakinek azt meg keli fizetni, ennek következtében az ár csak emelkedik, s a végletekig fokozódik majd a drágaság az országban, aminek levét ismét a fogyasztók isszák meg. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Temesváry t. képviselőtársam beszélt a malmokról. En magával az őrlés kérdésével nem kívánok foglalkozni, mert kifogyok az időből, s még szeretnék az állatforgalmi adóról pár szót szólni. Tisztán és kizárólag a büntetési nemekre akarok itt kitérni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Helyesnek tartom, hogy a kormány erélyesen lép közbe és a legerősebb eszközöket alkalmazza azokkal szemben, akik adócsalást követnek el. Csak arra akarom felhívni a pénzügyminister ur figyelmét, legyen szives tájékoztatni minket, hogy milyen bíróság lesz az, amely végső fokon dönteni fog, mert ha a törvény szerint elvehetjük a tulajdonostól a malmot vagy bérbe adhatjuk azt, (Ellenmondások.) — ez benne van a javaslatban — akkor mégis fontos tudni, hogy milyen bíróság állapithatja ezt meg itéletileg. Ha egy GOK-biróságról volna szó, akkor ebbe nem bizhatnánk meg, ha ellenben rendes polgári bíróságra gondol a minister ur, akkor már nem is beszélek tovább, mert nyugodt vagyok, hogy igazságtalanság és hajsza senkivel szemben sem fog történni. Felhívom a minister ur figyelmét még arra is, hogy ha az állam le akarja szorítani az árakat, akkor gondoskodjék arról is, hogy a malmok megfelelő tüzelőanyagot, olajat, stb. kapjanak, ugy hogy a megegyezésnél ezt is belekombinálhassák a búza árába, nehogy lehetetlenné váljék a malmokkal való megegyezés. Adjon az állam kedvezményképen tüzelőanyagot és olajat a malmoknak, hogy azok ezt kalkulációba vehessék. T. Nemzetgyűlés ! Az állatforgalmi adót megint csak a szegénynép fogja fizetni. Ha megnézzünk vásárainkat, látjuk, hogy azokon •90—95%-ban a szegény nép vesz részt. Középbirtokosokat is találunk kevés számban, nagybirtokos azonban egyáltalában nem szerepel a vásárokon. Kérdezem ezért, mi történik azzal a nagybirtokossal, aki csak sőrét hizlal és külföldön értékesiti azt? Mivel a passzusátirásnál kell megfizetni az állatforgalmi adót, kinek fogok én fizetni, ha pl. van 200 sőrém, s azokat el akarom vinni a berlini piacra? Egyszerűen bevagoniroztatom őket, de hol fogok fizetni utánuk ? Lehet, hogy a pénzügyminister ur erre is gondolt, de én nem találok a törvényjavaslatban erre vonatkozó rendelkezést. A minister ur 650 millió koronát remél az állatforgalmi adóból. Miután ez az adónem állandósulni fog Magyaroszágon vagy legalább is addig, amíg egy más törvénnyel hatályon kivül nem helyezik, érvényben lesz, azért én rettenetes soknak tartom a 3°/o-os kulcsot, amit szerintem legalább is a felére kellene redukálni. En azt hiszem, ugy kalkulált a minister ur, hogy lehet ebből engedni is, mert hiszen mindenképen nagy számok jönnek ki, s miután ez általános adó lesz és az állat értékébe bele fogják számítani, a vásárra kerülő jószágok értékét sohasem ugy fogják számítani, hogy vettem valamit 10.000 K-ért, hanem 300 K-t is hozzászámítják, ami végeredményben emelni fogja az árakat. Hogy pedig mit jelent ez az adó pl. egy rossz tehénnél, amely egyik vásárról a másikra kerül, azt ezidőszerint még kiszámítani sem lehet, de azt hiszem, végeredményben meg fogja haladni magának, a tehénnek az árát, amit annak idején a cédulaháznál fizettek érte. T. Nemzetgyűlés ! Tegnap szó volt arról, hogy takarmány féléket a minister ur nem adóztatja meg. Hát ha a csalamádét és a többi takarmányt is megadóztatnánk, akkor nem tudom, mennyire emelkednék az állat értéke, mert hiszen az állat hizlalására megy és végeredményben akkor kell az adót kivenni az állatból, amikor vásárra kerül. Ez nem kedvezmény, de nem kedvezmény az sem, hogy a tojást, csirkét nem adóztatják meg, mert ezek olyan cikkek, amiket megadóztatni nem lehet. Valóságos szekatúráknak fogja kitenni a vásáron levőket a minister ur törvényjavaslata. Eszerint ugyanis joga van az ottani hatósági közegeknek ahhoz, hogyha az illető bemondásában kételkedik, akkor a vásáron kialakuló általános forgalmi értéket tekintetbe véve, elviheti a tehenet, lovat, kecskét, vagy amit épen vásárolt és tiz százalékkal drágábban megfizeti az illetőnek, aki bemondta az összeget. En csak arra vagyok kíváncsi, hogy kifizetik-e mindjárt azt az összeget akkor, amikor elveszik az illetőtől az állatot? Mert ha mindjárt kifizetik teljes egészében, akkor aláírom mindjárt a javaslatot, mert az illető akkor még vásárolhat magának marhát. De az a baj van a törvényjavaslatban, hogy a minister ur mindig csak arra számit, hogy nyerni fog a marhán. De hátha veszíteni fog? Hiszen nem egészen biztos, hogy az a szolgabíró, jegyző vagy nem tudom kicsoda, aki mint hatósági közeg ott lesz a marhaár megállapítására, hogy ez a helyes forgalmi árt állapította meg. Hátha nem kel el a marha, nem kell senkinek, olcsóbban kell eladni : ki lesz akkor felelős azért, hogy az államnak kárt okoztak azzal, hogy a marhát a vásárra dobták, de nem kelt el, vagy nem kapták meg érte a rendes értéket sem. Ki fogja etetni az elvett marhát, ki fogja fejni, gondolt -e erre a minister ur. Mert egyáltalában nem bizonyos, hogy elkeljen az a vásáron. Tudja jól, hogy minden vásárra menő ember azzal a szándékkal megy oda, hogy a marhát feltétlenül 61*