Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-226
A Nemzetgyűlés 226, ülése Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző: Cserti József! Cserti József: T. Nemzetgyűlés! A magam részéről csak egészen röviden kivánok hozzászólni a javaslathoz, elmondva azokat az indokokat, amelyek arra késztetnek, hogy ezt a törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben meg ne szavazzam. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Emlékezzenek vissza képviselőtársaim azokra az időkre, amikor pro grammbeszédeiket tartották és az adókról beszéltek. Volt-e önök között csak egy is, aki ne ugy emlékezett volna meg az adókról, mint amelyek a progresszivitás alapján vetendők ki ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha lett volna olyan képviselőjelölt, aki azt merte volna mondani, hogy ő a fordított progreszivitást akarja, vagyis, hogy a nagytőke keveset fizessen, s lefelé a szegény emberek többet, a legszegényebb emberek pedig legtöbbet, akkor én azt hiszem, a választók azt a képviselőjelöltet nem küldték volna be ide a parlamentbe törvényt csinálni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos : Az aláírásokat sem kapta volna meg ! Cserti József: T. Nemzetgyűlés! Helytelen ennek a törvényjavaslatnak már a címe is, mert ez nem forgalmi, hanem egyszerű fogyasztási adó. (Ugy van ! a szélsőbalfélől.) Célja pedig az, hogy egyik szegény osztályai eltartassa a másikat. Aki ezt a törvényjavaslatot megszavazza, nem követ el kisebb bűnt, mint azt, aki a terheket akként osztja meg, hogy a nagynak, az erősnek vállaira nem rak semmit, vagy csak nagyon keveset, a roskadozónak, a gyöngének vállaira pedig, aki már szinte önmagától is csaknem elesik, minden terhet rá rak. Drozdy GyŐZŐ : A nagybirtokos húst eszik, csak a szegény ember rágja a kenyeret ! Cserti József: A javaslat 1. §-a azt mondja, hogy aki őröltetni visz gabonát a malomba, annak a gabonából 5%-ot be kell adnia. Ez nagyon helyes volna, ha mindenkit egyformán terhelne meg, de sokan vannak, akik a falu háromnegyed részét birják és sok százezren vannak, akiknek egy talpalattnyi földjük nincs. Ez óriási különbség. Az a nagybirtokos csak saját családtagjai vagy kis környezete részére őrlet, viszont a béres, aki heted-nyolcadmagával van, három-négyszer annyi kenyeret fogyaszt, mert más a szegény ember asztalára nem jut, és ennek az a következménye, hogy a szegény ember három-négyszer annyival járul hozzá ehhez az adóhoz, mint a gazdája, akinél keserves kenyerét verejtékes munkával megkeresi. Ennél antiszociálisabb törvényjavaslat a magyar Nemzetgyűlés asztalán még sohasem feküdt. Drozdy GyŐZŐ : Középkori dolog, az bizonyos ! Cserti József: A javaslat indokolása azt mondja, hogy külföldi minta szerint készült ; de hát a mi a külföldön néha megáll, az Magyarországon nagyon sokszor nem válik be, és van 21. évi július hó 12-én, kedden. 469 olyan törvény is, amely az egyik vidéken beválik, a másikon azonban nem fog beválni. Ott, ahol nincs egy vármegyében, mint pl. Fehér megyében, a föld 63 százaléka nagybirtok kezén van, megengedem, hogy beválik, de nálunk sohasem fog beválni. Itt, amint emiitettem, a progresszivitás már teljesen visszafelé érvényesül, vagyis a gazdag embert, a nagytőkét, a nagy vagyont egyáltalában nem érinti. A nagybirtokot — mondom —csak annyiban érinti, amennyiben a nagybirtokos családtagjai részére beőröltet, lefelé azonban fokozatosan a szegény emberekre, a részaratókra, a zsellérekre nehezedik ennek a terhe, ezek fogják ingyen beszolgáltatni azokat az adókat, amelyeket a másik szegény osztály ellátására forditanak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) En tárgyilagosan veszem ezt a törvényjavaslatot. Azt mondja az indokolás, hogy a gazda fizethet, mert haszna van ott, amikor felszabadul az egyéb terménye, vagy a többi terménye, amikor nem vetnek ki fogyasztási adót a csirkéje után, a csalamádé, a takarmány után. En is azt mondom, hogy annál fennáll ez, akinek megterem, akinek jut eladásra is, mert ezzel szemben termésmennyiségének másik része felszabadul, és ebből sokkal inkább van haszna, vagyis amit elvesztett az őrlési adónál, az visszatérül abban, amit el fog adni. De hány kisgazda nem tud terméséből eladni, hány van ezek között, aki a saját szükségletét is alig tudja előteremteni. Ott vannak azután a munkásai, akiket el kell látnia, mert ha nem ad a napszámosnak kenyeret, nem kap napszámost. Arra a kevés kisgazdára tehát, aki el tud adni gabonát, helyes és megáll ez a törvényjavaslat. De akik épen csak annyit termelnek, amenyit elfogyasztanak .... Kerekes Mihály: Akik egyáltalában nem termelnek. Cserti József : . . . különösen azok a részaratók, akik veszik ezt a gabonát, — sőt sok hivatalnok is megveszi a gabonát •— ezek rosszul járnak. Pákozdi András : A negyedtelkes emberek is. Cserti József : Sok kisgazdának is, akinek kevesebb a földje, meg kell vennie a gabonát, és ezeket megbüntetik azzal, hogy kivetik rájuk ezt az ötszázalékos adót. Az Omgétől kaptam egy felhívást, azt hiszem; képviselőtársaim is mind megkapták, amelyben nagyon méltatlankodik ez ellen az adó ellen. Pedig ha valakinek nem szabad panaszkodnia, épen az Omge tagjainak nem szabad panaszkodniok. Hiszen rámutattam arra, hogy a földbirtokos mindössze azzal a kevéssel járul hozzá az 5 százalékos forgalmi adóhoz, ami keveset a maga és saját tagjai részére felőröltek. Ezt a béresei fizetik meg. Viszont a gazdának megtérül az, ami kevés áldozatot hoz, mert mikor eladja a gabonáját, ez a beszolgáltatott 5 százalék bőven megtérül neki. Nem is hiszem, hogy az Omge ezt komolyan küldte volna ki, mert — ismétlem — ha valakinek nem lehet oka panaszra, épen az Omgének nem lehet ?
